Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7. szám
A JORDAN PARTJÁN.. . Jeruzsálemből újra a Jerikó-i úton indulunk -el. Autón. Modern emberek lázas sietségével, liogy hamarébb célhoz érjünk, s hogy a célbaéréskor hosszabb ideig pihenhessünk a keresztény világ szent helyein. Bethániában a már említetteken kívül megnézzük még Lázár sírját, amelyben Lázár három napig feküdt s amelyből Jézus újra az életbe hívta őt Vissza. A sír eredeti formájában maradt fel. Pár lépcsőn megyünk le az előcsarnokba s innen, egy szűk ajtón keresztül, a sírkamrába jutunk. A sír üres. Csak négy kopár fala hirdeti a halott-feltámasztás nagy-nagy csodáját. A hagyomány szerint valaha pompás bazilika .állott Lázár sírjának szomszédságában. Az idő vasfoga és az örökös harcok vasökle azonban ezt a bazilikát is szétzúzta, miként annyi sok minden mást az Úr áldott földjén. Bethániában látjuk azt a helyet is, ahol az a fügefa Virágzott valaha, amelyről Jézus a “jó és a rosszfa” példabeszédét tartotta, mivel a fügefa nem termett gyümölcsöt. Szent, evangélumi hely tehát Bethánia' Soksok megható esemény, sok-sok csoda történt benne. Hogy a sok-sok esemény közül melyik a legmegkapóbb és legjelentőségteljesebb az embermilliók számára? Bizonyára a “Magna Peccatrix”, a városszerte ismert magdalai Mária cselekedete. Gonosz asszony volt. Nagyon gonosz. Az érzéki bűnök fertőjében fetrengő. Ledér és hamis, aki előkelő ruhákban járta a várost s úgy kínálta testét megvételre... S ez az asszony__De beszéljen helyettem szent Lukács evangélista s mesélje el ő a történteket. ... “Meghívá pedig őt egy farizeus, hogy egyék nála. Jézus bernéne tehát hozzá és asztalhoz telepedek. És ime egy asszony, ki bűnös vala a városban, amint megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, kenetet hoza egy alabástrom edényben és megállván hátul az ő lábainál, elkezdő könnyeivel öntözni lábait és megtörlé fejének hajával, és csókolgatá lábait és megkenő kenettel. Látván ezt a farizeus, szóla magában: ha próféta volna ez az ember, akkor bizonnyal tudná, hogy kicsoda és miféle ez az ;asszony, aki őt illeti. Jézus pedig mondá: Simon, mondanék neked valamit. Az pedig feléié: Mester! szólj!__ Két adósa vala egy hitelezőnek. Egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Nem lévén pedig nekik honnan megfizetni, elengedé mind a kettőnek. Melyik fogja őt kettőjük közül jobban szeretni? Felelvén Simon, mondá: úgy vélem az, kinek többet engedett el. Ő pedig mondá neki: helyesen ítéltél. És az asszonyhoz fordúlván, mondá Simonnak: látod ezt az asszonyt? Bejöttem házadba, vizet lábaimra nem öntöttél, ez pedig könnyeivel öntözte azokat és hajával törülte meg. Békecsókot sem adtál nekem, — ez meg mióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. Olajjal sem kented meg a fejem, — ez meg kenettel kente meg lábaimat. Azért mondom neked: Megbocsájtatott az ő sok bűne, mert nagyon szeretett. ..” Hogy miért annyira fontos mindaz, ami itt történt? Hát azért, mert Jézus világgá hirdeti, hogy a bűnbánat könnyei hófehérré tudják tenni még a legmocskosabb embernek a lelkét is! Hogy: “aki szeret, az betölti a törvényt!” Hogy: nincs az a lelkiforradalmár, akivel a bünbánat könnyében kezet ne szorítana a világ, az élet Ura... Mi pedig — bizonyos értelemben — valamennyien lelki forradalmárok vagyunk, akik százszor fellázadnak az Isten törvényei ellen, — akik napjában hetvenhétszer megbotlanak az életrevezető, keskeny út köveiben, — s akik nagyon is rászorúlnak az isteni Szeretet irgalmára! Megjegyzem hát magamnak — Bethániából továbbindulva — és életelvemnek választom: megbocsájtatott az ő sok bűne, mert nagyon szeretett...” Nabi Musa-nál útkereszteződéshez érünk. A keresztút északi ága Jerikóba, a keleti ága pedig a Jordán folyóhoz vezet. Mi az utóbbi utat választjuk s egy negyedórácska múltán kinn> állunk a Jordán vizénél. S amint kinn állunk, valahogy új élettel, új elevenséggel telik meg köröttünk az egész világ. Eddig ugyanis agyagos, salétromos és élettelen vidéken haladtunk keresztül, — s most — Galgal romjai után — a Jordán életetjelentő vize hömpölyög a lábunk előtt... Akaratlanul is a Tiszára gondolok. Valahol Szóró alatt. Nem messze Hanka néni csárdájától. A Tisza is ilyen méltóságteljesen hullámzik dél felé. Igen, ott Szóró alatt. Csonkafüzek és sűrű, alacsony bokrok között. Egészen úgy, miként a Jordán, Palesztina szent folyója... Mert valóban csodálatos, hogy a tövist és bojtorjánt termő Szentföld közepén ennyi élet sűrűsödik össze a Jordán környékén, — a Jordán partvidékein. A Szent Folyó vize sebesfutású, mert a Genezáret tavától, amelyen áthalad, mintegy 180 méteres lejtőn halad célja és temetője, a Holttenger felé. Megpihenünk egy csonkafüz odvas törzsén. Hatalmas, égbeszökkenő, sudár olajfa árnyékában. Megpihenünk és a zavaros vizet, meg fölötte az ég kékjét nézzük. Egyszerre. S a víz szürkesége visszatükrözi az égen haladó napnak az arcát. Köröttünk fák leveleivel játszik a szél. Előttünk kicsike csónakok oldalát verdesi a víz, — s a csónak mellett különös öltözetű arab álldogál. Utasokra vár, akik pár fiisért csónakázni akarnak a Jordán vizében. Mi is akarunk. Csónakba szállunk hát és egykedvű monotomsággal énekelni kezdenek az evezők... 30
