Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
A természet nagy körfutásának lendületébe kerültem, és csoda minden pillanat. Aztán újra nem látok, nem hallok semmit. Teljes őszinteséggel vetem ismét magamat az áfonya után. Gátlások nélkül, teljes feloldottsággal, ahogy illik. A következő pillanatban lehet, hogy azt mondja a halál: “Hagyjuk abba, tata?” —■ de most csak az áfonya van. Jó így. Ez a mohóság. Pontosan beállottam én is a sorba, mint minden lény, és nem áltatom magam emberi kivételességgel, amivel önmagunkat megkötöztük. Ember... Nézzünk csak körül Európában. Mérjünk fel mindent, ami az emberre mutat, és kérdezzük meg nyíltan: ki volt az első szamár, aki kitalálta, hogy a teremtés koronája vagyunk? Hah! Milyen dús bokor! Kitépem a földből, és úgy harapom le róla a gyümölcsöt, hogy a kezem meg ne fertőzze. Milyen régen volt, mikor még így cselekedtünk! Végre visszataláltam az élet igazi útjára. Vájjon megérem-e, hogy majd én is ölni tudjak? Kiáltás riaszt váratlanul az erdőn. Már anynyira belekapcsolódtam az erdei életbe, hogy a bőröm is belerándul az ijedtségben. — Te vagy, János? —* Találtál jó helyet? Itt sehol semmi! — Én is hiába mászkálok. Áfonya van bőven, de éretlen! Fa mögé húzódva várom meg, míg távolabb csörtet. Majd bolond leszek ide hívni, és leszedetni vele saját áfonyámat! Pirulva ébredek magamra. Hát már ide jutottam? Pár szem vadbogyóért hazudok, megtagadom, félrevezetem a barátomat, és csattogó fogakkal szinte marni tudnék irigyen, sötéten, elszántan? Képes volnék husángot szikladarabot ragadni, és vér fut a szemembe, izmaim csomósodnak, és forróság tölti meg számat, mint az ősemberét. Hát ilyen hamar vissza lehet zuhanni a nevetlen korszakokba? Hát csak ennyi vagyok? Harag fut el, és torkon fogom saját lelkiismeretemet: — Vissza! Nem éri meg ez a párszem gyümölcs és semmi sem, hogy önmagadat odaadd érte. Körülnézek, hogy mit kellene tennem. Valami engesztelő cselekedetre van szükség, ami ismét felemel, és a következő pillanatban széles lendülettel szórom ki a keservesen szedett gyümölcsöt, majd belekiáltok az erdőbe: — Ide jere, János! Van itt bőven áfonya. Be fogom vallani, hogy mi történt. Megalázom, és megbüntetem magam. Meghökkenve veszem észre, hogy az erdő mintha megtagadott volna. Egészen elváltozott. A fák ellenségesek és merevek, a színek elfakultak, a mohos kövek mintha borotválatlanok volnának, foszlott, rőt mohasapkájukat keményen a fejükbe húztak. A madár arra sem méltat, hogy rám pottyantson. Mennyi a beteg fenyő! Lábaim alatt ropognak a száraz tűlevelek. Kietlen, magános vagyok. Fölnézek a napra, hogy az is nem alszik-e ki fölöttem. Egy kígyó menekülve csúszik tova. Rám lesett, de a társam csörtetésére eltűnt. Mohón érkezik János is. —. Mutasd, mennyit szedtél! — Bizony én___Csak most találtam erre a helyre. —■ Megetted, mi? Látom a szádon... Idenézz! Módja van az áfonyaszedésnek! Két maroknyi savanyú bogyó elég hozzá, hogy ez az ember fölém kerekedjék. Pillanatok alatt birtokba veszi a területet. Életrevaló. Nem olyan szamár, hogy válogassa, hol keserűbb az élet. Kiles a szemeszőre alól, megállapítja, hol több az áfonya, és szóval tart, míg oda észrevétlenkedik. De lehet, hogy csak én képzelem így. — Menj a tisztás másik sarkára, — biztat, — nehogy elfoglalja valaki! — Szedd csak! Én kissé pihenek. Ajánlja, hogy gyújtsak rá a sajátomból, és ha már nem szedem az áfonyát, minek állok a vizes mohán, miért nem ülök le az alatt a gyönyörű fenyő alatt, ahova szépén bejatszik a nap, és nézzem azt a sziklacsoportot a hátam mögött. — Igazi írónak és festőnek való benyomások! — lelkesedik, közben pedig lihegve dúlja a bokrokat. Megjelent a régen várt Országh: Angol-magyar szótár 800 oldalon, finom papíron 12.50 $. _ Regények, elbeszélések, költeményes kötetek, imakönyvek, kották, tudományos könyvek, gazdasági, műszaki könyvek nagy választékban HUNGARIAN BOOKSTORE and SERVICE CORVINA OFFSET PRINTING 1611 FIRST AVE. NEW YORK 28, N. Y. Kérjen katalógust új és antiquar könyveinkről! 44
