Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-07-01 / 7. szám

az ajtónál még visszafordult, és megkérdezte Brumbrum apót, hogy nincs-e szüksége valamire?

Brumíbrum apónak eszébe jutott a papucs, és aziránt érdeklődött.

Lina néni keresgélni kezdett az ágy alatt és mindenfelé, de sehol sem találta. Ekkor véletlenül Brumbrum apó lábára esett a tekintete, és ott látta díszelegni mind a két papucsot. És olyan jót nevettek ezen Brumbrum apóval együtt, mintha mi sem történt volna közöttük.

Kis idő múlva behívta Brumbrum apó Lina nénit, és jókedvűen mondta:

—i Tudja mit, Lina néni? Elmegyek ma uszodába. Készítsen valami jó ebédet, mert biztos éhes leszek.

És hamarosan felöltözve el is indult nyomban.

Az uszodához érve, kissé tájékozatlanul érdeklődött a pénztárostól hogy hideg-e nagyon a viz, és hogy nem fulladhat-e bele?

A pénztáros mosolyogva mondta, hogy a viz nem hideg, de tanácsolta neki, hogy ha nem tud úszni, úgy béreljen gumíövet.

Brumbrum apó megfogadta volna a tanácsot, csak az volt a hiba, hogy egyikbe sem volt képes beleíbújni, oly kicsik voltak.

Az úszómesternek ekkor mentőötlete támadt, összeragasztott két övét a számára.

De az igazi akadály csak ezután kezdődött, nem találtak termetére való elég nagy fürdőruhát.

Nosza, nekiláttak ketten, s húzták, feszítették a legbővebbnek igérkezőt. Keserves munka volt, de félóra múlva valahogy mégis csak Brumbrum apóra húzták.

Kissé kényelmetlenül érezte magát Brumbrum apó, és különös léptekkel lejtett a vízhez, olyan érzése volt, mintha kényszerzubbonyt adtak volna rá.

(Folytatás a túloldalon.)

(Folytatás az előző oldalról.)

úr kisfia, Bagoly Béluska, mert tavaly is ő volt a legjobb tanuló, és örömmel tanult meg minden feladatot. Ám nem mindnyájan voltak így vele. Hiányzott a nyár, a futkározás, a szabadság, és Bagoly Bertalan tanító úrnak minden szigorúságát össze kellett szednie, hogy nebulói figyelemmel hallgassák tanítását.

Egyik nap Mókus Matyi szokatlanul korán ébredt. A szomszédok még mind aludtak, és Mókus Máli is még a legszebbet álmodta. Lálbujjhegyen az ablakhoz osont, és kitekintett rajta. Csend volt odakint. A hold éppen akkor volt lemenőben, s amint nézte Mókus Matyi, egyre halványabb lett az arca. Aztán hirtelen eltűnt.

Mókus Matyi roppant furcsát álmodott. Azt álmodta, hogy szárnyai nőttek, éppen olyan finom, szépszínű szárnyai, mint Rigó Rózsinak van, és repült, repült az erdő felett, és Mókus Mali is, meg a többiek, még Kucsma Kati is, a sok kis csemetéjével, csodálkozva néztek utána.

Olyan furcsa álom volt, hogy hangosan felnevetett Mókus Matyi. És hiába bújt vissza az ágyba, nem tudott újra elaludni. Visszagondolt a gyönyörű nyárra, amikor minden reggel elmehettek csatangolni Mókus Miskával, és délig nem is kellett hazamenni, akkor is csak azért, hogy megebédeljenek, aztán megint futkározhattak ágról-ágra, míg csak ki nem fáradtak.

— De jó volt is még akkor... — gondolta. — Csak ne kéne iskolába menni... Hopp! — jutott eszébe egy nagyszerű ötlet. — Mi lenne, ha ma nem mennék el az iskolába? Mókus Miska sem tanul soha, mégis megél úgyis. Miért ne tölteném el vele az időt, ahelyett, hogy a Bagoly Bertalan tanító űr tanítását hallgatnám? Majd úgy teszek, mintha az iskolába mennék...

Úgy is tett, ahogyan nagyravaszul elgondolta.

Amint eljött a reggel, Mókus Máli szépen megmosdatta, megkefélte a bundáját, aztán reggelit adott neki, és megcsókolva útnak indította.

Mókus Matyi vidáman ugrált fáról-fára, nemhiába, hogy csupa kitűnője volt tornából. Nem is ott volt a baj, hanem ott, hogy Mókus Matyi nem szerette a számtant. A múlt órán sem tudta megmondani, hogy mennyi öt mogyoró, meg öt mogyoró, és Bagoly Bertalan tanító úr a szamárpadba ültette.

Nos, a mai napon éppen számtan volt az első óra, és — ' szégyenlem megváltani — Mókus Matyi nem készítette el a házi feladatát. Azért is kerülte el olyan jó messzire a tisztást, ahol az iskola volt, és elugrabugrált egész az erdő túlsó széléig, ahol már várta Mókus Miska.

Mókus Miska egész életében iskolakerülő volt, nem is tudott mást, csak huncutkodni, meg mogyorót ropogtatni. Azt akarta, hogy ha már ő buta maradt, Mókus Matyi se legyen okosabb nála. Sokszor mondta neki:

— Ugyan, hagyd azt az iskolát! Elég okos vagy te így is. Játszani sokkal jobb, mint tanulni.

Mókus Matyi elszökött, és együtt játszottak egész délelőtt.

Azalatt a tisztáson megkezdődött a tanítás. Számtanóra után ének következett, új éneket tanultak, azt, hogy:

Erdő, erdő, kerek erdő...

Legszebben természetesen Rigó Rózsi tudta elénekelni, kapott is érte csillagos egyest, a rózsalevélzsebkönyvbe. Nyuszi Nusi is kitűnőt kapott hallásból, ha a hangja nem is volt valami gyönyörű. Bagoly Béluska, a tanító úr kisfia, az okosságával tűnt ki a bölcsészettanórán.

Bizony, sokat kellett az állatoknak tanulni a nagy-nagy erdőben, hogy okosságukkal, ügyességükkel legyőzzék az ellenséget, ha közéjük merészkedik az idegen erdőkről, mezőkről, és

60