Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7. szám
Énekelni. Valamit a tavaszról. Az emberiség tavaszáról, amely innét, a Jordán partjától indult el a nagy világba. Abban a pillanatban, amikor Jézus keresztvíz alá hajtotta a fejét s fölötte megnyílt az ég... Most is úgy érzem, hogy nyitva van az ég fölöttünk! S onnan, valahonnan az ég végtelen öléből két szem sugarát érzem a szívembe szúrni. Isten két szemének a sugarát, amely arra sarkal, hogy erősen higyjem mindazt, amit milliók hisznek! Erősen és mindhalálig. Hogy biztosra menjek. Hogy pályám végén enyém lehessen az élet — az igazi élet — koronája! iS hogy valóban az enyém lehessen, ősi keresztény szokás szerint jobb tenyerembe vizet merítek a Jordán vizéből. S a vízzel megérintem életharcoktól, életkeresztfáktól és a megkísérlések sötét óráitól barázdás homlokom, hogy megújítsam magamban keresztségi fogadásom ... Valahol a bokrok közül mintha emberi alak magasodna ki egyszerre az ég felé. Úgy hiszem, hogy Péter, a Kőszikla alakja, akinek néma kérdése vihar zúgásával hatol a füleimhez, hogy ajakam feleletet adjon reá... Hiszel-e az egy és igaz Istenben? — zúg a kérdés... Hiszek! — zúg a feleletem is a Jordán vize fölött. Hiszel-e Jézus Krisztusban? Hiszek! Biztosan hiszel? A szíveddel és értelmeddel is? Hiszek! Életemmel és véremmel! Úgy, miként alkantarai Péter, aki a poroszlók kezébe esett és aki kiömlő vérével, utolsó erejével karcolta a föld porába: crédó! Hiszek!!! Ellene mondasz-e hát a sátánnak? Ellene! És minden cselekedeteinek? Ellene! Hogyan s mi módon? Úgy, miként az arszi Szent, aki virrasztással, böjttel és testének korbácsolásával, meg a szent Kereszt jelével riasztotta el magától a sátánt, az örök tagadás kárhozott szellemét!!! Élj hát úgy, amint fogadtad — kiáltja felém újra a Hang, a Jordán füzesei felől — és tiéd lesz az élet — az igazi élet — koronája! S ezzel a Hang elnémul. A Kőszikla alakja pedig semmivé foszlik, -— beleolvad a napnak aranyába... Imádkozni, — nem, harsonázni kezdek... Menny, föld, tűz, víz, levegő, ég, gyöngy, arany és minden kincs, mit farasztjátok elmémet? Nyugodalmam addig nincs: míg fel nem talállak Téged, Istenem és Mindenem! Benned nyugszik meg lelkem, Istenem és Mindenem! A HOLTTENGENR A Jordán völgyében vagyunk. Lót sóbálvánnyá vált asszonya mellett. Legalább is a hagyomány úgy emlegeti azt az asszonyalakú kúpot, amit tágranyílt szemekkel szemlélünk. Nem messze innét Sodorna és Gomorrha helyéhez érünk. Sodoma és Gomorrha Ábrahám idejében — Mózes feljegyzései szerint — virágzó, de istentelen és erkölcstelen városok voltak. Lakói annyira süllyedtek az erkölcstelenségben, hogy már nem is emberekkel, hanem állatokkal paráználkodtak. Isten, a végtelen Tisztaság megundorodott akkora lelki poklosságtól és elhatározta, hogy kénköves esővel pusztítja el a két várost. Tervének végrehajtása előtt azonban angyalt küldött követségbe Ábrahámhoz, hogy közölje vele végzését. Ábrahám meghallgatta az Urat, de aztán alkudozni kezdett vele. Arra kérte a Végtelent, hogy irgalmazzon meg a városoknak, ha száz, — ha ötven —, ha tíz igazat talál bennük. Az Úr belement az alkuba, hogy kedvét ne szegje Ábrahámnak, hűséges szolgájának. De a keresés eredménye az lett, hogy tíz igaz embert sem találtak a két városban. Csak egyetlen egyet: Lótot s az ő családját... Sodornának és Gomorrhának el kellett hát pusztulnia! Lót hírt kapott a pusztulásról, összecsomagolt és elhagyta Szodomát. S amint elhagyta, kénköves, tüzes eső égetett el mindent. Embert és állatot, — emberi gonoszságot és emberi kultúrát. Lót felesége kíváncsiságból — Isten határozott parancsának ellenére — visszapillantott az égő városra és sóbálvánnyá változott! Miközben átgondolom az Ószövetség egyik legmegrázóbb, de nagyon is aktuális fejezetét, hiszen az emberiség manapság is messzejár a helyes úttól, amely az életbe vezet, megérkezünk a Holttengerhez... A Holttenger, vagy ahogyan az arabok nevezik: a Bahr Lut, egy hatalmas, lefolyásnélküli beltenger. Hossza 76-, szélessége pedig 17 kilométer. Területe 920 négyzetkilométer. Vizének legnagyobb mélysége 400 méter, annak ellenére, hogy a Holttenger 388 méterre fekszik a tenger felszíne alatt. A kép, amely a Holttenger partján fogad, felülmúl minden elképzelést. A neve után ítélve ugyanis, az ember egy sötét katlant vár, amelyben nem is víz, hanem valami lávaszerű, fekete tömeg bugyborékol. Már pedig: A Holttenger vize kristálytiszta, csillogó és ezüstös a napnak sugarától. Meghajtom derekam a karsztos parton és tenyeremmel kimerítek egy kortyravalót a tenger vizéből. Nem, nem inni akarom, hanem csak ízlelni és tapintani. Márcsak azért is, mert külsőleg igen hasonlatos a mi Tengerünkhöz, a szépséges Balatonhoz. Legalább is hosszán végigtekintve. Vizének íze keserű és sós. Annyira sós, mintha akarattal elsózta volna valaki. Tapintásra pedig sikamlós és olajszerű. 31
