Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-09-01 / 9. szám
Szitnyay Zoltán: A KIRÁLY LEVÁGATTA SZAKÁLLÁT Nem volt senkije. Ki látott ilyet? Egy király, akinek senkije sincsen. De hát ki tudta róla, hogy király? A szakállát levágatta, s a ruhája is olyan volt, mint a többi emberé. Olyan kopott, mint a legtöbbé. Amikor kisurrant a vár kapuján, az őrség nem állt vigyázzba. Kemény hideg volt és éles hószilánkok hatoltak a bőr alá. Oszlopok mellé lapulva silbakolt az őrség. A bunda bárányprémje orrukig állt s kezeik meleget keresve bújtak el a bő ujjak alatt. Topogtak a csikorgó havon. Tetszett neki, hogy csak állnak ezek a katonák és nem tisztelegnek. Mintha nem is a király haladt volna el mellettük. Vissza is nézett, és hangosan fölnevetett. —. Aztán mi tetszik olyan nagyon, hékás? — mordult rá az egyik. Hékás? Ez igen. Ilyet még sohase mondtak neki. És még hangosabban nevetett. —. Fakutya! Majd ellátom a bajodat. A király nevetve ment tovább. — Hisz ez bolond. Nem látod? Az első még sustorgott, aztán morogva belekáromkodott a bundájába. A király pedig ment a vár oldalán, befelé ereszkedett sötét kis utcákon, ahol még sohse járt. Itt-ott autók álltán rácsos kapuk előtt, magányos autók, sofőrök nélkül. S ahogy elhaladt, megbúgatta az autókürtöket. Néhol kifutottak a kapu alól és utána fenyegettek. — Mamlasz! Nincs jobb dolga? Mamlasz? Ezt még csak nem is hallotta. Ez valami új szó, valószínűleg vastag gorombaság. Igen örült neki. Utcasarkokon cselédek hógolyókat gyúrtak nekipirosodva s az egyik őt is megdobta. A hó szétmállott kesztyűs kezén s az inge alá pergett. Az ujjai is átnedvesedtek. A szél dermedtté kezdte fújni a testét. — Elég volt — gondolta magában. — Majd holnap megint. Aztán visszaindult a vár felé. Arra gondolt, ha a herceg meglátja így, szakáll nélkül, hanyattvágódik a rémülettől. A kapun át tartott. — Megállj csak! Már nem nevetett. Fázott. Atdermedt teste meleg fürdő után áhítozott. Türelmetlen volt. — Nem látod, kivel beszélsz? A poszt feljebb lökte bőrkucsmáját s szemöldökéről zúzmarát vert le. — Nédda! Isz ez a fakutya. A király bosszúsan toppantott. — A király! A másik is közelebb jött és belenézett a szemébe. Aztán puskatussal combon lökte. —• Kotródj, mert beléd eresztek egy éleset! Nyavalyás! — A király! A király! Azok elúnták a szót, hátaközepébe taszítottak és még jobban, hogy hanyattvágódott s legurult a hegyen. Mint egy hóbucka. — Nesze-e! —■ Most röhögj! Nevettek utána. Ő meg alig bírt keresztülverekedni a nagy havon. A kalapját sehol se találta s ruhája bőrig nedvesedett. Segítségért kiáltozott. De mintha nem is hallották volna. Hát itt nem laknak emberek? Wass Albert: AZ ANTIKRISZTUS ÉS A PÁSZTOROK című regénye rövidesen elkészül. A KÁRPÁT olvasói szemelvényekben már megismerték ennek a regénynek egyes lélegzetelállítóan érdekes részletét. Mindenki, aki részletet olvasott belőle, bizonyára meg akarja szerezni az egész könyvet, amely elejétől a végéig olyan érdekes, hogy nem fogja tudni letenni, míg el nem olvasta. November közepén már minden bizományosunknál kapható lesz a könyv. A könyv bolti ára a KÁRPÁT folyóirat árának háromszorosa. Ha hamarabb és olcsóbban akar hozzájutni, mint a bolt! ár, úgy küldje be megrendelésével együtt a Kárpát Könyvkiadóba (Casilla de Correo 2250 Buenos Aires ARGENTINA) a folyóirat árának kétszeresét, és a regény megjelenése után azonnal címére feladjuk a rendelt példányt. Az Antikrisztus és a pásztorok díszes, egészvászonkötésben jelenik meg. Senkinek a könyvtárából nem hiányozhat a magyar irodalomnak ez a legújabb remeke. 31
