Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
nyokat egyesíteni s inkább a lehető jót akarom középúton, mint a képzelt jót, melyet tán csak a más világon lelendünk fel, levegő utakon. Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre, nincs annyi gondom tudni: valaha mik voltunk, de inkább átnézni: idővel mik lehetünk s mik leendünk. Ne bajlódjunk azért híjába való felhánytorgatásokkal, de bírjuk inkább elszánt hazafiságunk s hiv egyesülésünk által drága anyaföldünket szebb virradásra. Sokan azt gondolják: Magyarország volt, — én azt szeretem hinni: lesz! HUNGÁRIA: Nemzetünk politikai függetlenségének hatalmas szavú hirdetője, a 48-as dicső szabadságharcnak lelke, éltetője, kinek személyében akkor és ma oly egyek és magyarok tudtunk lenni: Kossuth Lajos, te szólj most hozzánk. Erősítsd a csüggedőket, a számkivetésben lángszavad fogjon szent egységbe minden magyar lelket. KOSSUTH LAJOS: .... Midőn a szószékre lépek, hogy önöket felhívjam, “mentsék meg a hazát’’, e percnek irtózatos nagyszerűsége szorítva hat le keblemre. Úgy érzem magamat, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót, mely felkiáltsa a halottakat, hogy ha vétkesek vagy gyöngék, örök halálba süllyedjenek, ha pedig van bennök életerő, örök életre ébredjenek. Uraim! így áll e percben a nemzet Önök kezében; és Isten kezökbe adta a mai határozattal a nemzet életét, de kezökbe adta a nemzet halálát is. önök határozni fognak. De éppen, mert e perc ily nagyszerű, feltettem magamban, uraim, nem folyamodni az ékesszólás fegyvereihez. Lehetetlen nem hinnem, lehetetlen nem meggyőződve lennem, hogy bármiben különbözzenek is a vélemények e Házban, a haza szent szeretete, a haza becsületének, a haza önállásának, a haza szabadságának olyan érzete, hogy azért utolsó csepp vérét is kész a Ház feladni, ez mindnyájunkkal közös. És ahol ezen érzés közös, ott nem kell buzdítani, ott a hideg észnek kell az eszközök között választani csak. Uraim, a haza veszélyben van. Az én célom Hazánk szabadságának és függetlenségének helyreállítása, mely nem veszíthette el törvényességét az orosz fegyveres beavatkozás folytán. — Az orosz autokrácia szótárában e szó : “elég”, nem létezik, mert annak terjeszkednie vagy buknia kell. Egy nemzet, midőn a szabadság kivívására törekedik, legkönnyebben jut a szolgaság jármába, azáltal, ha túllép a kellő korlátokon... L ÉL ÉKTŐL LÉLEKIG.. Állok az ablak mellett éjszaka S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy-egy üzenet, mely végre most Hozzám talált s szememben célhoz ért S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszürve a tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Oh, csillag, mit sírsz! Messzebb te sem (vagy. Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb, (meg? Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja Oh, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Oh, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát S köztünk a roppant, jeges űr lakik! Tóth Árpád. aas«®* л HUNGÁRIA: A magyar föld és magyar lélek halkszavú tudósa, gróf Teleki Pál, hitednek, becsületednek meg nem alkuvó példája segítsen, tanítson, hogy merjünk magyarok lenni. TELEKI PÁL: Élni csak az a nemzet fog, melyben magában van életerő: kit nem saját életereje, hanem csak mások gyámolítása tartogat, annak nincs jövendője. Légy akkor is magyar, ha nem lát senki s légy akkor is keresztény, ha sokan látnak. Hit nélkül nem fogunk kivezető utat találni abból a khaoszból, amely a világon uralkodik. Nehezebb feladatot talán egy nemzedék sem kapott, mint éppen a mai, de mi legyünk büsz5
