Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
Eve simogatja a kezét, és melegen mondja: — Tudod, hogy engem csak a hozományom miatt vett el? Lucette bosszúsan tiltakozik: — Eve! — Gyűlöl engem, Lucette! — Eve, minden éjjel virrasztóit melletted, amíg beteg voltál, — veti ellene Lucette, és elfordul. — Húszszor is megcsalt engem. Nyisd ki az Íróasztalát, kötetszámra találsz ott asszonyoktól leveleket. Lucette hevesen feláll .arca hitetlen és boszszús. —• Eve, — tör ki, — neked nincs jogod___ — Nyisd ki a fiókját, — parancsolja Eve egészen nyugodtan. Egyúttal félredobja a takarót, és feláll, mialatt húga visszahúzódik, mintha félne tőle. Heves, majdnem konok kifejezéssel kiált föl a leány: — Eszembe se jut André papírjai között turkálni. Egyszerűen nem hiszek neked. Jobban ismerem őt, mint te. Eve húga vállára teszi a kezét, ránéz és minden hevesség nélkül állapítja meg, félig gyengéden, komolyan, félig gúnyosan: — Jobban ismered őt mint én? Ó, ennyire vagytok már, hogy te őt jobban ismered, mint én? Hallgass ide: tudod, mit csinált? — Én ezt nem hallgatom tovább, nem akarom tovább hallgatni. Te beteg vagy, vagy pedig bántani akarsz. .— Lucette___-— Hallgass! Majdnem durván tépi ki magát Lucette nővérétől, és kirohan. Eve leejti a karját, és •> menekülő után néz. Charlierék háza. Pierre néhány habozó lépést tesz, majd megáll az előkelő ház előtt, ahol Eve Charlier lakik. Feltekint, hogy megbizonyosodjék a házszám felöl, nekikészülődik, hogy bemenjen, mikor két zsoldostiszt hagyja el éppen az épületet. Pierre azonnal közömbös arcot vág, és vár, míg ezek ketten eltávolodnak, hogy utána belépjen. Ebben a pillanatban állította le a járdánál bizonyos távolságban Paolo a kerékpárját. Fejcsóválva látja, hogy Pierre belép a díszes házba. A ház bejárati csarnoka. Pierre lassan megy keresztül a néptelen csarnokon, közeledik a portás fülkéjéhez, és látja, hogy az egy üvegajtó mögött ül. Hibátlan, vérvörös uniformist visel. Pierre kissé kinyitja az ajtót, és érdeklődik: —• Madame Charlier? —■ Bal lépcső három, — adja meg a tárgyilagos felvilágosítást. — Köszönöm. Újra becsukja az ajtót, és nekiindul a hatalmas lépcsőnek. A portás azonban, miután gyanakvó pillantást vetett utána, újra kinyitja az ajtót, és durván rákiált: — Személyzeti lépcső jobbra hátul. Pierre hevesen megfordul, dühösen kinyitja a száját, de aztán vállat von és jobbra megy egy ajtó felé, amin ez a tábla lóg: “Személyzet, szállítók”. Eve szobája és a szalon. Eve éppen elkészült az öltözködéssel. A tükör előtt forgolódik és sietve, idegesen végzi az utolsó simításokat. Egyszerű, nagyon elegáns kosztümöt visel. Egy karosszék támláján egy bunda fekszik. Kopognak. Eve élénken megfordul. — Szabad! A szobalány lép be, és jelenti: —• Itt van egy ember és Madame-mal szeretne beszélni. Azt mondja, hogy Pierre Dumámétól jön. A névnek az említésére Eve összerezzen. Da uralkodik magán, és megkérdi: — Hol van? — A konyhában vár. — Vezesse be a szalonba, de gyorsan! — Igenis, Madame! Amint egyedül van, Eve hevesen a kezébe temeti az arcát, hogy összeszedje magát. Kissé tántorog, mintha minden forogna körülötte. Aztán leveszi a kezeit, és határozottan a púder doboza után nyúl. A szomszéd szalonba közben a szobalány beengedte Pierret, és utána rögtön kimegy. Pierre maga köré néz, roppant megilletődötten a luxustól, ami körülveszi. Hirtelen kinyílik az ajtó. Eve jelenik meg, és mélyen megindul tan áll meg a küszöbön. Pierre megfordul, ő is meg van illetődve, de elsősorban nagyon zavart. Kicsit, idegesen felnevet, és nem tud semmi okosabbat mondani, mint: — így, hát itt vagyok.. . Mindketten nagyon zavarodottak, és elfogult mosollyal néznek egymásra, mialatt Pierrenek kellemetlen kisebbségi érzése támad, Eve viszont nagyon meghatottnak látszik. Ő is kis ideges nevetésiben tör ki: — Igen___ itt vagy___ Aztán megindul feléje, és folytatja: — Nem kellett volna a hátsó lépcsőn feljönnöd. Pierre vérvörös lesz, és dadog: — Ó, én___ az nem jelent semmit___ Hirtelen kinyílik a szalonajtó, és Lucette lép 34
