Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7. szám
A GYEREKÜNK NEM TUD KONCENTRÁLNI. Töltött gomba. Nagyobb gombafejeket kissé kivágjuk, és petrezselymes zsirban puhára pároljuk. A szárakat és kivájt részeket (esetleg még néhány kisebb gombát hozzá) apróra vágva külön párolunk petrezselymes zsíron. Ez utóbbinál, mikor a viz teljesen elfőtt, meghintjük 1-2 kanál liszttel, és tejjel feleresztjük, hogy gyenge besamelt kapjunk. Kihűlve elkeverjük 1-2 tojássárgával, kis bors, só, esetleg kis darált főtt vagy sült hús is jön bele. Ezzel a masszával megtöltjük a gombafejeket, ami megmarad, azt a tűzálló edény aljára tesszük, és ráhelyezzük a töltött gombákat, alaposan meglocsoljuk az egészet körül tejfellel, és 1|4 órára sütőbe tesszük. Személyenkint kb. 4 gombát kell számítani, ha nem nagyon nagyok. Salzburgi nokkeli. Egy fél csésze tej, egy fél csésze víz, tojásnyi vaj, só és egy csésze liszt. Folyton keverve főzni. Mikor kihűlt, belejön 3 egész tojás. Egy lábasba ujjnyi magasan tejet forralni, ha forr, belerakjuk a kanállal kiszaggatott nőkkel ikat, befödjük, és addig forraljuk, míg a tej majdnem elfő. Tűzálló tálba 50 gr. vajat, 100 gr. vaníliás cukrot, 4 tojás sárgáját, és a kihűlt nokkelikat (a maradék tejjel együtt) teszünk, végül hozzákeverjük gyengéden a 4 tojás felvert habját. A sütőben gyengén átsütjük. A legtöbb szülő csalódott, ha a gyerek rossz bizonyítványt hoz haza. Különösen akkor, ha ehhez a bizonyítványhoz még kisérősorokat is mellékel a tanító, miszerint a gyerek “figyelmetlen”, vagy jobb eredményt érhetne el, ha “odafigyelne”, vagy “meg kell tanulnia koncentrálni”. Ilyenkor a papa meg a mama meg vannak győződve, hogy reményteljes ivadékuk egyszerűen lusta, és egy alapos fejmosásra van szüksége. Ez azonban néha nemcsak helytelen, de egyenesen ártalmas. Ha a gyerek nem tud koncentrálni, az gyakran annak a jele, hogy bizonyos nehézségei vannak, és segítségre van szüksége. Ez még inkább vonatkozik idősebb gyerekekre, ha valami vizsgára készülnek elő, ami egész jövőjüket befolyásolhatja. Miután a vizsgának ilyen fontos jelentősége van, természetes, hogy a szülők a fokozott munka szükségszerűségét hangsúlyozzák. De a munkatempó túlzott erőltetése esetleg többet árt, mint használ. A gyerekben félelem van, hogy szüleit csalódás éri, ha a vizsgája nem sikerül. És ez a láthatatlan nyomás duplán megnehezíti a vizsgát. A gyerek bizonytalanná, bátortalanná válik, és kikapcsolódást keres dühkitörésekben, túlzott lármás játékban vagy álmodozásban. Egy bizonyosfokú álmodozás normális, a túlzott pedig baj. A gyerek az álmodozásaiban, képzelt meséiben él, miután ezek vele szemben semmi igényt nem támasztanak, tele vannak elragadtatással, és mindig boldogan végződnek. De éppen ez a napközbeni álmodozás vezet a tanár rideg megállapításához: koncentráció hiánya. Ha ezt idáig levezettük, akkor felismerhetjük azt a tényt is, hogy miért vált ki a gyerekből a rossz bizonyítvány okozta lelki prédikáció csak ellenkezést és konokságot. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a szülő hagyja el a komoly figyelmeztetést a hanyag és lusta gyereknél is, mikor rossz bizonyítványt hoz haza. De a szülőnek minden megértésre és belátásra szüksége van, hogy gyermeke szivével és leikével szoros kapcsolata legyen. Talán az ok abban rejlik, hogy a gyerek hallotta ugyan a dolgokat, de nem értette meg. Ha így áll a helyzet, akkor legalább az egyik szülőnek legyen ereje ahhoz, hogy gyerekét egy alapos beszélgetésben felvilágosítsa, és mindent megmagyarázzon. Ha a nehézségek gyökere abban rejlik, hogy a gyerek a sikertelenségtől fél, akkor támogatásra van szüksége, hogy önbizalmát visszanyerje. Éreznie kell, hogy a szülei hisznek benne, és hogy mindaddig, míg mindent elkövet, ez a hit megingathatatlan marad, akár sikerül a vizsga, akár nem. Fel kell ismernie azt a tényt, hogy nem mindig az eredmény számít, hanem hogy a hétköznapi életben az ember viselkedése és törekvése éppen olyan jelentőséggel bírnak. ILYENEK VAGYUNK HÁT! AMIRE AZ ASSZONYOK ÁLTALÁBAN VÁRNAK. Egy asszony hetente 452 percet vár, ez egy évben 396 órát tesz ki. Huszonöt év alatt egy évet és hat hetet vár: ennyi és ennyi percet arra, hogy a hüvelyes főzelék megpuhuljon; ennyi és ennyit üzletekben. Ezt mind kiszámították, benne állt az újságban is, meggyőző és lehangoló statisztika ez. Mégis valami hiányzik ebből. Mert ez csak az átlagos asszony átlagos várása. De melyik asszony él valóban átlagosan? Egyetlen egy sem. Nem, 42
