Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-09-01 / 9. szám
Kárpát (LOS CARPATOS) Szépirodalmi, képes családi folyóirat a világon szétszórt magyarok részére Szerkeszti fíótai Zoltán I. ÉVFOLYAM 9 SZÁM (10) Reg. de la Prop. Intelectual 577.537 1958. SZEPTEMBER AZ EMIGRÁCIÓNK FELADATAI A magyar, illetve a magát magyarnak mondó emigráció nem egységes összetételű. Különböző világnézet, politikai felfogás, társadalmi osztály, műveltség százarcúvá teszi a különböző országokban élő csoportokat. Ha megnézzük a kivándorlás okát — ami miatt kijöttek — mindjárt láthatjuk a főbb csoportokat, és ezekből kielemezhetünk olyan közös vonásokat, amik egységet teremthetnek a sokféleségben. A századvégi földbirtok-politika sok földmunkás embernek adott vándorbotot a kezébe. A trianoni-békeparancs következtében szintén sokan jöttek ki az un. utódállamok területéről. A Csonkaországból viszont ugyanakkor menekültek ki az első kommunizmus résztvevői. Ez volt tulajdonképpen az első politikai menekült csoport az első világháború után. A második világháború alatt és végén vándoroltak ki azok, akik a faji törvények miatt voltak kénytelenek elhagyni Magyarországot, majd Hazánk történetében a legnagyobb kivándorlási hullám következett be, amikor több mint egy millió magyar hagyta el az országot annak megszállásakor. Ezek nagy része visszatért, de kb. kétszázezerre tehető azok száma, akik politikai okok miatt kivándoroltak. Hasonlóan politikai okuk volt a szabadságharc leverése után kimenekülteknek is. Ezek között viszont sok kiküldött kém is szerepelt, akik visszaélve az emberi jósággal saját honfitársaik ellen dolgoztak és Hazánk érdeke ellen. Különböző időkben jöttek kalandvágyó fiatalok, akik “Amerikát” akartak csinálni. A különböző céllal kijötteket három csoportra oszthatjuk: Az elsőben vannak, akik Magyarország ügyét a szívükön viselik, a másikban azok vannak, akik közömbösek vele szemben, a harmadikban pedig Hazánk és fajtánk ellenségei, akik sorainkban meghúzódnak, és bajt okoznak. Amikor az emigrációnk feladatairól szólunk, akkor az első csoportot tartjuk szem előtt. A második csoport közömbössége még felrázható lesz valami magyar eseménnyel, mint amilyen volt a szabadságharc, és akkor tevékenyen segítenek az első csoportnak, de addig rájuk számítani nem lehet. A harmadik csoport felismerése a legnehezebb, mert ezek magyarul beszélnek, magyarnak mondják magukat és olykor régi magyar családoknak leszármazottjai, akik egyéni érdekből képesek árulókká lenni. Mondhatjuk tehát nemzeti-emigrációnak azt, aminek feladata van a számkivetésben, és aminek az alapján össze lehet fogni a különböző politikai, világnézeti alapon levőket, valamint a különböző társadalmi osztályokat. Ezeknek kell, hogy mindenek előtt szent legyen a Haza. Magyarország már tizennegyedik esztendeje él idegen elnyomatás alatt. Százezrek pusztultak el a börtönökben, hadifogságban, koncetrációs táborokban, állami intézkedések következtében a világra sem jöhetett sok-sok magyar gyermek... önként adódik tehát az emigráció kettős feladata: Felszabadítani az országot és a népet a rabszolgaságból, és boldog életet teremteni ott. A felszabadítás az elsődleges feladatunk. Az otthoniak maguktól nem tehetik, mert elnyomás alatt vannak, tőlünk várják a segítséget. Mi viszont nem kezdhetünk háborút, nem szervezhetünk katonaságot, hogy felszabadítsuk őket. Mást kell tennünk. Mindenütt a világon fel kell ébreszteni a világ-lelkiismeretét, hogy mit tettek velünk, és ők ezt még mindig tűrik. A magyar ügyet állandóan felszínen kell tartani mindenütt. Politikai vonalon minden színárnyalatban küzdenünk kell a közös ellenség ellen. Ne egymásban keressük mindig az ellenséget, ne egymást támadjuk mindig, hanem tudjunk örülni annak, ha az ellenkező politikai vonalon álló honfitársunk el tudott valami eredményt érni a magyar ügyben. Ugyanoda 1
