Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

JOHN J. WRIGHT

KAULBACH WILHELM (1804-1874)

worcesteri püspök őexcellenciája, mindig a következő tanácsot adta azoknak a báránykáinak, akik nem tudtak leszokni a mértéktelen ivásról:

— Kedves fiam, először is rendezz be magadnak otthon egy bárt és te légy az egyetlen vevő ott. Akkor nem kell a külön engedélyért adót fizetned. Adj a feleségednek 6 dollárt, hogy a bárba az első üveg italokat megvehesse. Mindig a feleségednél vedd az italt és fizesd meg ugyanazt az árat, mint amit a többi bár és vendéglő számít. Mire az első mennyiség elfogy, a feleséged már 6 dollárt vihet a bankba és a maradék hat dollárból felfrissítheti a házi bár készletét. Ha még tíz évig élsz és rendszeresen nála vásárolsz és nála iszol, nyugodtan halhatsz meg delirium tremensben. A feleségednek akkor már elegendő pénze lesz a bankban ahhoz, hogy téged tisztességesen el temettessen, a gyerekeiteket felnevelje és egy rendes emberhez feleségül mehessen. És akkor el fogja felejteni azt a sok bánatot, amit még életedben neki okoztál...

* * *

“Rossz szomszédság — török átok!”

Kerüld a vitát, a haragot, 3 neheztelést a küszöbödön kívül is. Apró kellemetlenségek mindenáron való orvoslásából származnak a —• nagy kellemetlenségek! Ide kell írni azt a régi és örök bölcseséget, hogy: “Az okosabb enged!”

* *

Félóráig vitatkozol a feleségeddel és az anyósoddal. Tegyük föl, a lehetetlent, hogy meggyőzöd őket állításaid százszázalékos igazságáról. Győztél! Visszavonulnak legyőzve, ' vereségük tudatában. Győztél. Meggyőzted őket... tegyük fői! Mondd? Mit érsz vele?

német festőművész Schwanthalerrel, a nagy szobrásszal sohasem tudták egymást szívelni. Kaulbach hatalmas pathetikus jelleme és mély humora művészetében époly érthetetlen maradt a jeles szobrász előtt, mint ennek gyöngéd, finom romanticizmusa az előbbi szemében. Ha véletlenül találkoztak, nem állták meg apró csipkelődések, szurkálások nélkül.

Egy napon ravasz képpel jött Kaulbachhoz Schwanthaler, aki agglegényként élt.

—■ No, uram — mondta —, fogadja szerencsekivánatomat boldog családi életéhez. Hallom, két derék fia van. Nem mondhatja hát önről többé a világ, hogy „az egyetlen Kaulbach“.

—• Ön meg — válaszolta a festő — fogadja mély sajnálatom őszinte kifejezését, hogy nem házasodott meg. Valóban sajnálom.

—• Miért? — kérdé a szobrász megütközve.

—• Hát csak azért — felelte Kaulbach —, mert az ön halála után milyen szépen folytathatta volna a mesterséget a — felesége.

E naptól fogva a két nagy ember sohasem tudott többé egymással kibékülni.

• •

*

JEROME К. JEROME

a magyar származású angol humorista mondta:

—• Három dolgot nem kell megtenni az életben: a havat eltisztitani, mert az amúgy is elolvad; egy leánynak férjet szerezni, mert az amúgy is szerez magának; nem kell végre orvoshoz fordulni, mert az ember nélküle is meghalhat.

* * *

BISMARCK OTTÓ herceg (1815-1898)

a vaskancellár 1879-ben jelen volt azon az estélyen, melyet a német császár rendezett gróf Károlyi Alajos akkori berlini nagykövetünk tiszteletére, akit áthelyeztek Londonba. A búcsúestélyen egy diplomata azt kérdezte Bismarcktól, vájjon megírja-e visszaemlékezéseit?

— Minek? — felelte Bismarck. — Úgyis tudom, hogy megírja a komornyikom és talán a szakácsom is.

* * *

MUNKÁCSY MIHÁLY (1844-1900)

híres festőművészünk 1882-ben hosszabb tartózkodásra Bécsbe érkezett. Egy osztrák újságíró ki szerette volna sütni, hogy Munkácsy osztrák, tehát így szólt hozzá:

— Fiatalabb korában bizonyára más neve volt a művész úrnak.

— Az igaz, — felelte Munkácsy kedélyesen, — akkor még Miska volt a nevem

* * *

OLIVER CROMWELL (1599—1658)

Anglia lordprotektora igen ügyes és ravasz diplomata volt. A fontosabb levelezését úgy intézte, hogy egy-egy ügyre vonatkozóan három-négy ellentétes levelet diktált a titkárának és e levelek közül a céljának legmegfelelőbbet bízta a futárra.

Ilyen módon még a saját titkára sem tudta sohasem Cromweli szándékait.

40