Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-02-01 / 2-3. szám

nak a fákba. Egy fatörzs fedezékéből visz­­szakémlel. A másik páncélos is áll és a tűz megkétszereződik. Egy ideig csak ezt hallja, aztán kiveszi a tompa nyögést. Aztán meg­­íázkódik az erdő és az árok kőtömböket hány. Mégegyszer visszanéz, később, mikor az ágyuic már hallgatnak. Az egyik fekete ár­nyék már túl van az árkon, az utána jövő éppen akkor gördül játékos-simán át rajta. A Jägerflecken jelentést tesz az őrmes­ternek. — Biztosan tudja, hogy halott? — Nem lehet másként. Megsebesült és a kövek is ... — Hány éves volt? — Huszonegy. — Egy ilyen nevetséges hid miatt... Mikor úgyis mindennek vége. — Azért mindig maradnak hidak, ami­ket védeni kell. Ha csekély is alatta a mély­ség. Mindenkinek van egy hídja. Ez az övé volt. Az őrmester felkapja a fejét, aztán el­fordul. Parancsot ad a visszavonulásra. A tisztás mögöttük marad. Gyűrötten, poretten, nehéz csendben tapodják tovább az erdőt. Tavasz va nés éjszaka. Nemsokára me­gint reggel lesz és talán ismét őrségen lesz­nek egy hídnál. Széttörüli bajuszából a verí­téket erre a gondolatra. Az állkapcsában ide­ges rángás. Fél. Már fél a hidaktól. ★ Axel Rode: SIR JASPER APÁVÁ LESZ Victor pincér pontban 12 órakor össze­hajtotta a Times-t a söntés mögötti fülké­ben, diszkréten becsusztatja a villákkal teli fiókba, majd méltóságteljesen végiglépked az étterem helyiségeiben, hogy kellő időben átvehesse a kalapot, ernyőt és kabátot Jas­per Peabutstól, aki egy “Sir”. így történik ez már folyamatosan har­mincnyolc év óta, amely idő alatt Sir Jasper mindennap — vasárnap kivételével — elfo­gyaszt Victor éttermében öt tojást remulád­­mártással leöntve, miután alapos tanulmány tárgyává tette az étlapot, melynek összeállí­tása ez alatt az idő alatt csak lényegtelenül változott. Victor pincérrel való néma összjá­­ték az évek folyamán alakult ki és egy ár­nyalatnyit sem változott. Sir Jasper és Vic­tor közben öregurak lettek. Mielőtt azonban az idő letelt volna, a­­mire Sir Jaspernek rendesen szüksége van, hogy elfogyassza ezt az Ínyencséget, valami egészen különös dolog történik, valami, ami egyáltalán nem illik bele a vendég és pincér immár harmincnyolc év óta megszokott é­­rintkezési formájába. Sir Jasper ugyanis mindkét kezével vé­­gigsimitja ritkuló, fehér haját, kiejti monok­liját a szeméből és kissé reszkető hangon meg­szólalt : — Victor! Csodálkozva, de mégis kimérten köze­ledik ez Sir Jasper asztalához, kellő távol­ságra ettől megáll, hogy átvegye a tojások­­la vonatkozó panaszt. Jasper Peabuts szemeit abba az irány­ba forditja, ahol körülbelül Victor: áll, ugx suttogja: — Nem alkalmatlan önnek, Victor, ha önnel ? Victor annyira meglepődik, hogy csak némán tud a fejével biccenteni. Sir Jasper ismét becsipteti monokliját a szemébe, kezeit az asztallapon összekulcsol­ja és folytatja: — Ha szabadna egy nagyon bizalmas­­maskodí kérdést magamnak megengednem, Victor, hány éves ön? — Hetvenegy, Sir ... !- Hetvenegy éves... még milyen fia­tal, — mondja Sir Jasper, és hangjában némi csodálkozás rezdül, — és ebből harminc­­nyolc éve ismerjük egymást, Victor? — Úgy van, uram. — És miért nem vonul nyugalomba, egy kertbe kis házzal, valami kis pensióba egy tó partján? — kérdi Sir Jasper. — Még mindig nem elegendő, uram, a­­zért hát tovább csinálom, ön ért engem, ugye? Sir Jasper nem bólint, nem rázza a fejét. csaK leteszi a pénzt a remulád-mártásos to­jásokért az asztalra, amely jel Victornak ar­ra, hogy Jasper alól lassan elhúzza a széket. De mikor vendégét a kabátjába segíti, bá­torságot vesz magának egy kérdéshez: Elárulná Sir Jasper nekem,, hogy mennyi idős Sir Jasper? — ön nagyon merész, Victor, — dorgál­ja meg Sir Jasper.- Tudom, uram, — mondja Victor sze­rényen, de konokul.- Kilencvenkettő. Most meg van eléged­ve? — Tökéletesen, Sir! Jasper Peabuts lassú méltósággal megy a kijárat felé, kesztyűjét húzogatva, az aj­tónál mégegyszer visszafordul a pincér felé: — Ha a közeljövőben az ügyvédemtől kapna egy levelet, Victor, úgy kérem fogja azt úgy fel, mintha én magam fordulnék egy kéréssel önhöz. Természetesen uram . . . úgy értem1 rendben van, uram. Sir Jasper könnyedén meghajtja bucsu­­zásul felsőtestét, elhagyja megszokott ven­déglőjét és keresztben az úttesten a sürü forgalom között a túlsó járda felé lépked, ahol egy középkorbeli házban található ügy­védjének, McBinsternek városi irodája. Az 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom