Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6. szám

kozva — érthetetlen rövidlátással nem. fogadta be az egyetemet. A két egyetem elhelyezése végül is az 1921. évi XXV. t.c.-kel nyert végle­ges rendezést, amely a kolozsvári egyetemet Szegeden, a pozsonyi egyetemet pedig a szerb megszállás alól felszabadult Pécsett állította fel. A népszavazással visszatért Sopron hűsége ju­talmául szintén jelentős felsőfokú tanintézeteket kapott. Itt helyezték el véglegesen a Selmec­bányáról először Temesvárra, majd Sopronba menekült bányászati és erdészeti főiskolákat, amelyek az 1934. évi X. t.c.-kel székhelyüket megtartva mint bánya-, kohó- és erdőmérnöki kar beolvadtak a budapesti újonnan átszervezett József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe. Ugyancsak Sopronban helyezték el az állam és az evangélikus egyház közti megál­lapodás alapján a pécsi egyetemhez tartozó evangélikus hittudományi kart is. Győr városa ezzel szemben mindenből kimaradt, s ma az a helyzet, hogy Dunántúl második legnagyobb városának, Észak-Dunántúl székhelyének, a kö­zel százezer lakosú Győrnek semmiféle felsőok­tatási tanintézete nincs, jóllehet erre nagysága, fejlődése, többszázéves kulturális hagyományai egyenesen predesztinálják. A város nagyhírű jogakadémiája, amelyet 1776-ban nyitottak meg, még a múlt század végén bezárta kapuit. Püspöki hittudományi főiskoláját Ortutay Gyu­la vallás- és közoktatásügyi miniszter 1948. évi hírhedt kultúrmonopólium-törvénye szüntette meg. Régóta kérelmezett műszaki főiskoláját pedig mind a mai napig nem kapta meg. Egy esetleges hazai politikai változás esetén valóban felmerül a kérdés, hogy miként lehetne Észak-Dunántúl nagy kultúrális hagyományok­kal rendelkező városainak —■ Győr, Szombat­hely, Sopronnak ezirányú régi sérelmeit orvo­solni és jogos igényeit kielégíteni egy új egye­tem szervezésével és pár szakirányú főiskola felállításával. (2) A jövendő feladatai és a ki­dolgozandó tervek megkönnyítése céljából rövi­den vázoljuk a jelenlegi helyzetet Észak-Dunán­túl felsőoktatási intézményeivel kapcsolatban. A legnagyobb város, Győr — mint már említet­tük — nem rendelkezik semmiféle főiskolával. Sopronban az evangélikus hittudományi kar kivált a pécsi egyetem keretéből, s mint önálló hittudományi főiskola működik. Ugyancsak önálló főiskolákká alakult a bánya-, kohó és erdőímémöki kar is, amelynek a jogi helyzetét egyébként majdnem évenkint változtatják. Szombathely kommunista vezetősége 1946-ban a második műegyetemet szerette volna megszerez­ni a városnak, de az irreális terv még csirájában meghiúsult. Ezzel egyidőben e sorok írója, azi­­dőben a szombathelyi állami felsőkereskedelmi iskola tanára, a helyi és a budapesti kisgazda­párti sajtóban széleskörű akciót indított a Kas­sáról Budapestre menekült kereskedelni főisko­lának megszerzése, majd a felállítandó észak­dunántúli pedagógiai főiskolának Szombat­helyen való felállítása érdekében, sajnos, ered­ménytelenül. (3) Pár év múlva megszüntették a város püspöki és ferences hittudományi főis­koláit is, az állami közigazgatási tanfolyam pedig a háború óta nem is kezdte meg működé­sét. így ma Szombathely is teljesen felsőokta­tási intézmények hijjával'van. Tovább folytatja működését a magyaróvári mezőgazdasági aka­démia. Pápán megszűnt a dunántúli református egyházkerület hittudományi főiskolája. Vesz­prémben ugyancsak megszűnt a püspöki hittu­dományi főiskola, ugyanakkor azonban a város egy nehézvegyipari műegyetemet kapott, amely egyideig önálló egyetem volt, majd a miskolci nehézipari és műszaki egyetem egyik fakultása lett, megtartván addigi székhelyét, mivel a ba­­kony-balatoni hadiüzemekre támaszkodik. Dél-Dunántúl esetében sokkal egyszerűbb az eset —• a felsőoktatás jövendő feladatait illető­leg, azért is ezzel kezdjük ide vonatkozó ter­veink ismertetését. E tájnak kétségen kívül minden vonatkozásban kiemelkedő fővárosa — Pécs, e közel kétezeréves város, mely a magyar államalapítástól kezdve múltjánál és művészeti emlékeinél fogva a leggazdagabb magyar váro­­rosok közé tartozik. Mint a legrégibb magyar egyetemi hagyományok őrzőjét, s Szent István­tól alapított püspökség székhelyét, a pompás fekvésű iskolaváros, az ország leggazdasabb fe­keteszén és uránium telepeinek lelőhelyét min­den tekintetben különleges hely illeti meg nem­csak dunántúli, hanem országos viszonylatban is. Nincs is az egész környéken hozzámérhető nagyváros, 120.000 lakosával ma is Dunántúl legnagyobb városa; a környékbeli városok — Baja, Szekszárd, Mohács s még a legnagyobb, Kaposvár is — hozzámérve jelentéktelen kis­városok. A város felsőoktatási intézményei so­rában első helyen áll az idetelepített pozsonyi egyetem, melyet a régi egyetemi hagyományok figyelembevételével nagyon helyesen Nagy La­jos Egyetemnek neveztek el. Ugyancsak itt mű­ködik a háború után felállított pedagógiai főis­kola is, ahol az általános iskolák felső osztályai számára képeznek tanárokat. A püspöki hittu­dományi főiskolát a kommunista rendszer meg­szüntette, a szeminárium épülete ma állami gyógypedagógiai intézet. A jövő iskolapolitikai feladatai közé tartozik a püspöki papnevelde visszaállítása s hittudományi karként való be­­leillesztése az újjászervezett Nagy Lajos Egye­tembe .A városnak van egy középfokú bányá­szati technikuma, ezen túlmenően szükségesnek mutatkozik, hogy ugyancsak az egyetemen belül felállíttassék egy bányamérnöki kar is, amit esetleg Sopronból lehetne idehelyezni, ugyanis itteni elhelyezése az előbbinél sokkal indokol­tabbnak látszik. Ugyancsak a fenti Nagy Lajos Egyetem szervezetébe kellene beleilleszteni a régi keszthelyi gazdasági akadémiát mint egyetemi mezőgazdasági kart, — természetesen előbbi székhelyének és mintagazdaságának meg­hagyásával. A régi hadapród-iskolát szintén újjá lehetne szervezni és átalakítani — miként már a múltban egyszer volt is — rendészeti főiskolává, ahol a rendőrség és a csendőrség 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom