Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7. szám
Vörösmarty Mihály: FÓTI DAL Fölfelé megy borban a Jól teszi, (gyöngy! Tőle senki e jogát el Nem veszi. Törjön is mind ég felé az, Ami gyöngy; Hadd maradjon gyáva földön a göröngy. Testet éleszt és táplál a Lakoma, De ami a lelket adja, Az bora. Lélek és bor két atyafi Gyermekek, Hol van a hal, mely dicső volt És remek? Víg pohár közt édesebb a Szerelem. Ami benne keserű van, Elnyelem. Hejh galambom, szőke bim- Mit nevetsz? (bőm, Áldjon meg a három Isten, Ha szeretez. Érted csillog e pohár bor, Érted vív. Tele tűzzel, tele lánggal, Mint e szív. Volna szivem, felszökelne Mint a kút, Venni tőled vagy szerelmet, Vagy búcsút. Hejh barátom honfi társam Bort igyál, Víg, komor, vagy csüggeteg Csak igyál. (vagy, Borban a gond megbetegszik, Él a kedv. Ninlcs a földön gyógyerőre Több ily nedv. Borban a bú, mint a gyer- Aluszik. (mek, Magyar ember már búsult sok Századig. Ideje, hogy ébredezzen Valaha. Most kell neki felvirulni Vagy soha. (Folytatás a túloldalon.) — Éljen Emánuel elvtárs, közös akarattal megválasztott községi elöljárónk! — bődült közéjök Boldizsár. — Éljen! — morajlotta rá áldását meglepetten a tömeg. — Éljen közös akarattal Máté elvtárs, munkaügyi tanácsosunk! — harsogta a kétméteres katonaszökevény az emberek feje fölött. Most már némán és bizalmatlanul figyelt a tömeg. Senki sem éljenzett, csak a beavatottak. — Éljen Gidános elvtárs, termelési tanácsosunk! —• Éljen, — zúgták az emberek kissé megkönnyebbülten, mert Gidánost, a szénégetőt, mindenki tisztelte. — Éljen Boldizsár elvtárs, községi karhatalom! — rikkantotta el magát Sánta Máté. A kis csoport ott a középen részeg éljenzésbe kezdett. A tömeg hallgatott. — Éljen Jábó elvtárs, közvagyoni ellenőr! Az emberek egymásra néztek, de Emánuel nem engedett időt nekik a gondolkozásra. Felugrott az előre odakészített ládám, s két karját kitárta széles gesztussal. — Elvtársak! Dolgozó testvéreim! Rátok virradt hát a megváltás nagy napja! Ti, kik eddig a szénégetés keserves mesterségével kellett megkeressétek a mindennapi betevő falatot, Ti, kiknek élete abban telt el, hogy más jószágát gondoztátok, mely másoknak hajtotta a hasznot, nektek csupán a kínlódást, bejelentem nektek, hogy megnyílott ma számotokra a dolgozók paradicsoma! Ahol eddig Ti csak verejtékeztetek, de más aratott, ott ezentúl Ti fogtok aratni, mindannyian, a sokat szenvedett, kizsákmányolt, dolgozó nép... Szép és hatalmas beszéd volt, évek óta készült már reá Emánuel. Nem tévesztett el egyetlen szót sem. A tömeg először megdöbbenve figyelt. Aztán az arcok lassan kigyúltak, a szemek megtüzesedtek, s végül is kitört a torkokból az orkánszerű, mindent elsöprő éljenzés. Emánuel arcán izzottak a szeplők, haja borzosan hullott a homlokába, szája körül győzelmes mosoly szélesedett. — Bejelentem nektek, elvtársak, hogy a dolgozó nép akaratából közvagyonnak nyilvánítom az ezüstbányát! Közvagyonnak a mai napon minden erdőt, legelőt, kaszálót és szántóföldet, s a kizsákmányolóktól visszaszerzett föld gondnokáúl itt előttetek kinevezem azt, aki legjobban megérdemli ezt a kitüntetést, aki életében egyebet sem tett csak másoknak cselédkedett éhbér ellenében: Álgya bácsi, lépjen elő! Maga a közbirtok gondnoka! Öreg Algya hátul a piac végiben eltátotta a száját, amikor a nevét meghallotta. Nehányan éljeneztek, ő meg csak bámult, esetten, de Emánuel ott a ládán már mondta tovább a magáét. Szembe fordult a legelővel és látta a katonákat lassan lefele mozogni az úton. Sietni kellett. —. Megbízom Máté elvtársat, mint munkaügyi tanácsosunkat, hogy dolgozzon ki egy olyan munkaprogrammot, mely mindenkinek megelégedésére szolgáljon. Döntsék el végre már egyszer maguk a dolgozók, hogy naponta hány órát akarnak dolgozni, és mennyi legyen a napszám! A tömeg lelkes éljenzése őszinte volt, először azon a napon. Az emberek egymásra nevettek, és bólogattak. —• Bejelentem továbbá, — ordította Emánuel a ládáról, — hogy a mai naptól kezdve az erdő azé, aki dolgozik benne, vagyis a szénégetőké, a legelők pedig s a rajtuk található minden juh a pásztoroké! —• Hujjuju! — szakadt föl az ordítás a tömegből, — Éljen az úrfi! Éljen az új törvény! Hujjuju! —■ S végül, hogy a dolgozó nép uralma ebben a községben rendben és zavar nélkül megszilárdulhasson, megbízom Boldizsár elvtársat, mint karhatalmi megbízottat, hogy jelöljön ki maga 14
