Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-09-01 / 9. szám
Vegyen részt a KÁRPÁT BARÁTI KÖRE versenyében, és év végén sajátmaga választhatja ki könyvtára számára a kívánt könyveket! A KÁRPÁT előző számában már jelentettük a BARÁTI KÖR megalakulását és ennek olvasóink körében keltett visszhangját. Minden olyan olvasónk tagja lesz a BARÁTI KÖRnek, aki lapunk számára legalább egy új előfizetőt szerez. Mindenegyes előfizető szerzéséért a BARÁTI KÖR tagja egy értékes ajándékkönyvet kap. Tíz előfizető szerzéséért ezen felül egy évig ingyen kapja a KÁRPÁT folyóiratot. Versenyt is hirdettünk а BARÁTI KÖR tagjai részére. A verseny ez év végén zárul, és a győztes egy tízkötetes ajándék könyvcsomagot nyer jutalmul. A verseny győztese az, aki év végéig a legtöbb előfizetőt szerzi lapunk számára. A győztes ezen felül természetesen a fent említett jutalmakat is megkapja. Azok az új előfizetők, akiket a BARÁTI KÖR tagja toborzott a KÁRPÁT részére, előfizetésük beküldésével egyidejűleg jelezzék a BARÁTI KÖR tagjának nevét, akinek felhívására előfizettek. Eddig a következő tagoknak küldtünk szét jutalomkönyvet: Póka Ervin, USA Domicia Piroska Argentina Köszegfalvy Endréné Argentina Dr. Buchinger Mária Argentina Dr. Farkas Lászlóné Argentina Haendelné, Dr. Ravasz Gizella Argentina Kézdy Gábor USA. A verseny lezárásáig még néhány hónap áll rendelkezésre, így mindenki, akinek kedve van, résztvehet ebben, és egyenlő esélyekkel számíthat a jutalomra. De ha nem is ő lesz a győztes, a jutalomkönyveket mindenki kivétel nélkül megkapja. —■ Megkövetem alássan, tiszteletes úr, — kezdte el mondókáját a szénégető, — mink megértettük a szentbeszédet igencsak nagyon. S mink, lássa, azon is volnánk, hogy megismerjük az igazságot, amint azt a Szentírás mondja, csakhogy az a baj, lássa, tiszteletes úr, hogy ahányan vannak azok, akik vezetni akarnak bennünket, annyiféleképpen mondják az igazságot. Tiszteletes úr pedig nagyon szépen és okosan beszélt volt Jézus Krisztusrúl, de abból mi meg nem tudhatjuk, hogy mi hát az igazi igazság a műnk saját dolgainkban, mint teszem azt a legelők, meg a bánya, meg a szántóföldek kérdése, meg hogy hány órát dolgozzék az ember s mennyi fizetéssel... meg hogy mi legyen azokkal, akik nem akarják azt, amit a többség akar...? Erre tessék nekünk feleletet adni, tiszteletes úr, mert a Biblia szavaival műnk ezekben a dolgokban nem sokra megyünk...! — Mért nem beszélt akkor az igazságról, amikor a gazdagok gyötörték a szegényt! — csattant föl a háttérben egy türelmetlen hang. — Mért csak mostan, amikor a szegénység próbálja kézbe venni a maga sorsát? Többen helyeseltek. És Gidános feketén, fölvetett fővel állott előtte. — Erre feleljen meg, tiszteletes úr — mondta lassan, és sötét nézése egy pillanatra sem hagyta el az öreg pap arcát. Az zavartan nézett körül a szinte fenyegetően tömöttődő embergyűrűn. —■ Én csak Isten szolgája vagyok, — mondta akadozva, — s nem politikus, vagy közigazgatási ember, s a polgári élet dolgaihoz én nem értek... Majd hirtelen, mintha megérezte volna a szavai közt didergő félelmet, és elszégyelte volna magát miatta, fölemelte a hangját, és úgy harsogta oda az embereknek, bátran: — De azt tudom, hogy gyilkolással és egyéb erőszakosságokkal nem lehet igazságot és békességet teremteni az emberi világban. Ne ölj, mondotta az Ur, és ne kívánd a másét, és énelőttem a tízparancsolat törvényei minden más törvényeknél' előbbre valóak...! Szeme ebben a pillanatban megakadt a Bíró egyenes alakján, ahogy ott haladt az emberek mögött a piacon át a községháza felé karján Teréziával. — Mért nem kérdezik meg a Bíró urat, emberek? — vetette föl a kérdést, — Ő jobban meg tudná mondani mint én, hogy hol van az igazság az ilyen apró közigazgatási kérdésekben! Nehány pillanatig súlyos csönd volt a szavai után, aztán Gidános megvakarta a fejét. — A Bíró úr nincsen velünk ebben a mi dolgunkban, — mondta lassan, minden egyes szó súlyát gondosan megmérve a nyelvén, mielőtt kimondta volna, — őkelme mindenre csak a törvénykönyvekkel felel. Samu úr is itt hagyott, pedig reája is hallgattunk volna. Most meg a tiszteletes úr is bemenekül előlünk a Bibliájába. Műnk tudjuk azt, hogy embert ölni nem szabad, meg hogy ne kívánja az ember azt, ami a másé. De ki mondja meg nekünk igazán, hogy mi az, ami a másé valójában, s mi az, ami a mienk abból, amit a másénak mondanak? Mert benne vagyon a tízparancsolatban, hogy ne vedd el a másét, ez igaz. De az nincsen ám benne, hogy ne vedd vissza mástól azt, ami a tied! Igaz-e? Na, Isten segítse, s harag ne legyen. Azzal megbillentette szénporos fekete kalapját, s már ment is az iskola felé, melynek ajtajában akkor tűnt el Emánuel meg a kapitány. Az emberek tömege szótlanul követte. Sokan még a kalapjukat se billentették meg. A pap sóhajtott, s az asszonyok felé fordult, akik ott álltak oldalt a kis fehérhajú papné körül. Ahogy lassan, lehajtott fejjel és zavaros gondolatokba veszve közeledett feléjök, megütötte a fülét az egyik asszony éles, rikácsoló hangja. , — Ne féljen semmit, tiszteletes asszony lelkem, több ember10
