Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-08-01 / 8. szám

AZ AMERIKAI MAGYAR KIADÓ KÖZLEMÉNYEI: P. ár. Fenyvessy Jeromos O. P.: SZENT FÖLD ÚTLEÍRÁS — 1956. (Folytatás) Valaha tehát száz és százezer szamaritán lak­ta ezt a vidéket. Az idő vasfoga és a szírekkel valamint a rómaiakkal vívott örökös harcok azonban megtizedelték a népet, amely nép ere­detileg arám nyelven beszélt s amely népnek utolsó “mohikánjai’’ már csak arabul érint­keznek egymással. Más szavakkal: a szamari­­tánok jövevények s szolgák lettek ősapáik föld­jén! Megtűrtek egy mohammedán világ köze­pén. Földjük, Szamaria, felé újra csak Jeruzsálem­ből indulunk útnak. S megintcsak autón, hogy a nagy-nagy rohanás után újból ‘‘édes és üd­­vösséges” legyen a pihenés... Jeruzsálemtől pár kilométerre máris “szent helyre” bukkanunk. Meglátjuk ugyanis a Bab­halmot, vagyis a Gabaoth Saul-t, Izrael első királyának, Saulnak születési helyét. Saul Kr.e. a 11. században uralkodott és “országlott” szü­lőfalujából. Kevéssel később megnézzük Jeremiás próféta fogságból való szabadulásának a helyét is. Je­remiás — mint tudott dolog — az emberiség legnagyobb és legkiválóbb szellemeinek egyike. Működési területe elsősorban Judeára terjedt ki, — éspedig ott is a királyi udvarban, Je­ruzsálemben. Fenyegető és az erkölcstelenséget ostorozó beszédei miatt azonban szálka volt az udvar szemében s több ízben menekülnie kel­lett. Jeremiás prófétának legismertebb “munkái”: a zsidóság romlása és pusztulása fölött elzoko­gott “siralmak”. S ezek a siralmak, vagyis “Je­remiás siralmai” valóban gyöngyszemei a vi­lágirodalomnak. De gyöngyszemei az ezer és egy sebből vérző zsidóságnak is. Még csak hoz­zá hasonlót is alig, alig talál az ember. S ami legkülönösebb az egészben, az az a tény, hogy ezek a forró szívből zokogó siralmak ráillenek a mai időkre is ,amikor Kelet zsarnoka oly sok népet és oly sok nemzetet maga alá gyűrt. S a sok között a magyar népet is! S ezért imádkoztam már olyan' sokszor árva népem pusztulása fölött Jeremiás próféta megkapó, szívet s lelket megrázó siralmait... S ezért imádkozom ma is, a nagy próféta 'fog­ságból való szabadulásának ősi helyén... “Emlékezz meg, Uram, arról, hogy mi is tör­tént velünk! Nézd és szánd meg a mi szük­ségünket. örökségünk idegen népek birtoka lett. Hazánk pedig jöttmentek földje.. .Olyanok vagyunk, mint az árvák, akiknek nincsen atyjuk. Anyáink pedig olyanok, mint az özvegyek... Vizünket pénzért vásároljuk, hogy ihassunk belőle.. .Sokat, nagyon sokat szenvedünk s a megkínzottaknak nincsen békességük... Szol-Jeruzsálem: A Szentsír templom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom