Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-03-01 / 3. szám

kék erre a feladatra és a magunk erejét összetéve igyekezzünk azt teljesíteni, mert a legkisebb megingatás, össze nem tartás alapjaiban rendíthetné meg a nemzet épületét.

Ne várjunk csodákat, de bizzunk önmagunkban, úgy, hogy azt a szemek villogásából mindenki lássa, mert akkor hinni fognak a szemeknek.

Nehéz ma igaz utón járni, de lehet.

A mai kor problémája nem gazdasági, hanem lelki. Hit kell, hogy megküzdhessünk vele.

Becsületünk előbbvaló jólétünknél.

Nem a szám és forma határoznak, hanem a lényeg és belső tartalom.

Minden munka csak akkor lesz igazán tökéletes, ha lelkünket visszük bele abba. A mi lelkünk magyar, tehát ha ezt a magyar lelket visszük bele munkánkba, akkor lesz az legjobb és legtökéletesebb.

Merjünk magyarok lenni.

Ne azt keressük, ami elválaszt bennünket, hanem ami összetart.

Hatalmas ez az önakaratból való engedelmesség.

A szeretet a közösség összetartója.

Ahhoz, hogy egymást szeressük, nem nagy tárgyalások, hanem emberi dolgok kellenek, amelyek az embereket közelebb hozzák egymáshoz.

HUNGÁRIA:

Börtönöd néma sírjából idézlek, Mindszenty József, hazánk első zászlósura, bíboros prímása. Nemcsak tízmillió magyar tekint rád nyomorúságában, hanem a világ számára tett vértanúi kiállásod irányító fény, világító torony. Szólalj meg hát, önts hitet és erőt a csüggedőkbe.

MINDSZENTY JÓZSEF:

Magyarországnak mindig voltak vértanúi, ma is vannak vértanúi és holnap is lesznek. Magyarország a vértanúk és mártírok országa.

Ha én ma szenvedő népemnek és minden világtáj magyarságának megvásárolhatnám a békét és annak egyetlen ára volna az én életem, minden további nélkül odaadnám.

Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történeti szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem számít.

Mindenki letört, mindenki belehajlott az árba: úgyis hiába! És ha nem lettek volna ércemberek, elvitte volna az ár a nemzetet.

Akadhat réteg, amely talán tovább tartja

magában a fojtott indulatokat. Ám a vezetők és továbblátók többre kötelezettek, ők azt is tudják, hogy a sistergő láván sem élet, sem nyugodt kormányzás nem lehetséges. A lávának ki kell hülnie.

Vigyázzanak a világ hatalmasai! Nincs értelme az emberi létnek, ha kölcsönösen gyűlöljük, marjuk egymást egyének és nemzetek. Érik már a legközelebbi katasztrófa!! Vajha a világ megismerné, ami békességre szolgál.

Senki sem tilthat el attól, hogy nézeteimet az ország ügyeiről elmondhassam. Kötelességem az ország jogai és szabadsága felett őrködni.

Ha a helyzetet időnkint megvilágítani kényszerülök, azt csak nemzetem feltörő fájdalma, kicsorduló könnye, megrázó igazsága teszi.

Az örvénylő magyar sorskérdésben egyek tudunk és akarunk lenni minden becsületes magyarral.

Magyar a magyart ne juttassa lakat alá! Magyar a magyarra ne árulkodjék. Megbecsülünk mindenkit, akik egyek velünk magyarságunkban.

Ez a második megcsonkítás sokkal fájóbb az elsőnél: újabb területeket vettek el, megroskasztó fizetéseket róttak ránk, most már papiroson sincsenek meg a kisebbségi jogok az elszakított magyarok számára. Törvényén kívül állanak. Mintha magyarnak lenni magában is bűn lenne.

Hős katonáink nyugodtak lehetnek, mert bár balsors érte őket, és leverettek a lábukról, de nem a megvetés és rúgás, hanem a szeretet és megbecsülés várja őket a mi részünkről és kegyeletes imánk száll az ég felé azokért a hősökért, akik életüket áldozták a hazáért.

Szeressétek egymást! Mi ennek az útja? A Szentírás mondja: a béketűrés és a vigasztalás Istene adjon egyetértést egymás között Jézus Krisztus szerint.

A magyar fa leveleit messze elhordta a világíergeteg. Ne mondjátok eggyel-eggyel találkozván Káinnal: “Vájjon őrzője vagyok-e öcsémnek?’’ Bizony az vagy, nagyon az vagy! Vigyázzatok nagyon mindenegyes magyarra, mint a szemetek világára s ne múljon el egyetlen nap sem, hogy valamelyik árva falevélre jótéteményt ne irtatok volna.

Szeressük a Hazát! Valaha mienk volt öröme, most legyen mienk a bánata is.

Szeressük, ahogy jólelkünk tanítja, súgja, ahogy a magyar temetők, becsületes eleink tanítják.

[Нгпкзу Károly összeállítása.)

é