Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-04-01 / 4. szám

Mit tud a tojás? Ha egy tojást úgy főzünk keményre, hogy vigyázunk arra, hogy fővés közben min­dig függőlegesen álljon a víz­ben (a vastagabb részével alul), akkor az a kevés le­vegő, ami minden tojásban benne van, a keményre főtt tojás vékonyabb végében gyűlik fel a keményedés után. Egy ilyen módon elkészített tojás segítségével az alábbi játékot könnyen megcsinál­hatjuk: Teljesen sima és sikfelületü tálca hátára fektetjük a to­jást, s aztán a tálcát — állan­dóan viszszintes helyzetben tartva — körben mozgatjuk (nem forgatjuk) egyre gyor­sabban és gyorsabban. A tál­ca közepén levő tojás először önmaga körül kezd forogni, majd — meglepetésszerűen — felemelkedik, és csúcsán áll­va, szép táncba kezd! A kí­sérlet egyszerű és nagyon ha­tásos! Próbáljuk meg! Gépkocsiszin Az újonnan épült hatalmas gépkocsiszin öt tágas helyisé­gében száz kocsi számára van hely. Az egyes helyiségeket А В, C, D, és E betűvel je­lölték meg. A és В helyiség­ben elfér 54 autó. В és C helyiségben 43. C és D-ben 34, végül D és E helyiségben 30 kocsi- Hány férőhely van az öt helyiség mindegyikében külön-külön? Amint Mókus Matyi megígérte, arra vitték a királyi hintót, amerre Kucsma Kati is lakott nagyszámú családjával. Kucsma Kati is mély hajbókolással üdvözölte a királyi családot és 6 is kiáltott: — Éljen, éljen a szépséges Gyöngyharmat!... — és vele kia­báltak csemetéi is. Mókus Máli akkorra már kitakarította az egész lakást és ki­csinosította magát. Kint állt az erkélyen és onnan üdvözölte a királyi családot. Szeme szeretettel simogatta végig kedves fiacská­ját, Matyit. Mókus Matyiék elvitték a hintót egészen az erdő széléig, ott aztán visszafordultak az ellenkező irányba. így mentek el a sás­sal szegélyezett, tavirózsás, gyönyörű kékvízű tó mellett is, mely a békák birodalma volt. Kutykurutty, a békák fejedelme kint állt a parton, gyönyörű zöld palástjában, vízililiom-koronájával. Mikor hozzája ért a hintó, a legszebb vízililiomot leszakította koronájából, hogy Gyöngyharmat felé nyújtsa. Gyöngyharmat kihajolt a hintó abla­kán, és átvette a liliomot, és megköszönte Kutykurutty kedves­ségét. Nemsokára visszatért a hintó a hajbókoló manótestőrök sorfala között a várba. (Folytatjuk) Kótai Béla: MESE A ZÖLD DISZNÓRÓL Amit most elmondok, az nagyon régen történt. Olyan régen, hogy annál régebben még nem is volt semmi. Szóval a semmi után öt perccel minden egészen másképen volt. A hideg hidegebb volt, a meleg pedig melegebb. A viz is vizesebb volt akkor, az ég pedig magasabb és kékebb. Még valami volt, ami ma már másképen van: abban az idő­ben a nővények tudtak járni és az állatoknak gyökereik voltak. A jegenyefák vadul nyargaltak a dombokon, és időnkint na­gyokat nyerítettek; a nyárfák szelíden legeltek, és úgy bőgtek, mint ma a tehenek. A muskátlik lustán elnyúlva jártak, és ha megéheztek, akkor árvácskákra vadásztak. Nem ették meg azon­ban mindjárt, amint elfogták, hanem előbb játszottak velük. Elengedték, aztán ismét ráugrottak. Megpofozták az első két levelükkel, feldobták a levegőbe és megint hagyták egy kicsit szaladni. Szegény kis árvácskának vadul dobogott a szive, de hiába volt minden. Az álnok muskátli előbb-utóbb megette őt. A százszorszépek csiripelve ugrándoztak, mint manapság a verebek. A mályvák ősszel összegyülekeztek, és nagy kelepelés­sel szálltak el dél felé. Az állatok pedig álltak egy helyben, mert gyökereik oda­kötötték őket a földhöz. Ette őket az irigység, ahogyan nézték a szaladgáló növényeket, de ezt nem árulták el. — Szaladgálni? — mordult fel a ló, —- micsoda közönséges dolog! Megkapaszkodni a gyökerekkel a földbe, ha fúj a szél, az az igazi! Közben nagyon dühös volt, mert reggel mindkét fülét lele­gelte egy nyárfa. Ez azonban nem volt nagy baj, mert másnapra újra kinőtt. Bizony, minden állatnak gyökere volt abban az időben, csak a disznónak nem. A disznó már akkor is szaladgált, röfögött, és a pocsolyákban hentergett. A színe azonban zöld volt. Olyan szép zöld volt, mint egy tavaszi rét. Hiába: minden, ami szalad­62

Next

/
Oldalképek
Tartalom