Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-03-01 / 3. szám

— Nem akarok elaludni! — tiltakozott. — A jobb karom... azt még tudom használni. Értek a puskához... — Itt mindnyáján katonák vagyunk. — njomta meg a szót Igaz Laci, a gyerek szemébe nézve. — S engedelmeskedned kell. Sanyi, kisérd fel ezt a fiút, — a nevedet sem tudjuk, hogy hív­nak. Mi történt veled? — Alszegi József. — mondta megszelídülve a kemény le­gény. — Leestem... a tankról. — Hogy kerültél oda, te gyerek? — A bátyám__ harckocsizó. 6 engedte meg, hogy velük menjek az oroszok ellen. — Oroszok?... — Hát. Mit gondol? Tele vannak az utcák orosz csapatokkal. A fegyveresek összenéztek. Egyikőjüket sem lepte meg a hír, de a zömök parancsnok kacskaringós jókívánságot eresztett rájuk, egy másik meg messze kiköpött, mint mikor valami igen utálatosat lát az ember. Jóska fájdalmas grimaszt vágott. — Nohát Jóska — mondta Laci — derék fiú vagy, köztünk a helyed. Ha kipihented magad, majd hívatlak... Klára egyik szemét kicsit összehúzva mosolygott Lacira. — Aligha hajnal előtt. — mondta ez a mosoly. — A csigalépcsőn menjetek — utasította Sanyit Igaz Laci. — Elől nem ég a lámpa. A kisgépterem melletti raktárban helyezkedjetek el. A szűk csigalépcsőn egyik egyetemistába botlottak, ki a nyomdászoknak segített eddig. — Mi újság lent? — kérdezte a fiúkat, a kapu felé intve fejével. — Semmi. Semmi különös. Ez a fiú megsebesült. A kisgép­terem melletti raktárba kell kisérnem. — Gyertek utánam! — szólt az egyetemista, szőke szögha­jába túrva. Gyűrt, borostás arca mutatta, hogy nem ez az első átvirrasztott éjszakája mostanában. Széles tenyerével barátsá­gosan hátbavágta Sanyit. — Nem félsz itt, te gyerek? Sanyi komolyan bizonygatta: — Nem én! Mitől félnék? Erre nem felelt az egyetemista. Megindult előttük az eme­leti géptermen keresztül. Sanyi úgy elbámult, csaknem keresz­tülesett egy láda régi újságon. Sose látott még nyomdát. Most sem sokat látott belőle, az igaz, mert a hatalmas teremnek csak FIÚK, LÁNYOK! Olvassátok a “Magyar Cser­készt”! A Ti lapotok! Mutat­ványszámot szívesen küld a kiadóhivatal: P. O. Box 68, Garfield, N. J„ USA. MI A SORREND? Zsuzsi, Bözsi, Márta, Sári, Évi Öt lány, Bözsi, Márta Zsu­zsi, Sári és Évi leányintézet­ben nevelkednek- A félévi vizsgák után a következőké­pen számolnak be szüleiknek a vizsga eredményéről: Bözsi azt irta: “Zsuzsi volt a harmadik, én második let­tem.’’ Évi így írt: “Első voltam, Sári második lett.” Sári így számolt be: “Har­madik voltam, és Márta volt a negyedik.’’ Zsuzsi ezt írta: “Negyedik voltam, Évi utolsó lett.” Márta megint így irt: "Én voltam a második és Bözsi lett az első.” Ha mindegyik lány beszá­moló levelében foglalt két állítás közül csak az egyik igaz, akkor mi volt az öt lány tényleges sorrendje? ♦ Feltette az Orbán süvegét... GERENCSÉR! UTCA. Ga- ren - csé- ri ut - ca vé- glg pl- ros ró - zaa. Szállj le ko-cala az U- léa- r6l, Ezt az olyan emberről szok­ták mondani, aki felöntött a garatra. A mondás eredete onnan van, hogy Dóczy Orbán, egri püspöknek volt egy inasa, aki II. Ulászló koronázásakor igen pityókás lett, és1 mivel látta, hogy a király körül ugyanacsak sürgölődnek a sü­veges püspökök, hirtelen fel­tette gazdájának süvegét és maga is beállott közibök. те? ж *. 2.) Egyet szakajtottam, El is hervasztottam. Gerencséri leányokból Egyet választottam. ">7

Next

/
Oldalképek
Tartalom