Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-05-01 / 5. szám

De az élet számtalan példát mutat arra, hogy a nemlétező dolgok elvesztése is lehet tragédia.

A negyedik napon egy fiatal, helyettes-tanár tartotta meg a görögpótló órát.

Nikolics tanár úr megbetegedett.

Három hónap múlva — amikor utolsó útjára kísértük — nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy én voltam halálának értelmi szerzője. Pedig tudtam, hogy olyan betegségben halt .meg, amelyet lelki okok nem idézhetnek elő. (l

Ezek a lelkiismeret-furdalások most újra feltámadtak bennem, amikor felelevenítették a történetet. De a megmaradt osztálytársak csak humoros oldalát látták, és vidáman nevettek rajta.

Csodálatosképpen az öreg tanárnak tetszett legjobban a kegyetlen história. Rázkódott a nevetéstől, miközben könnyek peregtek végig arcán. Ir _

Fityi — aki nagy népszerűségnek örvendett az osztályban, mert femekül tudta utánozni az összes tanárokat —- felhasználta az emelkedett hangulatot, hogy újra megcsillogtassa tehetségét.

A feledés múltjából feltámasztotta az egész tanárikart, és végigvonultatta előttünk; minden hibájukkal, gyengeségükkel, modorosságukkal.

Mindenki nagyon jól mulatott.

Nekem Madách szavai jutottak eszembe: “A rossz, mit ember tesz, gyakran túléli őt, s a jó az sírba száll vele.” r ...

Ez volt a tanári kar sorsa is.

Az összejövetelnek légiriadó vetett véget-A felbúgó szirénák hangja mindenkit visszaráncigált a múltból a jelenbe. A külön-terém csakhamar kiürült.

Áz óvatosak siettek valami óvóhelyet keresni. A többiek iparkodtak hazajutni, családjuk körébe.

Én minden különösebb céh nélkül nekivágtam az éjszakának.

Semmi kedjvem sem volt, ahhoz, Rogy valami túlzsúfolt óvóhelyen szorongjak órákon keresztül. Szebb, meghalni a csillagos ég alatt, mint egy beomlott óvóhelyen várni a lassú halált,

Az utca, sötét volt és elhagyott.. Az égen .fénycsóvák kutatták az ellenséges gépeket. Messziről légvédelmi ágyúk dübörgése hallatszott és tompa robbanások.

Hátam mögött lépések kopogtak. Valaki sietve jött utánam. Mellém ért, és megfogta karomat.

— Beszélni , szeretnék veled.

Tubák volt.

Mindig ki tudta választani a legalkalmatlanabb pillanatot, hogy élettörténetének újabb fordulatait közölje velem,

De ebben az esetben szívesen hallgattam.

Á leghalványabb szórakozás is jó volt arra, hogy elvonja az ember figyelmét a várost döngető halálról, amely ellen úgysem lehetett tenni semmit.

A Krisztina-városi templom előtti kis parkban leültünk egy elhagyott padra.

— Beszélj, Tubák! Hallgatlak.

De Tubák beszéd helyett sírni kezdett.

Percek teltek el, amíg szóhoz tudott jutni.

— Egész este nem szóltál hozzám egy szót sem..

— Messze ültél tőlem, és láttam, hogy nem vagy beszédes hangulatban.

— Igen... Nem akartam beszélni senkivel... úgysem érhettek volna meg... De te más vagy... Tudom, hogy azért bem szóltál hozzám, mert viselem az arany vitézségi érmet...-г- Tévedsz, Tubák. Egy kicsit meglepett; de hidd el, hogy nincs semmi fontossága. . : ‘ - \*!m hWs :o"\\

— De igen... Ha meghallgatsz, meg fogod érteni... Megfizettem ezért az arany éremért... És nem úgy viselem, mint kitüntetést. .. Inkább, mint büntetést.,. Neked volt igazad, gyj Em-ALPHONSE KARR (1808-1890)

francia ■ humorista aforizmái:

— Tudni, hogy tudjuk, amit tudunk > és tudni, hogy nem tudjuk, amit nem tudunk; ez a bölcseség.

r— Ha a nő legyőzve érzi magát, önkéntelen is valami. — gyülöletfélét érez a legyőzője iránt, akármennyire szereti is.

Jobb ,ha egy asszonyt pirulásra, mintha nevetésre késztetünk.

— A mindenséget nem tisztelni annyi, mint lerombolni a házat, amelyben estépe pihennünk kell.

— A kis légy пей a fecske az ellensége,' a fecskének a karvaly és a karvalyt az ember üldözi. Csak az embernek ellensége az ember maga— Érdekes, hogy áz asszonyok szépségének varázsa leginkább á tizenötödik évtől a harmincadikig tart, vagyis a befolyásuk megszűnik, amint -megokosodtak. t

—-Beszélni mindénki tud. Ez közönséges dölog. De" keresni kell áz olyan embert, aki hallgatni tud.- — Minden’ asázony azt hiszi, hogy tőle rabolták el a szeretetet, amelyet más iránt érzünk.

—: Franciaország nagyon gazdag; de ezt rendesen csak nagy veszteségeinél vesszük észre, amint az egészséget is csak betegen becsüljük.

ROBER WILHELM BUNSEN (1811-1899)

a kiváló német kémikus egy alkalommal Heidelbergben egy nagyobb társaságban volt. Itt egy hölgy a kémikust öszszetévesztve Karl Bunsen báró (1791-1860) német államférfiúval, igy kedveskedett neki: . Ú

— Még nem fejezte be „Isten. a történelemben“ eimü munkáját?

. — Nem, kedves asszonyom. Korai halálom, megakadályozott benne. «si’

37