Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-09-01 / 9. szám
SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HUBAY JENŐ. (1858-1937) Hubay Jenő, Hubay Károlynak, a Nemzeti Színház karnagyának a fia 1858 szeptember 15.-én született Budapesten. Csodagyermek volt. Kilencesztendős korában már a nyilvánosság elé lépett: olyan meglepő biztonsággal és bravúrral játszotta el Viotti nehéz és bonyolult hegedűversenyét, hogy hallgatói meghatottan és a legnagyobb elragadtatással ünnepelték, a Zeneakadémia pedig nyomban felvette növendékének. Tizenhárom esztendős koráig Pesten tanult. Akkor Berlinbe vitte apja, a világhírű magyar mesterhez, Joachim Józsefhez, Brahms egyik felfedezőjéhez. Joachim természetesen nyomban felismerte az élénk fiú rendkívüli tehetségét, s nagy gonddal és szeretettel oktatta, nevelte. Négy esztendő letelte után Párizsba ment az ifjúvá serdült müvésznövendék, Liszt Ferenc levelével a zsebében. Liszt neve előtt minden ajtó megnyílt, a fiatal Hubaynak tehát könnyen sikerült Vieuxtemps és Wieniawski környezetébe bejutnia, akik félig tanítványul, félig barátként fogadták, és mindenképen igyekeztek megkönnyíteni érvényesülését. De nélkülük is hamarosan utat tört volna magának. Sajátos-tűzű, meleghangú muzsikálása, amelyben mély érzés és magasrendű műt vésziesség egyesült a technikai tudással, gyorsan meghódította a közönséget. Rövidesen megismerte nevét nemcsak a francia zenei közönség, hanem a többi nyugati ország is, sőt 1881-ben Algírban is szerepelt. Fiatalon megszerzett nagy művészi tekintélyének és részben Vieuxtemps barátságának köszönhette, hogy huszonnégy esztendős korában meghívta rendes tanárának a brüsszeli királyi Zeneművészeti Főiskola. Nagy kitüntetés volt ez, nagy esemény is a zenei életben, de Hubay nem a maga dicsőségét látta benne elsősorban, hanem a magyar nemzetét. Négy esztendőt töltött Brüsszelben, amelynek zenei és társadalmi életében is vezető szerephez jutott. De sem művészi, sem tanári, sem társadalmi sikerei nem tudták beleolvasztani környezetébe. Minél magasabb pozícióba került, annál égetőbben vonzotta a honvágy. És haza is ment. A Filharmóniai Társaság meghívására, 1886-ban, március közepén Budapestre jött s a 17.-Í hangversenyen eljátszotta saját hegedűversenyét zenekari kísérettel. Első fellépése olyan hódító sikerrel végződött, hogy a kormány nyomban meghívta a Zeneakadémiára, a felsőbb hegedükiképzés vezetésére. Hubay boldogan hagyta ott Belgiumot, ifjúi sikerének helyét, és hazasietett Pestre. Itt a Zeneakadémián megreformálta modern szellemben a hegedűoktatást, és ezzel a nyugati országok színvonalára emelte. Megalakította azt a vonósnégyest, amellyel rövid idő alatt egész Európa zenekedvelő közönsége megismerkedett. így, a kvartettel kapcsolatban jutott baráti érintkezésbe Brahms Jánossal, aki gyakran szerepelt Budapesten, s aki többizben hozta el Pestre egészen új, még sehol elő nem adott műveit is. Sokat utazott egész Európában, hírét a tengeren túl is megismerték és becsülték. Gyakran hívták európai és amerikai nagyvárosok a legcsábítóbb feltételekkel, de ő megingathatatlanul ragaszkodott Budapesthez, mert felismerte nagy hivatását, a magyar zenei élet fejlesztésének irányításában. Mint zeneszerző meglehetősen sokoldalú. Hat operáját adták elő: Alienor (1891), A cremonai hegedűs (1894), Falu rossza (1896), a Moharózsa (1903), a Karenin Anna (1923) és az Álarc (1929). Ezek közül A cremonai hegedűs és a Karenin Anna hoztak szerzőjüknek nemzetközi sikert. Az operákon kívül négy szimfóniát is írt: a B-dur, C-moll s a Petőfi- és Dante-szimfóniát. Dalainak, hegedűdarabjainak, karműveinek és átírásainak sorozta igen tekintélyes opus-számot ért el. Hegedüdarabjai közül nagyon sok szerepel a külföldi hangversenyző művészek műsorán is, főként a magyaros jellegűek. Itt meg kell említenünk, hogy Hubay hegedüdarabjai jelentős mértékben hozzájárultak a magyar zene megkedveltetéséhez. 4