Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-04-01 / 4. szám

GRÓF FRIANT LOUIS (1758-1829)

francia tábornok Egyiptomban egy hadosztály parancsnoka volt, amely hadosztályban sok tudós is tartózkodott. Midőn az arabok megtámadták a franciákat, Friant így adta ki a parancsát:

— A hadosztály négyszöget alkot, a szamarak, a tudósok a középre kerüljenek, hogy minél jobban védve legyenek.

Óriási kacagás támadt erre a francia táborban. Az arabok nem tudván mire véljék a nevetést, megfutamodtak.

DEÁK FERENC (1803-1876)

szeretett tréfálkozni. A szabadságharc vége felé az emberek kezdtek ijedezni, mit csináljanak a sok Kossuth-bankóval?

Deák Ferencet megkérdezte egy rokona, akinek az egész vagyona Kossuth-bankóban hevert, hogy mit csinál a szegény ember, ha az osztrák győz?

A Haza Bölcse igy felelt:

— Hátbizony, urambátyám, az úgy lesz, hogy akinek a legtöbb marad a markában: az lesz a durák.

BARTAKOVICS BÉLA (179Ы873)

egri érsek humoroskedélyü főpap volt. 1856-ban Ozorka egri polgár, aki a szabadságharc után az osztrák rendőrség besúgója volt, szerette volna fiát a papnöveldébe felvétetni.

A felvételi vizsgán jelenlevő kanonokok figyelmeztették az érseket, hogy ez a diák annak a bizonyos Ozorkának a fiaj aki még magát Bartákovicsot is feladta, tehát nem tanácsos felvenni papnjövendéknek.

— Be kell venni — mondta az érsek félig gunyorosan, — be kell venni, hadd vesszen ki még a magva is!

Mindenesetre megértettem, hogy nem szívesen emlékezett vissza erre a dologra.

Bennem is vegyes érzelmeket ébresztett.

Ez az Isonzo melletti magaslat már nem volt fontos senkinek. A domboldalt borító gyér fűből kiágaskodó szikla darabok között még mindig ott hevertek a kilőtt töltényhüvelyek ée a megfehéredett csontok, amelyeket szórakozottan rúgott odébb a bamba kecskepásztor, ha beléjük botlott.

Mit jelentett ma már az a sok fiatal élet, amelyet ennek a magaslatnak birtokáért áldoztak fel?

Semmit.

Mi sem természetesebb annál, hogy a háborúban ezrével esnek- el a katonák.

De a félfülű őrvezető esete mégis más volt.

Ez nem az ellenség golyójától esett el.

Tubák kétségtelenül lelkiismeretes katona volt. Megvédett egy fontos magaslatot. Arról nem tehetett, hogy a háború ennek dacára elveszett. De az mindenesetre az ő közreműködésének volt köszönhető, hogy egy félfülű parasztlegény ma nem szántogat az Alföldön.

Tubák — mintha olvasott volna gondolataimban — mentegetődzve szólalt meg.

— Ha előálltam volna evvel az arany vitézségi éremmel, talán már régen irodai munkára osztottak volna be. Talán földet is kaptam volna a Vitézi-Széktől. De nem akartam hasznot húzni belőle. Remélem, megérted?

Megértettem.

Már későre járt. Be kellett fejezni beszélgetésünket. Tubákot várta otthon kövérkés felesége és három gyereke.

— Majd hívjál fel telefonon —- mondtam neki.

De erről hallani sem akart.

— Nézd... Már mindent elmondtam neked... Ha esetleg meg akarod írni... De nincs értelme, hogy találkozzunk... Te egészen más világban élsz... Tudom, hogy más vagy, mint a többi emberek... De evvel nem szabad visszaélnem...

Ragaszkodott hozzá, hogy a söröket ő fizesse ki.

Ismertem a szegények büszkeségét, és nem ellenkeztem.

Mikor a sarkon elbúcsúztunk egymástól, úgy szorongatta kezemet, mint aki örökre búcsúzik.

Pedig a sors még furcsa találkozókat tartogatott számunkra.

Igaz, hogy csak hosszú évek múlva.

VIII.

Sohasem voltam jó újságolvasó.

Ehhez a kétes szórakozáshoz csak akkor folyamodtam, ha a borbélynál sokat kellett várnom, vagy ha rettenetesen unatkoztam valahol.

Nem érdekeltek a napi események, a sport eredmények, a színházi kritikák, a tőzsdei árfolyamok.

A politikát pedig egyenesen utáltam.

Pedig ez az újságok éltető eleme. Szükségük van rá, mint a terméketlen talajnak a trágyára.

Az első oldalakat mindig megtöltik a különböző államférfiak nyilatkozatai ,a nemzetközi tárgyalások eredményei. Ezek pedig olyan dolgok, amelyekről jobb tudomást nem venni, ha nem akar bosszankodni az ember.

Még tévedésből sem olvastam el soha ezeket a híreket.

így hát a világ-politika eseményeiről csak annyit tudtam,, amennyit társaságokban udvariasságból kénytelen voltam végighallgatni. És bevallom, nem túlságosan figyeltem oda, amikor Hitler beszédeiről és Chamberlain utazásairól vitatkoztak a jólértesült emberek.

36