Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám
Mit tud a tojás? Ha egy tojást úgy főzünk keményre, hogy vigyázunk arra, hogy fővés közben mindig függőlegesen álljon a vízben (a vastagabb részével alul), akkor az a kevés levegő, ami minden tojásban benne van, a keményre főtt tojás vékonyabb végében gyűlik fel a keményedés után. Egy ilyen módon elkészített tojás segítségével az alábbi játékot könnyen megcsinálhatjuk: Teljesen sima és sikfelületü tálca hátára fektetjük a tojást, s aztán a tálcát — állandóan viszszintes helyzetben tartva — körben mozgatjuk (nem forgatjuk) egyre gyorsabban és gyorsabban. A tálca közepén levő tojás először önmaga körül kezd forogni, majd — meglepetésszerűen — felemelkedik, és csúcsán állva, szép táncba kezd! A kísérlet egyszerű és nagyon hatásos! Próbáljuk meg! Gépkocsiszin Az újonnan épült hatalmas gépkocsiszin öt tágas helyiségében száz kocsi számára van hely. Az egyes helyiségeket А В, C, D, és E betűvel jelölték meg. A és В helyiségben elfér 54 autó. В és C helyiségben 43. C és D-ben 34, végül D és E helyiségben 30 kocsi- Hány férőhely van az öt helyiség mindegyikében külön-külön? Amint Mókus Matyi megígérte, arra vitték a királyi hintót, amerre Kucsma Kati is lakott nagyszámú családjával. Kucsma Kati is mély hajbókolással üdvözölte a királyi családot és 6 is kiáltott: — Éljen, éljen a szépséges Gyöngyharmat!... — és vele kiabáltak csemetéi is. Mókus Máli akkorra már kitakarította az egész lakást és kicsinosította magát. Kint állt az erkélyen és onnan üdvözölte a királyi családot. Szeme szeretettel simogatta végig kedves fiacskáját, Matyit. Mókus Matyiék elvitték a hintót egészen az erdő széléig, ott aztán visszafordultak az ellenkező irányba. így mentek el a sással szegélyezett, tavirózsás, gyönyörű kékvízű tó mellett is, mely a békák birodalma volt. Kutykurutty, a békák fejedelme kint állt a parton, gyönyörű zöld palástjában, vízililiom-koronájával. Mikor hozzája ért a hintó, a legszebb vízililiomot leszakította koronájából, hogy Gyöngyharmat felé nyújtsa. Gyöngyharmat kihajolt a hintó ablakán, és átvette a liliomot, és megköszönte Kutykurutty kedvességét. Nemsokára visszatért a hintó a hajbókoló manótestőrök sorfala között a várba. (Folytatjuk) Kótai Béla: MESE A ZÖLD DISZNÓRÓL Amit most elmondok, az nagyon régen történt. Olyan régen, hogy annál régebben még nem is volt semmi. Szóval a semmi után öt perccel minden egészen másképen volt. A hideg hidegebb volt, a meleg pedig melegebb. A viz is vizesebb volt akkor, az ég pedig magasabb és kékebb. Még valami volt, ami ma már másképen van: abban az időben a nővények tudtak járni és az állatoknak gyökereik voltak. A jegenyefák vadul nyargaltak a dombokon, és időnkint nagyokat nyerítettek; a nyárfák szelíden legeltek, és úgy bőgtek, mint ma a tehenek. A muskátlik lustán elnyúlva jártak, és ha megéheztek, akkor árvácskákra vadásztak. Nem ették meg azonban mindjárt, amint elfogták, hanem előbb játszottak velük. Elengedték, aztán ismét ráugrottak. Megpofozták az első két levelükkel, feldobták a levegőbe és megint hagyták egy kicsit szaladni. Szegény kis árvácskának vadul dobogott a szive, de hiába volt minden. Az álnok muskátli előbb-utóbb megette őt. A százszorszépek csiripelve ugrándoztak, mint manapság a verebek. A mályvák ősszel összegyülekeztek, és nagy kelepeléssel szálltak el dél felé. Az állatok pedig álltak egy helyben, mert gyökereik odakötötték őket a földhöz. Ette őket az irigység, ahogyan nézték a szaladgáló növényeket, de ezt nem árulták el. — Szaladgálni? — mordult fel a ló, —- micsoda közönséges dolog! Megkapaszkodni a gyökerekkel a földbe, ha fúj a szél, az az igazi! Közben nagyon dühös volt, mert reggel mindkét fülét lelegelte egy nyárfa. Ez azonban nem volt nagy baj, mert másnapra újra kinőtt. Bizony, minden állatnak gyökere volt abban az időben, csak a disznónak nem. A disznó már akkor is szaladgált, röfögött, és a pocsolyákban hentergett. A színe azonban zöld volt. Olyan szép zöld volt, mint egy tavaszi rét. Hiába: minden, ami szalad62
