Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7. szám
Ernáiméi akkor lépett be a községháza kapuján. Gyermekkora óta nem járt ott, de emlékezetből ismerte jól a helyet. Tudta, hogy szabály szerint le kellene porolja a cipőit a kapu előtti lábszönyegen, de valami furcsa dacos érzés azt kívánta, hogy azért se tegye meg. Végigment a hűvös kőfolyosón, és kopogás nélkül nyitott be az irodába. A Bíró ott ült szokott helyén a nagy tölgyfa íróasztal mögött, és meglepetten nézett föl a könyvből, amit éppen olvasott. Az arca kérdő volt, és egy kicsit rendreutasító. “Semmit sem változott”, gondolta Emánuel, “csak talán a haja lett fehérebb és az arca pirosabb...” Még a szoba szaga is az volt, ami tizenkét évvel azelőtt, keserű, csípős, szivarszag. — Bocsánat a zavarásért, Bíró úr — mondta, és furcsán, élesen hallotta a saját hangját, mintha egy idegen beszélt volna, — de fontos dologban jöttem. Azt hiszem, emlékszik reám. A Bíró bólintott, és lassan becsukta a könyvet. — S mi lenne az a fontos dolog? — kérdezte majdnem közömbösen. —• A hatalmas Szovjet birodalom felszabadító hadserege félóra múlva itt lesz a faluban — felelte Emánuel kimérten, majdnem színpadiasán, minden egyes szót külön kihangsúlyozva, mint aki régen készült erre a mondatra. Nehány pillanatig csönd volt a szavai után. A Bíró becsúsztatta a könyvet a félig nyitott fiókba, s a fiókot betolta, gondosan. — Na és? — kérdezte, mint aki többet vár. Emánuel rábámult az asztalnál ülő emberre, s egy pillanatig valóságos testi fájdalommal irigyelte a nyugalmát, méltóságteljes biztonságát, egész tekintélyességét. Aztán közelebb lépett hozzá, és két kezét rátette az íróasztal nehéz, hűvös lapjára. — Félóra múlva megváltozik a világ itt, Bíró úr — mondta, és a hangja reszketett kissé — a régi világ helyébe új világ jön, és én azért vagyok itt, hogy ezt az átváltozási folyamatot simábbá tegyem... Itt elcsuklott a hangja az izgalomtól, és a Bíró szelíden rámosolygott, mint egy leckéjébe belesült gyerekre. Aztán lassan megrázta a fejét. —• Nincs régi világ és új világ, fiatalember. Ezek csak szavak. Mindössze egy világ van, az emberi világ. Emánuel nyelt egyet. —• Nem érti, Bíró úr? A szovjet katonaság félóra múlva itt lesz! — Na és? — kérdezte a Bíró. —• Azt akarom, hogy készen várjuk őket! — szakadt fel a fiatalemberből, szinte kétségbeesetten, — Kész helyzet elé akarom állítani őket! Hogy ne ők hajtsák végre a változást, hanem mi magunk! A Bíró keze kinyúlt a szivardoboz felé. — Készen vagyunk — mondta nyugodtan — rend és nyugalom van a községben, s az is marad. Akár jönnek a katonák, akár nem. Nem tudom, miféle változást akar. A rendből csak egy változtatás lehet, rendetlenség. Emánuel előre hajolt az asztal fölött, úgy sziszegte bele a Bíró arcába. — Értse meg, új világ indult itt a mai nappal. A dolgozó nép világa, nem az uraké! Egy szabad és újjászületendő világ, mely nem a kiváltságosaké, hanem mindenkié egyformán! A Biró leharapta a szivar végét, és mellénye zsebéből kis ezüst öngyújtót húzott elő. — Zavarodott beszéd, fiatalember — mondta hideg és rendreutasító hangon, — mondtam, hogy nincsenek itt különféle világok, csupán egy, amit az Úristen alkotott, s aminek az alapja a rend, a tisztesség és a törvény. Ezen semmiféle katonaság nem tud változtatni. Maróthy - Meizler Károly: AZ ISMERETLEN MINDSZENTY (Életrajz és korrajz, Editorial Pannonia Bwenos Aires kiadása 1958, 376 oldal) Hazánk válságos helyzeteiben mindig felbukkan egy egy szellem és jellem óriás, aki nemzetére, korára fényt Szór, mint egy működésben lévő vulkán bevilágítja a környéket. A válságos időkben egy egy jelenik meg, de mi lenne, ha egyszerre sok bukkanna fel egy időben? A pokol kapui sem bírnának erőt venni rajtunk, ha ez megtörténne. Elsődleges feladatunk, hogy ilyeneket kineveljünk magunkból, és a következő nemzedékből. Ezen a nemzetnevelő problémán segít Maróthy Meizler Károly könyve, amelyben elénk tárja, hogyan lett a pokol erejével szemben álló hercegprímássá Mindszenty, honnan vette legújabb vulkánunk a nagy erózióhoz az erőt, mi minden történt a paraszttarisznya és a biborosi kalap között. A könyv nem beporosodott könyvek böngészésével keletkezett, hanem a Szerzőnek húszéves ismeretsége, együttműködése, majd szemben állása adja a sok érdekes epizódot, amiből mesteri mü kerekedik ki. Példakép-adás is ez az életrajz, hiszen mindnyájan jutunk hasonló helyzetbe, amikor elvhüeknek kell lennünk, következeteseknek — és ha tudjuk, hogyan cselekedett hasonló esetben Mindszenty, jópéldája okvetlen követésre késztet. így válik a könyv újabb szellemi, jellem-vulkánok kieszközlőjévé. 11
