Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
ко nincs más tenni, mint mennyi, hát ha akartok, mennyünk, mer hogy én csak azt hittem, hogy e kis ünneplést csinyálunk, de hát így is jó, ha akartok menni, hát mennyünk, akko hát mennyünk... Az ajtóban sorra élj éjszakáznak, aztán nekivágnak a magyar negyed utcáinak. A házak előtt ülnek és beszélgetnek, megnézik és köszöntik őket. Akkor már a hir messze előttük jár. Megjött a Böröcze Jóska felesége két gyerekével Magyarországból. A falépcsőkön botorkálnak fel és nyikorog a léptök alatt. A padlásszobában egy katonapokróccal letakart ágy, a szobaközepéről egy csupasz villanykörte lóg le és a gyujtózsinórját úgy kell elhalászni. Sárgás fény terül el a szobában és a nyitott ablakon beröpülnek a lepkék. Az ételmaradék még ott van a tányérokban, a sarokban üres konzervdoboz, az egyik ablak papírral beragasztva és rojtokban a pókháló. örzse a két gyerekkel áll a szobaközepén. Böröcze kissé szégyenkezik. — Hát tudod, egyedül nem vót maradásom, mer mindig ti vótatok az eszömbe, így aztán nem is sokat törődtem a szobával... Örzse söprűt kerít és kitakarítja a lakást. Tiszta ágyat húz. Feljön a háztulajdonos és felajánlja a másik szobát addig, amíg elsején kimegy a lenti lakó és a szobakonyhás lakást elfoglalhatják. így kezdődik és ettől kezdve megváltozik Böröcze József élete. Tiszta, vasalt ruhában, vasalt ingben megy a munkába. Munka után egyenest haza, aztán vásárolni megy az egész család a kis kétkerekű kocsival. A lakásban rend és tisztaság. Akárcsak a katonáknál. Pedig Örzse nem volt katona, Böröcze meg két évet is szolgált. Most már nem dobja a cigaretta-véget a főidre és otthon issza meg a vasárnapi ebéd után a gallonos californiai borból a fröccsöt. Meg is kérdezte Molnár Karcsi a heti fizetés aitán, hát nem iszunk meg egy háromemberes bort a Jani bácsinál? Böröcze nem válaszolt mindjárt. Nagy volt a kisértés. Bemenni a hűs kocsmába, aztán a cimborákkal meginni egy pohár bort. Tudta, hogy az egy pohárnak folytatása lesz. Aztán kezdődik a danászás és megint folytatódik minden ott, ahol addig volt, amíg Örzse nem jött. örzse megváltoztatta az életét. Most is várja otthon, mennek vásárolni, hazaviszi a pénzt utolsó centig, abból aztán az okos Örzse szép beosztással vesz élelmet, jókat esznek, Örzse úgy főz, mint csak az édesanyja, aztán cipőt ruhát a gyerekeknek, meg neki is új inget, aztán az asszony is olyan takaros abban a nyári ruhában. Várják otthon a gyerekek. A kis kétkerekű kocsival mennek vásárolni és közben beszélnek, nevetnek és jókedvűek és otthon vacsorára csipetkés gulyásleves várja, meg lekváros palacsinta és a háromemberes fröccs is odakészítve a tányérja mellé. — Nem, nem megyek, sietek haza, mert megyünk vásárolni. A másik azonban nem hagyja. — Hát utána, Jóska, ha bevásároltatok, gyere át, ott leszünk, nem lehet, hogy mindig otthon üljél az asszony mellett. Odabentről áporodott füst és italszag csapja meg az orrát. Böröcze most már nevetve felel: —i Nem mehetek pajtás, mert holnap korán kelünk, templomba megyünk és utána a házigazdám kivisz a kocsival bennünket a tóhoz, odakint is ebédezünk. Fütyörészve megy az utcán. A vacsora várja, a két gyerek várja, és Örzse szépen, tisztán csinosan áll az ajtóban és köszönti: — Isten hozta, édes uram, szedhetem a gulyást? A füstös munkásházak közt felragyogott az élet. ZÁRÓVERS Hajótörött vagyok a tengeren. Palackomat a tengerbe vetem. Belesóhajtottam a sorsomat félelmemet és sok bús gondomat. S most száz pecséttel elzárt bánatom a hullámok kedvének átadom. Merül, örökre tán, a mélybe le s aranyhalacskák játszanak vele. De lehet, hogy még perce jó neki s egy bús hullám majd egyszer fölveti. S kidobja egy kéz — tán az Istené — egy gondtalan kor lábai elé. Borzadtan olvassák, kik rátalálnak és úgy suttogják, döbbenve, egymásnak: “Valahol szörnyű vihar lehetett... S a viharban egy nemzet elveszett...!“ Wass Albert. J4
