Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-09-01 / 9. szám
sokféle úton érhetünk el — de addig, míg odaérhetünk, ne romboljuk le a másik útját, tartsuk tiszteletbe a másik politikai és világnézeti felfogását. A felszabadítás utáni időben boldogabb életet kell biztosítani a magyar népnek, ez a másik programmpont. Ez már sokkal több rendeszeres megfontolást igényel. A boldogabb élet bekövetkezik anyagi vonalon: anyagi jólét, függetlenség, fellendülés. Ehhez szükséges, hogy a meginduláshoz pénze legyen az országnak. A felszabadulás után ha koldusok mennek haza az emigrációból, az csak újabb tehertétel lesz a kifosztott otthoniaknak, de ha anyagilag megalapozott magyar cégek fognak letelepedni az országban, amelyek hazaviszik az idegenben szerzett tőkéjüket, export-import cégek mindkét oldalán magyarok lesznek és a külföldön szerzett kapcsolatok révén idegen cégeket is képviselnek magyarok, akkor nem kell eladja anyagi függetlenségét az ország külföldi kölcsönök fejében. Szellemi vonalon is sokat kell tenni a boldogabb élet érdekében. Az ezeréves kultúránkat meg kell őriznünk a következő generációk számára. Az új tehetségeket fel kell karolni, pártfogolni, hogy- folytatása legyen a régi kultúránknak. Folyóiratok, könyvek ezt terjesszék az emigrációban. Tevékenyen segítsük azokat, akik ezt a munkát nagy áldozatossággal végzik. A családban őrizzük meg a magyar nyelvet. A gyermekeket tanítsuk magyarul, mégha nagy áldozatunkba kerül is. Mit szól majd az otthoni nagyszülő, ha a felszabadítás után nem beszélhet az unokájával, mert nem értik egymás nyelvét? Boldog élet lesz ez? Oda mer majd állni az ilyen szülő a saját apja és anyja elé? Utoljára maradt, de nagy fontosságú a lelki megújhodás, mely elengedhetetlen feltétele annak, hogy boldogabb élet következzék be Kárpátok medencéjében. Nemcsak arra gondolok, hogy mindenki éljen a maga vallása előírása szerint, és tartsa tiszteletben a másiknak a vallását és meggyőződését, hanem, hogy a vallás által követelt erkölcsi rend is érvényesüljön a mindennapi életben. Szűnjék meg az egymás rágása, gyanúsítása: a magyar becsületet ne ássa alá a ‘‘magyar betörő banda” garázdálkodása, a munkakerülők nagy tömege, akik még mindig mások alamizsnájából akar megélni. Legyen tiszta a családi tűzhely, szent a gyermek és megbecsült a hitvestárs. A magyar nép odahaza a szenvedésben átmegy a nagy megtisztuláson, és érzi, hogy a gazdagságnál több a becsület, a tisztaság nagyobb érték, mint a mindent leromboló szertelenség. És ha nem leszünk ugyanazon a lelki, erkölcsi megtisztultságon, akkor nem beszélhetünk majd lelki összetalálkozásról, lelki boldogságról. Az Isten minden embernek különféle tehetséget adott, amiről majd elszámoltatja. Hazánktól kaptunk anyagi, szellemi, lelki tőkét neveltetésünkkel, állásunkkal, amit betöltöttünk odahaza — és a felszabaduláskor elszámoltat bennünket, hogyan gazdálkodtunk azzal. Úgy 2 dolgozzunk, hogy emelt fővel, boldogan várhassuk a napot, mikor felszabadul az az ország és tudjuk, hogy ebben a munkában nekünk is részünk volt. Kótai Zoltán. ERZSÉBET KIRÁLYNÉ 60 évvel ezelőtt, szeptember 10.-én halt meg. Miksa József, bajor herceg leánya volt a későbbi Erzsébet királyné, I. Ferenc József felesége. 1837-ben született Münchenben. Possenhofenben nevelkedett, és 1854-ben ment férjhez Ferenc Józsefhez. Első pillanattól kezdve nagy rokonszenvet ébresztett a magyar népben, már azzal a ténykedésével is, hogy menyegzője alkalmával számos politikai elítéltnek eszközölt ki kegyelmet a magyarokkal szemben akkor még ellenségesen viselkedő császárnál. Növelte ezt a rokonszenvet a császárral tett 1857-i magyarországi utazása is. Erzsébet királyné mindig jobban megszerette a magyar népet, mind gyakrabban tartózkodott gyermekeivel a budai várban, megtanult magyarul, és élete céljául tűzte ki a király és a nemzet kibékítését. Az 1867-ben bekövetkezett kiegyezésnek hatalmas pártfogója volt. 1867 jun.8.-án magyar királynévá koronázták. Ezután is mindig szerető figyelemmel kisérte a magyar ügyeket. 1889-ben fiának, Rudolf trónörökösnek tragikus halála teljesen megtörte, és fájdalmára utazásokban keresett vigasztalást. Utoljára 1896-ban, a milleneumi ünnepségek alkalmával időzött hazánkban. Két évvel ezután Genfben Luccheni, olasz anarchista, szeptember 10.-én aljas módon meggyilkolta. A magyar nép azóta is mindig hálával és szeretettel emlékezik meg Erzsébet királynéról. Erszébet királyné emlékműve Gödöllőn.