Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
szem) és az igy nyert 107 szemmel először két bordázat fehéret kötünk, majd a szegély részére 6 sor világoskéket sima kötéssel (jobbról simán és balról ford.)- A felső két saroknál az első bordázat után a sarokszemtől jobbra és balra 1-1 szemet szaporítunk, a szegély kötésénél ezen a helyen minden második tűnél 1-1 szemet fogyasztunk. Végül a szegélyt befelé odavarrjuk. Vállpánt: Ezek az 5-ös tükészlettel lesznek kötve, mindig simán, 20 szem és 25 cm hosszúság után befejezve. A mellrészhez odavarrjuk, hátul pedig a megfelelő helyre két rombot varrunk, a pántokra pedig kis fület horgolunk és keresztben a háton odagomboljuk. Bolero: hossza: 20 cm. Anyag: 70 gr világoskék fonál és maradék fehér fonál. Körkötőtü. Kötési minta: sima kötés (vagyis a munka színén sima, a visszáján fordított). Kötési próba: 14 szem ezzel a sima kötéssel. 4 cm szélességet ad. Háta: 90 szemmel kezdjük, kék fonállal, sima kötéssel. 5 cm hosszúság után a kimonoujj részére mindig a tü végén hozzáveszünk 1 szemet, majd 3-szor 2 szemet és megint egyenesen kötünk tovább. 10 cm ujjabőség után a vállakat (38-38 szem) mindig a tü elején lefogyasztjuk a következőképpen: 10, 9, 10 szem. A maradék 28 szemet a nyaknál ideiglenesen egy tűre emeljük. Jobb eleje; 29 szemmel kezdjük kék fonállal, és sima kötéssel kötünk. Az eleje lekerekítésiéhez mindig a tü végén a következőképpen szaporítunk: 3, 3-szor 2, 3-szor 1 szem. 6 cm magasságban a nyakkivágás vonalának részére fogyasztunk 10-szer 1 szemet minden 6-ik sornál. A kimono ujj és vállfogyasztás Ugyanúgy történik, mint a hátánál. Bal eleje: ellentétesen ugyanúgy dolgozzuk, mint a jobb elejét. Kidolgozás: Az összevarrás után körbe felvesszük a bolero szélének a szemeit egy körkötőtüre (a mintán kb 290 szem) és a következő pántot kötjük: 1 bordázat (ide-oda simán) fehér, 5 sor sima kötéssel világoskék, 1 bordázat (törési vonalnak) fehér és még 5 sor sima kötéssel. Lazán befejezzük és a törési fehér vonaltól befelé eső részt odavarrjuk. Az ujjacskák hasonló kis pántot kapnak (a mintán kb 60 szemet vettünk fel). Paul Geraldy: ÖSSZEBÉKÜLÉS (A “Te meg en” cimü kötetből) Megint haraggal váltunk el. Miért? Mindegyikünk pedig füt-fát Ígért, hogy majd szeretjük egymást! Ám jegyezd meg mostan nem én kezdtem. De te. . . Te kezdted. .. Mindegy. Te, én? Ö volt, a szerelem ... Szóval faképnél hagytál kereken! lls odamondtái az ajtóba’ nékem, azon a hangon! Fájt a büszkeségem! Erőlteti könny lángolt szemeden! Nem furcsa ez? Mi egymás oldalán mindig csakis gyűlölködünk. Az ám. Hát nem te vagy hibás. De, hidd el, én sem. Hiszen szeretsz. Tudom. Én is. Egészen. Talán, mivel hasonlítunk. Talán, mivel együtt ülünk minduntalan. Az ember ingerült lesz végre, sértett. Mindent meg akar érteni... Na érted? Fürkész. Kutat. Töpreng. És nyugtalan. Figyeljük, és nem éljük a szerelmünk. Hát hagyni kell. Előbb is: hogy szerettünk. Kimondhatatlan! Csakhogy nem szabad! keresni mindég a “nagy” vágyakat! Gyötrődni! Izgatódni! És perelni! Te! Oly silány dolog az a szerelmi kéj mámor és egyéb ... hát hagyjuk el mi, mostan szeressünk igazán, bután! ... Nézd, azt tanácsolom, hogy ezután ne lássuk egymást annyit.. . Életem, szeretjük egymást: ez kétségtelen. De szörnyű, hogy mindig erről beszélünk. Ritkábban jöjjünk össze. Ha igy élünfc, majd megtörténik az, mit ki se mondunk. Meglátod, akkor sem lesz semmi gondunk, boldogjai leszünk e bus világnak! Uj, uj öröm vár, uj csók vigasza. Jaj, hogy szeretjük egymást majd! Imádlak! De holnap aztán jöjj korán haza. ■k Paul Geraldy: VALLOMÁS Dühös vagyok, követelő, mogorva, elégedetlen, féltékeny, bolondos, boldogtalan, házsártos is, gyakorta. Nagyon szeretlek, s igy lettem nagyon rossz. Űzlek. Gyötörlek. Szidlak is örökkön. Beh boldogabb, ben szeretettebb lennél, ha nem te volnál mindenem a földön, s ha volna más, mi nékem szentebb ennél. Fordította: Kosztolányi Dezső. 76
