Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-02-01 / 2-3. szám

ügyvéd magas korára való tekintettel mar csak a Peabüts-javak vagyonkezelésével foglalkozik. Ez a munka a nyolcvanesztemdős ügyvédnek nyugodt életet biztosit élete alkonyán, mindennap háromórás beszélgetést Sir Jasperrel kis egységek támadó háborújának alapkérdéseiről járhatatlan terepeken. Ez az a téma, melyet a két aggastyán mindig uj és uj oldalról tud megvilágítani, miután mindketten, mint Őfelsége egykori tisztjei, — India, Kina, Délafrika, — a modern fegyvereket semmibe se veszik. Ezt a rég elfelejtett stratégiát egy üveg portói borral fűszerezik, amelyet hosszunyelü kristálypoharakból szoktak üríteni.- Kimerültnek látszol, Jasper, — állapítja meg McBinster, mikor Peabuts az irodában beleereszkedik a klubfotelbe.

—Nem csoda, — feleli, — nagyon sokat beszéltem ma. Szokatlan volt.

—- Victorral? — kérdi McBinster, mialatt a szekrényhez lép, kiveszi a szokott portói bort és kihúzza az üvegből a dugót.

— Victorral, — hagyja helyben Jasper, — azt hiszem, hogy használható lesz, Philip.

Jasper elégedetten billegeti a fejét és odatartja a közjegyzőnek a poharát az üveg alá. Fonnyadt ajkaival megkóstolgarja a bor aromáját, majd egyhuzamrc. kiissza az egész poharat.

— És? — szeretné McBinster tudni, - előkészítetted már?

— Igen, — bólogat Sir Jasper.

— Mit mondtál neki?

— Megigértettem vele, hogy felkeres té ged, ha Írsz neki.

— Hát akkor nem voltál túlságosan bőbeszédű, — mondja McBinster elégedetlenül.

Valami célzást tehettél volna neki.

Úgyis fogsz neki inni, Philip, mondja Sir Jasper és cinkosan rákacsint a közjegyzőre.

Philip McBinster egy köteg iratban lapozgat és diadalmasan állapítja meg:

— Még azt is kikutattam, hogy Victor mint őrmester szolgált Smuts alatt a búr háborúban. Kiváló katona volt!

— Ó, gyarmati csapat! Kis egységek támadása! Nagyszerű! Tiszteletreméltó ember! — kiált fel Sir Jasper boldogan.

*

így történik, hogy Victor levelet kap McBinster közjegyzőtől, amiben fel lesz szólítva, hogy sürgős örökösödési ügy rendezése végett keresse őt fel.

Egy reggel tehát felölti sötét utcai ruháját és vonakodva elmegy az ügyvéd irodájába. Ez egy pohár portói borral nyitja meg a megbeszélést.- Mister Victor, — kezdi McBinster a beszélgetést, — el tudná ön magát határozni arra, — természetesen alapos megfontolás után, — hogy Sir Jaspert, akit már régóta ismer, úgy szólítsa meg, hogy “atyám”?

Az öreg Victor bámulva hunyja be a szemét és megrázza a koponyáját, mintha most észlelne először valami hallási zavart.

— Azt mondjam Sir Jaspernek, hogy “atyám”? — suttogja elgyengülve.

— Megengedem, — válaszolja McBinster- hogy kérdésem kissé szokatlan, különösen, miután mi mindnyájan már abban a korban vagyunk, amikor az ember sajátmaga is elvárhatja, hogy “nagypapának” szólítsák. Hiszen ön mégiscsak már hetvenegy éves1

— Valóban, — erősiti meg Victor ezt cs kiissza a pohár portói maradékát.

Az egész ügy sehogysem tetszik neki és komolyan kezd kételkedni az egész világban, különösen pedig McBinsterben.- És miért — kérdezi éppen ezért - szólítsam Sir Jaspert “atyámnak”?- Figyeljen ide, Mister Victor — kezdi McBinster. — Ez hosszú történet. Sir Jasper egy bizonyos ideje megfigyeli önt.- Harmincnyolc év óta — szakítja félbe Victor.

... egy bizonyos idő óta figyeli önt

folytatja McBinster zavartalanul tovább,

— és cnt teljesen megbízható embernek tartja. Már most Sir Jasper az utolsó Peabuts. Vagyona az államra száll, ha nincsen örököse, és mostanáig nincsen, érti?

Nem, — feleli Victor pincér.

— Sir Jasper elmulasztott családot alapítani, — jelenti ki McBinster ünnepélyesen.- Ahá, — szól Victor és üres poharával játszik, amit McBinster helyesen értelmez es bort tölt bele.- És az ő korában — folytatja aztán,-----ezt a mulasztást már nehezen tudná

Sir Jasper bepótolni.

— Természetesen — erősiti meg Victor, —de mi közöm ^an nekem mindehhez?- Éppen ez a súlypontja э mi megbeszélésünknek, — mondja az ügyvéd. — Sir Jasper, amióta önt ismeri, egy határozott gondolattal foglalkozik.

— Nahát akkor elég hamar elhatározta magát — jegyzi meg Victor.- Nagyon erős jellem, — szól McBinster cs behatóan vizsgálni kezdi Íróasztalának faragott cirádáit. — Alaposan megfontol mindent. Sir Jasper ugyanis örökbe akarj t önt fogadni, hogy az örökösödést biztosítsa. Éppen ezért kérdeztem önt az imént, hogy rá tudná-e magát szánni arra, hogy Sir Jaspert “atyámnak” szólítsa.

A hetvenegy éves Victor ránéz a nyolcvanéves McBinsterre és roppant kényelmetlenül érzi magát. Miután semmi okosabb nem jut eszébe, felemeli poharát és ráköszön az ügyvédre:- Egészségére! — ezzel kiszáradt torkába önti az egész pohár portóit. — De Sir Jasper örökbe fogadhatna egy fiatalabbat is, — veti ellene.- Sir Jasper nem óhajtja, hogy a pénzét úgy dobják ki, ahogy azt éretlen emberek