Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-09-01 / 9. szám

Zöld vetések ringó tengerében gyalogösvény ment, oly keskeny épen, mintha Mózes vágta volna széjjel világhírű varázsvesszejével.

borzongások leptek el mint hangyák, s meghallottam Jézus titkos hangját: “Müt számolgatsz olyan kínos-bölcsen? Mikor kértél, hogy szíved megtöltsem

Léha tücskök dáridója zengett s csiklandozta a mosolygó csendet. Bár szívemben régi tüske égett, megáldottam a nagy mindenséget.

boldogsággal s balzsam kellett, kegyszer anyád csókját számoltam csak egyszer?? Megszámoltam álmaid vetését, gyermekek, fák, fecskék nevetését,

(Az utacskán lábam hetykén ment át, orrom mesét szimatolt, legendát.

S íme jött is szemben az ösvényen egy szakállas koldus lassan, vénen.

Úgy mutatta félkarját, a csonkát, pőrén mint pénzt-kölykezö vagyonkát. Másik karja felém nyúlva pénzt kért, Belenyúltam a zsebembe pénzért,

Számolgattam, aprópénzt kerestem bosszankodva és fukarka-resten.

S míg pirulva pénzt böngészve álltam, hirtelen lúdbörös lett a hátam,

holdas esték néma titkú báját, lepkék, rétek tarka karneválját? Megszámoltam a sok szívet, ember, mely feléd nyílt, mint tulipán-tenger?

Számoltam az égből rádszalasztott napsugarat, jóságot, malasztot? Megszámoltam csöppenként a vérem, mely kifolyt, hogy élhess hófehéren

s boldogsággal szívedet megtöltse??

— Te meg számolsz mint garaskák bölcse!!” ... E szavakra pillám fölnyitottam, de nem láttam csak a koldust ottan.

különleges túlvilági csend lett, harangvirág hallhatóan csengett, s bár lehunytam mindkét szempillámat: mintha Jézus nézett volna rám ott,

Pénzt várt. Én meg zavaromban nyomban pénztárcámat a markába nyomtam.

Ő rámnézett félve, megindultan, s azt gondolva, hogy megbolondultam:

futni kezdett. Nagy jókedvem támadt, zöld kalászok csókolták ruhámat, tust vonózott a föld minden tücske s a szívemből önmagától kihullott egy régi rozsdás tüske.

3