Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7. szám
A bazilika az őskeresztény művészetnek valóságos remeke! Méretei összhangban vannak egymással. Oszlopai csodálatos szépségúek. Mozaikmaradványai a korai szépség őrzői. A bazilika a görögkeletiek birtokában van, habár a ferences barátok voltak “első urai’’. 1230 körül ugyanis már az ő kezükben volt. Medefár szultán azonban 1310-ben a görögöknek ajándékozta. Egyszerűen és erőszakosan. Egy közönséges “kegyelmi rendelettel”. De a ferences barátok nem nyugodtak bele a bazilika elvesztésébe. Tovább harcoltak érte! Börtönbüntetést, megostorozást és vértanúhalált szenvedtek érte. Hasztalan! A bazilika a görögök kezén maradt, mert őket a török hatalom is támogatta. A ferencesek csak annyit értek el, hogy a templom közvetlen közelében, Szent Jeromos kolostorának helyén, klastromot építettek maguknak s így Betlehemben mégiscsak sikerült megvetni a lábukat. A bazilika kereszthajójának balszárnyán — baloldalán — van a szent-barlanghoz vezető, oszlopkiképzésű lejáró. A barlang hosszú és sötét. Megvilágítása olajlámpák fénye. Hogyan került a kicsi Jézus ide, a barlangba? “Lön pedig, mikor ott valának, eljött az ideje, hogy szüljön. És szülé az ő elsőszülött Fiát és bepólyázá őt, — és jászolba fekteté, mert nem kaptak helyet a szálláson...” (Lukács, 2. 6-7). Úgy tehát, hogy “nem kaptak helyet a szálláson...” Kénytelenek voltak hát a város közelében lévő barlang mélyére húzódni, hogy fedél legyen a fejük fölött! A barlang főhelyén, egy kerek mélyedés ölében, amely fehér márvány lapokkal van beborítva, született aztán a világ Megváltója, a mi Urunk, Jézus Krisztus! így olvasom ezt az ezüst csillaggal díszített márványlapon: Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est! Térdre roskadok és imádkozom. Azt imádkozom, hogy: gloria in excelsis Deo! Hogy: dicsőség a magasságban Istennek! És hogy: et in terra pax hominibus bonae voluntatis, — hogy: és békesség a földön a jóakaratú embereknek!!! Micsoda boldog ember vagyok is én, hogy itt térdelhetek Jézus Krisztus születésének helyén! S ez a boldogság arra késztet, hogy az élet harcában megtüzesedett homlokom a fehérmárvány hűvösségére érintsem, —■ hogy dadogó ajkammal csókot leheljek az ezüst csillag fölé... Két lépésre a csillagtól egy másik fülke vár rám. Az a fülke, amelyben kétezer esztendővel ezelőtt a jászol állott, az isteni Gyermekkel, — s amelyikben Gáspár, Menyhért és Boldizsár imádták a világ Megváltóját... Újra imádkozom... "Istengyermek, kit irgalmad közénk lehozott, angyaloknak énekével Néked áldozok! Terjeszd fölém kezedet, hogy az istenszeretet töltse el ma szívem, lelkem jászolod tövén...'’ Nehezen szakadok el attól a barlang-fülkétől is, hiszen ki tudja, hogy eljutok-e még valaha ide, Jézus jászolához, a lelki békesség és a lelki felemelkedés csodálatos helyéhez?! Mégis elszakadok, mert újabb zarándokok érkeznek s nekem menni kell. És én megyek, — de nem egyedül, mert magammal viszem a betlehemi barlangistálló kicsike Jézusát is. Igen, magammal viszem, a lelkem mélyén, hogy odakinn, az élet sodrában mindörökre velem legyen ... Utam a barlang futását követi. Közben Szűz Anya kútjára akadok. A legenda szerint Mária ennek a kútnak a vizében mosta ki kicsike Fiának ruhácskáját. Nem, nemcsak egyszer, hanem mindannyiszor, amikor ruhát kellett a Gyermeknek váltania, hiszen Jézus, a világ Ura koldusszegényen született erre a világra. A barlang-szárny végén — egy ajtón keresztül — valóságos labirintusba érünk, ahol az egyes barlangmélyedések oltárokkal vannak felszerelve: Szent József, Jézus nevelőatyjának tiszteletére, — valamint az Aprószentek emlékére, akiket Heródes parancsára irgalom nélkül lemészároltak a zsoldos pribékek. Kevéssel tovább megleljük Szent Jeromos, Szent Paula és Szent Eustochium sírjait. A sírok azonban üresek, mert a három szent holttestét Rómába szállították. Szent Jeromos Kr.u. a negyedik században született, valahol Dalmáciában. 382-84 között Damascus pápa titkára. A római élet folyása azonban nem tetszik neki s ezért 386 körül Betlehembe költözik. Lakóhelyül a Szent Barlang egyik “szomszédját” választja magának. Itt, ebben a barlangban fordítja le a Szentírást arámból latinra. A Szentírás-fordítása, a Vulgáta, az Egyház leginkább használt latin-szövegű bibliája. A szent tudós, aki életében igen sokszor társalgóit a betlehemi istálló-barlang kicsi Jézusával, 420-ban zárta be a szemeit mindörökre. Névünnepét minden esztendő szeptember harmincadikén ünnepli az Egyház. Szent Paula (január 28-án) előkelő római szülők gyermeke, 347-ben született Rómában, ahol megismerte Jeromost és tanítványa lett. Férje halála után -390 körül — leányával, Eostechiummal együtt a Szentföldre költözik, hogy Szent Jeromos, s rajta keresztül Jézust szolgálhassa életének végéig. A sírhelyek után megnézzük Szent Jeromos “munka-barlangját” is, ahol a Vulgátán dolgozott. Ebből a barlangból azután felmegyünk a ferences barátok szép templomába, amely templom a Születés-bazilikájának baloldalán épült fel. Betlehemnek egyik igen kedves szentélye még: a tej-barlang. Nem messze a születési barlangtól. A legenda szerint, amint a szent családnak kissé virágosabb lett a sorsa, akkor 28
