Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám
Kótai Béta: JOZEFA NÉNI SZÜLETÉSNAPJA Az égen sötét felhők sokasodnak. Az esőnek lóg a lába. Evezni akartunk kimenni menyaszszonyommal a Dunára, de az időjárás elrontott mindent. Felmegyek hozzájuk, hogy lemondjam a kirándulást. Jozefa néni, a menyasszonyom vénkisasszony nagynénje fogad. — Esni fog az eső, — mondja, mintha nem tudnám. — Nem mehetnek ki a Dunára. Legalább itthon lesznek a családi ünnepen. —- Milyen családi ünnep van? — Ma ünneplem a negyvenötödik születésnapomat. — Jobb későn ,mint soha, — mormogom finoman. — Mit mondott? — Szivemből minden jót kívántam — hazudtam pimaszul. Menyasszonyom is előkerül és bevezetnek. A kedvem úgy elborul, mint kint az idő. Menyasszonyom faggatni kezd: — Mi baja van? Miért olyan savanyú? — Én magával akartam egyedül lenni, és nem történelmi dátumokat ünnepelni. — Mi kifogása van a néném ellen? — Semmi, csak az, hogy megszületett. Délig csendesen elveszekedjük az időt. Az ebéd alatt kínálnak, etetnek, tömnek. A sok ételtől már egyenesen sem tudok ülni. Elálmosodom és a süteményt félve forgatom a számban. Nem merem lenyelni, attól félek, hogy a fülemen buggyan ki. Jozefa néni bort tölt a poharamba és rámszól: — Most pedig köszöntsön fel! Lecsukódni készülő szemeim elnyilnak, nagyon ostobán nézhetek és tetejében csuklani kezdek. — Felköszöntsem? Hukk! —• Hát persze! Miután okosabb ember nincs a közelben, legyen maga az ünnepi szónok. Nna, beszélj vele értelmesen! — Ennek én nem vagyok elég okos, és ez neki egy ünnep! — De én nem tudok beszédet tartani! — Azt hiszi, hogy érdekel? Álljon fel, és beszéljen! Gyerünk, gyerünk! Rámnéz és bennem megfagy a vér. Lassan felállók, és haláltmegvetően bosszút forralok. Majd én leszoktatom őt a születésnapokról. — Nyájas hölgykoszorú, hukk! — kezdem a magasröptű beszédet. — Most, hogy Vilmos császár megüzente a háborút... —- Mit beszél? Vilmos császár... Régen volt az már.... — Na és a negyvenötödik születésnap mikor volt? Jozefa néni erre... különben beszéljünk másról. Mindenkinek vannak titkai és a most következő félóra legyen az én titkom. Bevallom, vannak édesebb titkaim is. Klotild néni ment meg: — Hagyjad már, Jozefa! Inkább tanuljunk meg tőle bridzselni. — Óh, én már tudok, — jelenti ki Jozéfa néni nagyon határozottan. — A múltkor olvastam egy cikket az “Uj Idők”-ben róla. Átvonulunk egy másik szobába, s nagy lendülettel tanítani kezdek. A menyasszonyom mamája okosabb, ő nem jön velünk. Magyarázom a színeket, értékeket. Figyelmesen hallgatnak. Most történik először, hogy beszélni hagynak. — Az első játszmákat nyitott lappal fogjuk játszani, — mondom, amikor az alapismereteket közöltem velük. — Erről jut eszembe, — szól Jozefa néni, — hogy az arckrémemet megint használta valaki, mert ott találtam nyitva a fürdőszoba polcán. Klotild néni találva érzi magát. —• Kell is nekem a te krémed! Nem akarok megráncosodni! Tíz perc múlva folytatom a magyarázatot: — Az kezdi a licitálást, aki osztott. Most a menyasszonyom kezdi: — Tudjátok, hogy Blanka néni nem örökölt semmit? Tegnap mondta Márta, hogy Aladár bácsi az egész vagyonát az öccsei közt osztotta szét. — Aladár mindig egy kicsit ütődött volt. — Melyik férfi nem? — és így tovább. Nagy nehezen szóhoz jutok: — A licitet csak két és fél trikkel lehet kezdeni ... —' Mi az a trik? — Ezt már mondtam. Az ász egy trik, a király fél trik... — Mártán új kalap volt. Azt mondta, hogy a Király-utcában vette. — Igen, néha egészen rendes dolgokat lehet venni az ilyen eldugott kis üzletekben. Csak persze, idő kell hozzá, hogy az ember végigjárja a várost. Dehát Márta ráér... Márta felboncolása után újra kezdem: — Nekem csak fél trikem van, tehát nem szólhatok semmit. — Már megint elfelejtettek szólni a házmesternek, hogy csöpög a vízvezeték a konyhában. Ha én nem csinálok valamit, akkor minden úgy marad. — Klotildom, te egy csodalény vagy! — Te csak parancsolgatni tudsz, de ha én nem lennék, nem is tudom, mi lenne veletek... A hangulat kezd feszültté válni, gyorsan tovább magyarázok. — Klotild néninek jó lapja van, joga van licitálni. Bemond egy treffet. — Mi az a treff? — Már ezt is mondtam. Az amelyik olyan, mint a lóhere. — Akkor miért nem hívják lóherének? Ebben a játékban mindennek más neve van? — Képzeld, a Sándor felesége Reginának 41
