Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7. szám
Dr. Földes Tibor: AZ EMBER, AZ — ISMERETLEN LÉNY (Vándorakadémia - Sorozat 5. számú kiadványa. Tanulmány, Amerikai Magyar Kiadó kiadása. München 1957. 160 oldal.) Élettani, lélektani, világnézet irás. Az Uj Hungária lapjain megjelent hosszabb cikksorozat összefoglalása. Érdekes tudnivalók tarka egyvelege. Ügyes, tudományt népszerűsítő, amely egyenetlenségei mellett is kitűnő. Csermely Károly: A KERESZTÉNYSÉG SZENT HELYEI (Amerikai Magyar Könyvkiadó kiadása. München 1957. 24 oldal. Képekkel). A közvetlenhangú, sok képpel díszített füzetecske a magyarság és a kereszténység egyes bucsu-templomait ismerteti. Melegérzésü, változatos könyv. Pohárnok Jenő: FÖLDRAJZI SÉTÁK A KÁRPÁT — MEDENCÉBEN (Földrajzi ismertető. Amerikai Magyar Kiadó kiadása. München, 1957. 100 oldal. Képekkel. A sorozat első könyve: A Nagy-Alföld). A táj leirása mellett nem mulaszt el fontosabb történelmi utalást Szent Istvántól napjainkig. Kiemelkedő érdeme, hogy a szerző hazafias, aggódó figyelmével tárgyalja az idegen járom alatt szenvedő országunk helyzetét. Nemcsak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is üdítő olvasmány. Rágyújtott, és a füstöt kifújta maga elé. Aztán hátradőlt a széken. — Kíván még valamit? — kérdezte. — Igen — felelte a fiatalember — azt kívánom, hogy adja át a hivatalát nekem. Szinte önmaga is megijedt a kimondott szótól, olyan durvának, sértőnek és esetlennek hangzott ott a tiszteletet parancsoló komoly irodában, ahol az asztal egyik szögletén a bőrkötéses öreg Biblia, másikon feketetáblás törvénykönyvek őrizték a rend évszázados csapását. Egy pillanatig azt hitte, hogy a Bíró felpattan, és kikergeti a szobából, s lábai már ugrásra készültek az ajtó felé. Azonban a Bíró csak kivette szájából a szivarét, s mosolyogva megkérdezte: — Milyen jogcímen, fiatal barátom? A békés és barátságos hang egyszerre elöntötték Emánuelt meleg érzésekkel, s egy kétségbeesett segíteni akarással. — Értse meg, Bíró úr, — suttogta rekedten — én csak azt akarom, hogy simán és erőszak nélkül menjen végbe a változás. Mert ha mi nem hajtjuk végre a változást gyorsan és békésen, mielőtt a katonák ide érnek, ők fogják végrehajtani, és abból még talán vérontás is lehet...! Ha ön átadja nekem a hivatalt, és szépen meghúzódik a lakásában, én megszervezem az egész forradalmat gyorsan és békésen, s mire a katonák megjönnek, kész helyzettel várom őket... — Fiatalember — szólt közbe a Bíró mély hangja szelíden, és egyszerűen — ez komoly dolog, amit nem lehet iskolás gyermekekhez illő csínyekkel megoldani. Engem a nép bizalma helyezett ide, és tartott meg ebben a hivatalban több mint negyven esztendőn keresztül. Viselnem kell a felelősséget, amivel fölruháztak, még akkor is, ha a nyakamba kerül. Ez komoly dolog, fiatal barátom, és úgy nevezik, hogy becsület. Nehány pillanatig csönd volt a szobában. — És ha a nép követeli, hogy átadja a hivatalát? — kérdezte Emánuel. Szemük egy pillanatra egymásba kapcsolódott. —• A nép az úr, — felelte lassan a Bíró — én csak szolga vagyok. De igyekszem hű és igaz szolga lenni — emelte föl a hangját — s ha maga azt gondolja, hogy a mi józan népünk bedül a maguk bolond marxista maszlagénak, akkor téved, barátom. Ez a nép sokkal bölcsebb, kiegyensúlyozottabb és rendszeretőbb annál... , — Azt majd meglátjuk, — vágott Emánuel a szavába, türelmetlenül és idegesen, azzal megfordult, és majdnem futva ment ki a szobából. A Bíró sokáig ült ott mozdulatlanul a nagy kopott irodai székben, és a szivarfüstbe bámult. Aztán lassan felállt, és az ablakhoz ment. A langyos őszi napsütésben tisztán, fénybe-mosdottan pihent a falu, de a piacon egy kis csoport nyugtalan ember összedugott fejjel tanácskozott, s a Bíró felismerte köztük a boltos fiának sötét kabátját. De alig volt egy tucatra való ember körülötte s a Bíró arcát félig gúnyos, félig diadalmas mosoly világította meg. De a szeme hirtelen megakadt fent a szemközti hegyoldalon, s a mosoly lefagyott róla. Ahol a Pásztorhegy s a Szénégetők Észkasa felől az ösvények kibukkantak az erdőből, mint egy megáradt kétágú patak, úgy ömlött alá a hegyek népe a falu irányába. Aggodalom ráncai szántották föl a Bíró sima, domború homlokát. Aztán sóhajtott, és visszaült az íróasztalához. Mikor Emánuel egy félóra múlva belépett hozzá, ott találta. A szivar tövig égett a hamutartón, s a Bíró nézése mély volt, mint vén kutak vize. — A nép engem bízott meg a hivatal átvételével — mondta Emánuel röviden. 12
