Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-07-01 / 7. szám

otthagyták a barlang-istállót és ideköltöztek ebbe a tágasabb, világosabb barlangba, amely fölé igen kedves szentélyt emeltek a bama­­kamzsás Szent Ferenc fiai. A tej-barlang elsősorban az édesanyák szent­élye! Fala — az örökös gyertyalángtól — szurok­fekete. De ha a kormot kaparni kezdjük, akkor azonnal előtűnik a falak eredeti tejfehérsége, ami a hagyomány szerint, a szoptatás közben földre csöppent anyatej érdeme. A tej-barlangtól a “pásztorok mezeje’’ felé fordítjuk lépteink. Mintegy félórát gyalogolunk s máris ott állunk a szent mezőn, ahol most ugyan csend és némaság, meg élettelen üresség uralkodik, de ahol a Szeretet csodás éjszakáján különös dolgok történtek... “S pásztorok valának ama vidéken, szabad ég alatt tanyázván és őrt állván az éjszakában nyájuk felett. Egyszeresek ott termett az Úr angyala mellettük és az Isten fényessége körül­­ragyogá őket, — és ők megfélemlének nagy fé­lelemmel. És mondá nekik az angyal: Ne félje­tek, mert nagy örömet hirdetek nektek, mint­hogy ma született nektek az Üdvözítő, ki az Úr Krisztus, Dávid városában. S ez lesz a jel, ta­lálni fogtok egy kisdedet, pólyákba takarva és jászolba fektetve. És azonnal mennyei sokaság vette körül az angyalt, mely dicséré az Istent, mondván: dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embernek...’’ (Lukács, 2. 8-14) * * * Betlehemből tovább autózunk dél felé, Hab­­ronig. Útközben megebédelünk Betzsaléban, egy kicsike, keresztény faluban. Ős-Hebronban nem sok a látnivaló. Hogy mégis bibliai nevezetsséggel rendelkezik, azt annak a ténynek köszönheti, hogy itt lakott az Ur-Kaldeából származó Ábrahám, a zsidók és az arabok ősatyja. Hebron ezzel szemben már igen tetszetős és nagy város. Lakóinak száma minden bizonnyal a harmincezer körül mozog. Legnevezetesebb helye az úgynevezett “Makvéla’’, vagyis Ábra­hám, Izsák, Jákob, Sára, Lea és Rebeka sír­helye, amely fölé az arabok — Ábrahám, az ősatya iránt való tiszteletből, — hatalmas me­csetet emeltek. A mecset és falaiban a két harangnélküli mi­­narett, hatalmas, várszerű remekmű. Valami el­mondhatatlan őserő és istenszeretet rejlik ben­nük. Különösek és szemnek szokatlanok a mecset belsejében otthonos ‘‘imairány”, — a különféle, “baldahinos” fülkék, — a keleti stílusú szó­szék, — és minden, de minden. Valóban “ezer­­egy éjszaka” mesevilágába valók valamennyien. Sajnos, tüzetes ismeretükhöz — illetve is­mertetésükhöz — szegényes és ügyetlen eszköz a szó, — a leírás művészete. Lehetetlen mindent leírni. Toll helyett ecset, vagy fényképezőgép lencséje lenne szükséges ahhoz, hogy mindent élethűen adhasson vissza az ember. Nem is fárasztom hát magam hiábavaló dol­gokkal. Inkább azon gondolkodom el, Hebron ősi mecsetjét körül-körül járva, hogy mi az a titok, ami a Mohammedre esküvő arabokat — vagyis az iszlám vallás követőit — arra kész­teti, hogy tiszteletben tartsák a zsidóság a ke­reszténység szent helyeit? A felelet, annak ellenére, hogy kevés ember ismeri a titkot, igen egyszerű. Az iszlám vallás megalapítója, Mohammed Abul Kazim, aki 570-ben született Mekkában és 632-ben halt meg Medinában, zsidó és keresz­tény elemekből szőtte össze “az új vallást”. De ezen felül gnosztikus elemeket is kevert bele. Az iszlám, azaz Mohammed tanítása szerint,, a világnak csak egyetlen egy igaz Istene van. Akinek neve Allah, — s Aki szabad elhatáro­zással, a semmiből teremtette ezt a világot. Allah előre meghatározott mindent. Az egyes emberek cselekedeteit is, habár az ember mégis­csak szabad akarattal rendelkezik. Allah ■— mondja tovább Mohammed és vallá­sa — az egyes korokban prófétákat küldött az emberiséghez, hogy nagy-nagy szakadárságok idején az emberiség újra és újra visszataláljon az igaz Istenhez. Ilyen próféták: Ádám, Noé,. Abrahám, Mózes, Jézus Krisztus és Mohammed, a próféták legnagyobbja és legutolsója. Más szavakkal: az iszlám szerint Jézus Krisz­tus nem Isten ugyan, de mivel “egy a próféták közül”, tisztelet illeti meg, miként Ábrahámot, vagy Noét és Mózest... Hogy aztán szerintük Mohammedet nagyobb tisztelet illeti, mint Jézust, az természetes. Igen,, természetes, mert az iszlám megalapítója és életbehivója: Mohammed Abul Kazim. Ez hát a titok nyitja: az iszlám prófétát tisz­tel a zs'dóság nagyjaiban és a kereszténység Istenemberében! Az iszlám követőinek száma kb. 270 millió,. — s mint hatalmas, Allah törvényein építő em­bertömeg, a kereszténység után a második ha­lálos ellensége az istentelen bolsevizmusnak! Gondolataim valami csodálatos ének szakítja félbe. A minarett ormán egy kaftános, hosszú­ruhás ember, a müzlim, énekel és szólítja el a próféta hívőit — tehát mindenkit, aki nem gyaúr — miként én vagyok a szemükben — imára. A negyedikre már a nap folyamán... És köröttem arcra hullanak a járókelők. Mek­ka felé fordulva és ajkukkal suttogva. Az imádság elvégzése után, amit mások is­tenhitének kijáró tisztelettel hallgatok végig, újra autóba szállunk, hogy visszarobogjunk Ős- Hebron-on, Salamon király három vizmenden­­céje mellett, és Betlehemen át Jeruzsálembe.. A vidék hegyesdombos, sivatagos. Valóban csak “tövist és bojtorjánt” terem a paradicsom­­kertet elvesztett s arcának verejtékével küzkö­­dő embernek... 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom