Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-08-01 / 8. szám

Ekkor tűnt fel a róka. — Jó napot, — mondta a róka. — Jó napot, — mondta a kis herceg megfor­dulva, de semmit sem látott. — Itt vagyok az almafa alatt... — Ki vagy te? — kérdezte a kis herceg. — Nagyon szép vagy. — Én a róka vagyok, — felelte a róka. —■ Gyere velem játszani, — ajánlotta neki a kisherceg. — Olyan szomorú vagyok. — Nem játszhatok veled, mert nem vagyok megszelidítve. — Oh! Bocsánat! — mondta a kis herceg. De miután gondolkozott, hozzátette: — Mit jelent az, hogy “megszelídíteni’’? — Te nem vagy idevaló, — mondta a róka. — Mit keresel itt? — Az embereket keresem, — mondta a kis herceg. — De mit jelent az, hogy “megszelí­díteni”? — Az embereknek puskájuk van és vadász­nak, — mondta a róka. — Ez nagyon kellemet­len. Aztán tyúkokat tenyésztenek. Ez érdekli őket egyedül. Te a tyúkokat keresed? — Nem, én barátokat keresek, — mondta a kis herceg. — Mit jelent az, hogy “megszelídí­teni”? — Ez egy kissé elavult kifejezés. Azt jelenti, hogy “kapcsolatokat teremteni”, — felelte a róka. — Kapcsolatokat teremteni? — Persze, — mondta a róka. — Te most a számomra még csak egy kisfiú vagy, olyan mint a többi százezer kisfiú. Nincs rád szüksé­gem. Neked sincs énrám szükséged. Számodra én is csak egy róka vagyok, olyan mint más százezer róka. Ha megszelídítesz engem, akkor szükségünk lesz egymásra. Te leszel nekem a világon az egyetlen, és én leszek neked a vilá­gon az egyetlen. —• Kezdem érteni, — mondta a kis herceg. — Van egy virágom... és azt hiszem, hogy az megszelídített engem... —• Lehetséges, — szólt a róka. — Annyi min­dent lehet a földön látni. — Oh! Az nem a Földön van, — mondta a kis herceg. A róka érdeklődni kezdett: — Egy másik bolygón? — Igen. — Vannak azon a bolygón vadászok? — Nincsenek. — Ez nagyon érdekes! Tyúkok vannak? — Nincsenek. — Semmi sem tökéletes, — sóhajtott a rókái, de aztán visszatért az ötletére: —• Az én életem egyhangú. Én vadászom a tyúkokra, az emberek meg rám vadásznak. Minden tyúk egyforma és minden ember egyforma. Tehát unatkozom egy kicsit. De ha te megszelidítenél, akkor életem napsugaras lenne. Akkor ismernék olyan lépéseket, amik különböznek minden más lépéstől. Más lépések zajától az odúmba menekülök, a te lépéseid, mint egy muzsika, csalnának ki az odúmból .Nézz csak oda! Látod ott a búzamezőket? Én nem eszem kenyeret, nekem a búza haszonta­lan. A búzamező engem nem emlékeztet sem­mire és ez szomorú. Neked aranyszínű hajad van. Gyönyörű volna, ha megszelidítenél, mert a búza is aranyszínű és így rád emlékeztetne. Még a szél búgását is szeretném a búza között.. Elhallgatott a róka és hosszasan nézte a kis herceget. —■ Kérlek szépen, szelídíts meg engem! — mondta. — Boldogan, — válaszolta a kis herceg, — de nincs sok időm. Barátokat kell szereznem és sok dolgot szeretnék megismerni. — Csak azokat a dolgokat ismerjük, amiket megszelídítettünk, — mondta a róka. — Az embereknek már idejük sincs, hogy valamit is megismerjenek. Kész dolgokat vásárolnak ke­reskedőktől. Miután nem létezik olyan üzlet ahol kész barátokat lehet kapni, az emberek­nek nincs barátjuk. Ha akarsz egy barátot, sze­lídíts meg engem. —• Mit kell csinálnom? — kérdezte a kis herceg. — Nagyon türelmesnek kell lenned, — vá­laszolt a róka. — Először ülj le egy kicsit, messze tőlem, a fűbe. így ni. Figyelni foglak a szemem sarkából, de te ne szólj egy szót sem. A beszéd a félreértések forrása. Minden nap­pal aztán közelebb ülhetsz hozzám... A következő nap visszajött a kis herceg. — Jobb lett volna, ha ugyanabban az órában jössz, — szólt a róka. — Például, ha délután négy órakor jössz, akkor én már három órakor kezdek boldog lenni. Úgy, ahogy az óra köze­ledik, úgy fokozódik az én boldogságom. Négy órakor már nyugtalan és türelmetlen leszek. Fel fogom fedezni a boldogság árát. Viszont, ha csak úgy, akármikor jössz, akkor nem tudom hány órára öltöztessem fel a szivemet... Kel­lenek a szertartások. — Mi az, hogy szertartás? — kérdezte a kis herceg. — Az is egy rég elfelejtett dolog, — mondta a róka. — Ez teszi különbözővé az egyik napot a másiktól. Például, a vadászoknak is van szer­58

Next

/
Oldalképek
Tartalom