Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

utazgatást. 1897-ben elnyertem a Király-dijat az F-dur szinfóniámmal, utána világkörüli tur­néra mentem. —■ Mint szólista, vagy mint karmester? — Mindkettőben szerepeltem, sőt gyakran kamarazene-együttesben is. — Tudjuk, hogy a Dohnányi-Hubermann- Casals trio hirét még ma sem tudják túlszár­nyalni. —- Pedig az már régen volt. 1919-től kezdő­dően 25 esztendeig a budapesti Filharmonikus Társaság igazgatója voltam. — És e mellett — ha jól emlékezünk — a Zeneakadémia igazgatója, a mesteriskola veze­tője, a rádió zenei főtanácsadója... — Hagyja abba! — szakít félbe nevetve a Mester, már magam sem emlékszem az összes címemre. — Pedig ezek a háború után még szaporod­tak is. —■ Valóban! Itt Floridában még egy diszdok­­torátussal tüntettek ki. — A Mester itt mint zenei egyetemi tanár működik? . ,—• Igán. 1949 óta zongorát, zeneszerzést és vezénylést tanítok. Most is van három tanít­ványom, akik a zenei-doktor címet akarják elnyerni. — Nem szokatlan a Mesternek a helyhez­­kötöttség? •— Helyhez-kötöttség? Hiszen rengeteget uta­zom. Résztvettem az edinburgi zenei ünnepsé­geken, ahol saját műveimet dirigáltam, utána Londonban hanglemezeket készítettem. Feltesszük az utolsó sablonos kérdést: — Mik a Mester tervei? — Most november 15-én Minneapolisban má­sodik szimfóniámat dirigálom, amint látja, —s rámutat a körülötte heverő kottalapokra,— egy újabb kompozíció kéziratát javítom éppen. Kérésünkre zongorához ül, hogy egy kis Íze­lítőt adjon a készülő műből. Amint az ujjai tökéletes tehnikával kicsalják a billentyűkből a dallamot, igazat kell adnunk azoknak, akik Dohnányi Ernőt a “modern világ romantikusá­nak” nevezték el. Az pedig, hogy a mai világ­ban nincsen sok képviselője a romanticizmus­­nak, nem jelenti még azt, hogy ne lenne sok hive. Miként lehetne másképen megmagyarázni azt, hogy a Mester 80. születésnapján, amelyet júliusban ünnepelt, a rádió egész délután és este Dohnányi műsort hozott. Az adást féló­­ránkint megszakították, hogy bemondják: “we salute you Dohnányi” — köszöntünk Dohná­nyi Ernő! Mi magyarok pedig Vörösmarty szavaival fordulunk Hozzá: “És ha hallod, zengő húrjaiddal Mint riad föl e hon a dalon, Melyet a nép millió ajakkal Zeng utánad bátor hangokon, Állj közénk és mondjuk: hála égnek! • Még van lelke Árpád nemzetének. MAGYAR CSERKÉSZEK A JAMBOREE-N. Augusztus 1-én 84 nemzet 35,000 cserkésze jött össze Angliában, Sutton Coldfieldben, hogy a cserkészet alapításának ötvenedik, és az ala­pítójának — Baden Powelnek — a századik születési évfordulóját ünnepelje. Az emigrációban élő magyar ifjúság 81 tagja képviselte a Magyar Cserkészszövetséget ezen a világtalálkozón. A küldöttség 10 tagja az USÁból, 11 Németországból, 11 Franciaország­ból, 5 Hollandiából, 3 Angliából, 30 Ausztriá­ból, a többiek pedig Uruguayból, Venezuelából, Kanadából érkeztek. Az árvalányhajas magyar cserkészeket minden felvonuláson és szereplés alkalmával lelkesen ünnepelte a közönség. A magyar fiúk elhelyezése a Menekült Cser­készszövetségek közös altáborában volt, együtt a lett, a litván, az észt, az ukrán és orosz Szö­vetségek képviselőivel. Ennek a közös altá­­bornak magyar volt a vezetője: Kővári Lajos cserkésztiszt. Magyar volt a Rover Moot me­nekült cserkészeinek a vezetője is, Dr. Fábián Károly cserkésztiszt. Sőt ezt a hat menekült nemzetet a Nemzetközi Cserkészkonferencián is magyar cserkésztiszt képviselte: Rónay Ta­más, a Magyar Cserkészszövetség külügyi ve­zetője. Az uruguayi cserkészek parancsnoka is magyar volt: Erdélyi László, aki egyben a mon­­tevideoi magyar csapatnak is a parancsnoka. A magyar fiúk számos szereplésükkel min­denütt lelkes elismerést kaptak. A televíziós állomások adásában gyakran szerepeltek az árvalányhajas, magyar cserkészek. így pl. a bécsi televíziós adásban az osztrák cserkészek Jamboree bemutatóján kívül a magyarokat közvetítették műsorukon. A sok rádió-adóállo­más közül csak a BBC., a Voice of America-t és a Free Europe-t említjük, amelyek minden adásukban megemlékeztek a magyarokról. Az egyik televíziós adás a magyarok bemutatásá­val kezdte közvetítését. Az, angol és külföldi újságok naponta hoztak képes riportokat. A magyarok jóhirnevét nemcsak az októberi szabadságharc eseményei és a gödöllői Jam­­morre-ra való visszaemlékezés szerezték meg, hanem a fiúk is, akik résztvettek a táborban és igazi jó munkát végeztek. A magyar tábor emlékkönyvében találunk bejegyzéseket, minden nyelven, különféle Írás­sal — de egyben mind megegyezik: örömmel üdvözlik azt a nemzetet, amely elsőnek szállt síkra a szabadságáért húszszoros ellenségével szemben és kívánnak neki jobb jövőt. Tizenkét napig lengett a magyar zászló a Jamboree-n és a fiúk szépen megállták a helyüket. A külföldiek jókívánságait nemcsak vigasztalásnak vehetjük, hanem bízhatunk is benne, hogy megvalósul mert amilyen egy nemzet ifjúsága, olyan a jövője is! 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom