Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-06-01 / 6. szám
Gosztonyi Ádám: AKI A NŐKBEN BÍZIK. .. A milliomos haldoklóit. A finom, fehér kövekből épült palotában, mely a Fifth Avenue egyik hűvösen csendes mellékutcájában húzódott meg, óvatosan lépdeltek a szolgák a szőnyegeken. Mindenki tudta, hogy Jim Morrison beteg, de senki sem gondolta, hegy meg fog halni. Ám maga Jim Morrison tudta egész bizonyosan. Erősakaratú ember volt, aki mindig tudta, hogy mit csinál. Most is: pár napja kivallatta az orvost és elkészült az utolsó útra. Az ágya mellett levő csengő után tapogatódzott. Az inas bejött. — Az ügyvéd még nincs itt? — Még nem érkezett meg. De minden pillanatban itt lehet. — Ha megjön, azonnal engedjék be. •— Yes, sir. Az inas kiment. Jim Morrison a fafaragással burkolt falakra bámult, majd lehunyta kissé a szemét. A haja csapzottan hullt a homlokára. A betegség megviselte, az arca bágyadt volt, de még így is energia látszott rajta. Nem volt nagyon öreg, a hatvanat sem érte el, nem kellett volna még meghalnia. De túl sokat és szenvedélyesen élt. Naphosszat vastag szivarokat szívott, és szerette a nőket. A nők is szerették, mert férfias volt, bőkezű, határozott, gyöngéd vagy goromba, ahogy az alkalom kívánta. Rengeteg kalandja volt Amerikában, Európában, mindenütt, ahol csak megfordult. Négyszer nősült. Utoljára három évvel ezelőtt. Meglátott egy kezdő szépséget, Mollyt, a Music Boxban, és kiemelte a revüből. De nem a szerelem ártott meg a szivének, hanem a folytonos harc és küzdelem. Mindig és mindenkivel csatázott. Maga szerezte a vagyonát, ellenfelei voltak, akiket sorra legyűrt. Bent volt a politikában is, persze nem személyesen, csak a pénzével. A háttérből igazgatta a politikusokat, akik hazudtak, csaltak a kedvéért, állami megrendeléseket szereztek neki. Megfizette őket, aztán pedig leterítette, amelyik kellemetlenné vált a számára---Az ajtó halkan kinyílt. Egy kövérkés, nagybajuszos, gondosan fésült gentleman lépett be, a híres ügyvéd, aki évek óta bírta a milliomos bizalmát. Most is aktatáskát, papirt, töltőtollat hozott magával, mint aki már előre tudja, hogy miről lesz szó. Jim Morrison intett neki, hogy üljön le az ágy mellett. — Nézze, Mr. Harris — kezdte el anélkül, hogy az üdvözléssel törődött volna — maga már velem együtt sok mindenen ment keresztül, látott, és tapasztalt eleget. Tudja, hogy milyen marakodás szokott támadni, ha egy milliomos meghal. Az örökösök rárohannak a koncra, porok támadnak, törvényesen és törvénytelenül igyekeznek meghamisítani a halott végső akaratát, és úgy tépik szét a milliós hagyatékot, hegy azoknak jut belőle a legkevesebb, akik igazán megérdemelnék. Vegyen elő papirt, diktálni fogok! írja meg a végrendeletemet, csinálja meg olyan formában ,hogy azt ne lehessen megtámadni___ Mr. Harris komolyan bólintott, ami tökéletes ígéretet jelentett, és elővette töltőtollát. Jim Morrison felfelé nézett, mintha a menynyezetet vizsgálná. — Könyveimet végignézve... — kezdte némi cinizmussal, amiben azonban valami kis meghatottság is rezgett —, úgy látom, hogy nem tartozom senkinek. Aki ellenem támadt, megbüntettem, aki szívességet tett nekem, megfizettem. Sokat csatáztam, és nem maradtam adós sem az ellenségeimnek, sem a barátaimnak. Pedig sok emberrel volt dolgom az életben. És ennek folytán igen rossz véleményem van az emberi természetről. Láttam az életet, mely tele van csalással, hazugsággal, árulással. Korrupt politikusokkal dolgoztam, és láttam, hogy döfik le egymást hátulról, láttam, hogy a férfiak közt harc folyik minden eszközzel, hogy hűség, barátság, lojalitás nincs, amikor az erő és hatalom összeomlik. A férfiak közt nincs barátság, nem lehet bízni bennük. A férfi elcsábítja a barátja feleségét, anélkül, hogy különösebb lelkiismeretfurdalást érezne. Aki bírja, marja. Vigyázzon mindenki a sajátjára!___ Jim Morrison elhallgatott. A pillantása lesiklott a mennyezetről, és ellágyultan szállt az ügyvéd töltőtollára, mely várakozóan meredt az előkészített papírlap felé. — Nem mondom, hogy a nők mind angyalok, de általában több hűséget, odaadást, kitartást találtam bennük, mint a férfiakban. A legtöbb örömöt tőlük kaptam az életben. Volt olyan, amelyik a lelkét is ideadta volna értem. A legtöbbje általában többet adott, mint amennyit kapott. A férfiak közül egynek sem tartozom semmivel, de a nők között, akik az életemben voltak, van egypár, akiknek — úgy érzem — még adósa vagyok.... Lehunyta a szemét, és a hangja meleggé vált. — Lucy Vincent.... — mondta halkan, emlékezve, — édes kis francia lány volt. Kanadában kezdődött a dolog, aztán New Yorkban folytatódott. Az apa rájött a dologra, és Lucyt el kellett volna vennem feleségül. De Lucy lovagias volt, hősiesen tagadott az érdekemben, nem kellett neki egy erőszakolt házasság. Azt hiszem, most Chicagóban él. Özvegy.... Megérdemel százezer dollárt. írja___ — Nancy Milligan. Most valahol Brooklynban van kalapüzlete. Nem fontos, hogy mi volt közöttünk. Ötvenezer dollár. Biztos, szüksége van kis forgótőkére az üzletéhez. — Gloria Johnson. Első feleségem volt. Szegényen ment újra férjhez. De a kislányomat becsületesen nevelte. Százezer dollár. Nem, Írjon százötvenezret inkább.... Az ügyvéd tolla sereegett a papíron. Buzgón !6
