Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
NYIRÖ JÓZSEF: FONÓ A SZÉKELYEKNÉL /. RÉSZ Székely “Első ház”, a tiszta, vagy parádés szoba. Gerendás. A finom faragással meghányt gerendába szokták szúrni a kalendáriumot és arra szegezik az ünnepi sapkát tartó horoghajlatú fakészséget. Néhol “gyúnya” is csüng róla, a szép fehérnép-holmi, vagy a fényes új csizma, hogy az egér bele ne költsön. A szoba közepén tömzsi fiókos asztal, himes szőttes abrosszal leterítve. A hagyományos régi formájú. Körötte festett székek, melyek kissé kifelé vetik meg a négy lábukat. A jobb sarokban “vetett ágy”. Ebben kímélik a nem használt, új ágyneműt: derekaljat, Csengét, s immár paplant is és a sok szép párnát, melyeknek a két vége, a “bütüje”, a párnafő öreg minták szerint gyönyörűen hímzett. Úgy vetik az ágyat a magasba, a gerendákig erősen, hogy ezek a színes párnabütük kilátszódjanak. Alkalmasan helyezik el a szobában az írott padládát is, mert az is ékesség. Az ősi, szép motívumokkal díszített és mély színekben festett gyönyörűséges fakanapé, melynek födele felnyitható és féltett ruhaneműt tartanak benne. A bal szobafal, mentén áll a “cserepes”, a szabad tűzhely. Nem búbos kemence. Székely kandalló inkább. Téglány-alakú felső része, csempékkel építve, elől két iratos oszlopon áll a két szélén. A padlótól arasznyi magasságban van a meszelt alja, melynek balsarkában ég a tűz és hever az izzó szén. Úgy ülnek ide be, a “góc alá” az ügyesen alkalmazott szólgafa mellé, melyen üstöcske csüng alá. Felül a baldachinszerű csempe építmény, amely a tulajdonképpeni füstfogó. A cserepesnek csak a három óldalát rakják ki csempékkel. A negyedik óldala maga a fal. Sajnos, a legtöbb helyen már kihordták a cserepest és kályhát hurcoltak helyébe. A színpadon a cserepes lemezpapirbó], festéssel könnyen és gyorsan elkészíthető. — A cselekmény alatt tűz villáncsol a cserepesben, a tüzelő helyen. Innen lehet megoldani a szükséges fényefektusokat, az egyes szereplők megvilágítását feltűnés nélkül és eredetien. A tűztevő legény, aki a padkán ül, ilyenkor azt mondja: — Várj! Előbb aranyfát teszek a tűzre... — s a következő pillanatban aranyfényben fürdik a szereplő, vagy a csoport. így lehet előidézni rejtett fényszórókkal a megfelelő szinváltozatckat. Az asztal fölött dróton függő egyszerű petróleum-lámpa ég> inkább szomorkodik. A jobb falon, a cserepessel szemben szőttömnyi ablak. Benne virágok: égő muskátli, rezgő majoránna. A székely népviselet általában ismert. A férfiak a testhez feszülő abaposztó “harisnyát”, eredetien szabott, elől ellenzős, vörös vagy fekete sinórral cifrázott posztó-nadrágot viselnek csizmával, felül lájbit, kabátot és télen nyakravalót. A sinór-diszítés a csíkiaknál vörös, az udvarhelyieknél fekete. Télen báránybőr sapkát hordanak, nyáron kalapot. — A nők szoknyája színes szőttes, de nem rikító, hanem szép harmoniájú. A leányoké virítósabb, színesebb. Többnyire piros, fekete bársonnyal díszített “lájbijok” (pruszlik) van. Bőujjú ing, a kezenyelénél ráncba szedve fodrosán. Színes vagy fehér kötény. A nők simán fésültek, a lányok koszorúban hordják a hajukat. Az asszonyok kontybán, mindig kis fejkendővel, vagy előre, vagy hátra kötve. ELSŐ JELENET. Mikor a függöny felmegy, hárman vannak a színen: a fonó-látó öreg házaspár: Bede Mózes, felesége Anna néni és egy sudár, szép leány, Katika, aki a kibujdosott fiú mátkája, apátián, anyátlan árva és itt él az öregekkel, ist ápol ja, ápolja őket. BEDE MÓZES: (Az asztalnál ül, nehéz fejét öklére eresztve hallgatja a zenét. Gondolkodik, töpreng. Csak néha veti rá a szemét a 41 A Mutatványszámunkban leközöltük a nagy erdélyi Írónk utolsó alkotásának, FONÓ A SZÉKELYEKNÉL című színdarabnak a bevezetését, a Hívogató Rigmust. Most kezdjük közölni magát a színdarabot. A Hívogató Rigmusban két legény népviseletben, virágos pálcával a kézben kimegy a függöny elé a színpad közepére és ahogyan otthon a lakodalmakra szokás, meghívja a közönséget.
