Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-06-01 / 6. szám
Vaszarу János: TUBÁK CSODÁLATOS ÉLETE. A KÁRPÁT nagysikerű folytatásos regénye, Vaszary János legújabb müve, most könyvalakban is megjelent. A KÁRPÁT Könyvkiadó az olvasók kívánságának akart eleget tenni azzal, hogy ezt a kitűnő regényt könyvalakban is kihozta, hogy necsak azok, akik hónapról hónapra olvassák élvezettel a folytatásokat, hanem az egész emigrációs magyarság is megszerezhesse á maga számára. Vaszary János kiváló munkáit mindenki ismeri. Ez a legújabb regénye méltó folytatása eddigi munkásságának, amiben tökéletesen kikristályosodik az író bölcs, érett világszemlélete, embertársai iránti mélységes megértése, ragyogó, szelíd humora. Egyszerű, keresetlen szavakkal szinte érzékelhetően elénk tarja azt a közös sorstragédiát, amit az utolsó ötven évben mindnyájan átéltünk és aminek részesei voltunk. Tubák, az író iskolatársa, egyszerű, hétköznapi, kissé együgyű, végtelen becsületes ember, aki nem is tudja teljesen felfogni azt a világégést, amiben él, de mindig, minden helyzetben a maga becsületes egyenességével áll szemben a helyzetekkel. Legnagyobb érdeme az írónak az a páratlan humor, amivel a legszomorúbb helyzetek leírásánál is mosolyt tud fakasztani az olvasóban. Ez a humor nem profán, nem bántó, csak derű, egy érett, kiforrott szellem kissé fölényes világszemlélete. “Tubák csodálatos élete” komoly, pozitív eredménye a hazájától megfosztott magyar szellem élniakarásának. “Tubák csodálatos élete” vászonkötésben és fűzve a KÁRPÁT kiadóhivatalában, valamint a bizományosoknál minden országban kapható. héten gyűjtöttem és olt tartom az éléskamrában, a hűvösön... Mókus Málinak egészen dalos kedve támadt. — Százszorszéppel díszítem fel a ruhámat, még Szarka Szidi sem fog ráismerni. Rövid idő múlva már az egész erdő az elkövetkező bálról beszélt. Hogyisne, hiszen már péntek volt, és csak kettőt kell, hogy aludjanak, hogy itt legyen a gyönyörű vasárnap! Mókus Matyi fáradtan érkezett haza estefelé a játékból, de azért örömtől ragyogó arccal mondta anyjának: — Még a tanító úr is ott lesz a bálban! Azt hiszem, anyukám, hogy senki sem fog onnan hiányozni...— Nem bizony, Matyikám, csak jó légy, mi is ott leszünk. Akkorra már neked is kész lesz az új nadrágod, kis barna kabátkával ... Erre Mókus Matyi körültáncolta anyját, a derék Mókus Málit, és jókedvében alig akart elaludni este.- - - • - " ‘ * * A nagy tisztást szemelték ki a bál helyéül. Máshol nem is tarthatták volna, tekintve a nagyszámú vendégsereget, amely el fog jönni. Szombaton estefelé aggódva szemlélte Harkály Hugó az eget, mert felhősödni látszott nyugat felől. —• Csak tán nem lesz eső a holnapi napra?... Dehogyis lett eső, miért is lett volna, hiszen szerette a Jóisten az erdő kedves lakóit, és nem rontotta el a kedvüket egyetlen csepp esővel sem. Gyönyörű ünnepi napra ébredtek. Meg is kezdték hamarosan a tisztás díszítését, ahol majd a táncot tartják. A földet már előző napon simára hengerelték. Bukfencnek hívták a felügyelő manót, aki a többiek munkáját irányította. Bőszárú zöld nadrágja volt, s ha valami nagyon szépen sikerült, örömében hirtelen bukfencet vetett. Gyönyörű színes lampionokat aggattak a fák lombjai közé. Az egyik kék volt, a másik piros, harmadik lila, mindegyik másmás színű. A tisztás szélén, közel ahhoz a helyhez, ahol a harangvirágok nyíltak, felállították a király trónját, attól jobbra a királyasszonyét, balra pedig a Gyöngyharmat királykisasszonyét. Föléjük arannyal átszőtt sátrat borítottak, hogy mégcsak egyetlen szellőcske se érje a felséges királyi családot. Zsámolyt is raktak a trónszékek elé, ahol majd a lábukat pihentetik. Az ügyes kis manók fáradhatatlanok voltak a munkában, és kifogyhatatlanok az ötletekben. Ugri manó is ott volt, aki olyan szépen tudott tilinkózni, de vele többet haladtak hátrafelé, mint előre, mert mindenütt bajt csinált. Hol feldöntötte a festékesbögrét, amelyben aranyfestéket tartottak, hogy újrafessék vele a királyi szék lábát, hol pedig éppen akkor vitte el a fához támasztott létrát, mikor arra a legnagyobb szükség volt, hogy megigazítsák a lampionokat. Olyan volt az egész tisztás, mint a megbolygatott hangyaboly. Mindenki kivette a részét a munkából. Seregély Sára, a szorgalmas kis varrónő, éppencsak hogy kész lett Varjú Vendel fekete frakkjával, meg a hiú Rigó Rózsika belépőjével. Bizony nagyon kellett igyekezniök, neki meg varróleánykájának, örzsikének, hogy készen tudjanak lenni. Még Mókus Matyinak is befejezte az új nadrágot, meg a kis barna kabátot, amelyben majd a bálba megy. ökörszem Örzsike hazaszállította a kész ruhákat, rendbetette a szalont, helyrerakta a gyönyörű kelmedarabot, aztán 5 maga is készülődni kezdett, hogy kész legyen, mire a bál megkezdődik. Még négy óra sem volt egészen, amikor a hiú Rigó Rózsik^, már a tükre előtt állt, s belépőjét próbálgatta, mégis már nyolc órát is elharangozta Harkály Hugó a százesztendős tölgyfánál, amikorra kész lett. * - r-r 58
