Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
Чек példájára édes Hazája régi boldogságának fölkeresésére és fáradtságát, költségét s vére hullását nem szánván, egyenlő szívvel, lélekkel munkálkodjék azon, hogy régi eleinknek az egész világon kiterjedett hire, neve maradékaiban is megcsoportozzon. Az Úr Isten fegyverünknek egyedül való vezére. Isten után külső keresztény királyok és fejedelmek, midőn a békességre s az hittel fogadott törvényeknek megszerzésökre néző igazi hajlandóságunkat látják, régen kivánt boldogságunk és szabadságunkat ki is munkálkodj ák. HUNGÁRIA: A nagymajtényi síkon letörött a zászló. Bujdosni, futni volt kénytelen a nagy fejedelem. Halotti csend ült az országon, de az idegen tenger zúgásán keresztülhallik a nagy Rákóczi hite, Rákóczi imája: “Úristen, igazság kútfeje és kimeríthetetlen kútforrása a kegyelemnek, aki parancsolataidról megfeledkezett népedet néha napján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörvén gőgjét, mint neki a büntetésben igazságot, úgy a megbocsájtásban újból kegyelmet nyújts. Bevalljuk, Uram, sok magyarok nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, melyekkel ellened támadván, ostorodat valóban megérdemeljük: rászolgáltunk, Uram, hogy nemzetünk dicsősége elenyésszék és gyermekeink idegen nép járma alatt görnyedjenek, méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk Tőled, Istenünktől, és Urunktól. Mindazonáltal, ó Uram, tekintsd a nyomorúság ez örvényébe hullott népednek sóhaját. Hallgasd meg a szegények, az özvegyek, az árvák hozzád felhangzó jajkiáltását, tekintsd a bünhődésre kész ártatlanoknak kiöntött vérét. S ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteiről, melyekkel hajdan szolgaságban sínylődő választott népedet elárasztani kegyes voltál. És ha lelkűnkben lángra lobbantottad felszabadulásunk vágyának tüzét, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd meg karjainkat, élesítsd fegyvereinket, hogy kegyes akaratodnak egyesült erővel szolgálhassunk. Adj Uram, azoknak, akiket vezéreinknek elrendeltél, a rendelkezésben bölcseséget, a balsorsban bátorságot, a szerencsében mérsékletet, hogy végzésed útján haladjanak. Jelöld ki, Uram, táboraink határát és azt körülvevén, irgalmasságod köntösével óvd meg az ellenség cseleitől, a surranó kémek kártevéseitől, s űzd el az álmot a virrasztók szeméről, nehogy készületlenül találtassunk. A Te angyalod legyen a mi őrünk és vezetőnk a csatában, aki széjjelszórja a fegyverek golyóit és sértetlenül vezet át bennünket ellenségeink tömegein. Add végül Urunk és legkegyelmesebb Atyánk, hogy felvétetvén néped kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid ereivé lévén, utunk nyugalomban és békességben vezessen Hozzád, ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy a szolgaságból kiszabadíttassunk és megváltassunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban veled él és uralkodik mindörökön örökké Amen.” HUNGÁRIA: Széchenyit idézem, a magyar kultúra nagy látnokát és lelkes úttörő bajnokát. Külföldön járva, amit lát a nyugati nagy nemzeteknél, erős magyar szívébe gyűjti, melyből otthon csodálatos tettek fakadnak: A Lánchíd acélöve karolja át az álmosan hömpölygő Dunát, s a nagy folyón megindul az első gőzhajó: a magyar tudás, készség új élniakarása lendül virágzásba: mert egy nemzetnél sem vagyunk alávalóbbak. Jöjj, Széchenyi lelke, mutass utat a számüzötteknek, hogy ne fekete bosszúvágyak sötét szárnyain, hanem gazdagon, erősen, tele építő akarattal, mint szorgos méhecske készüljenek haza repülni. Taníts meddő szavak helyett építő tettekkel szeretni, független, szabaddá tenni hazánkat. SZÉCHENYI ISTVÁN: Hogy a magyar annyi tenger viszontagság között sem olvadt még össze más nemzetekkel, nem egyéb, mint legtermészetesebb következése nyelve erejének, melyet idegen halandó elgázolni nem képes. Hon iránti hűség okozza az emberi nem legszebb tetteit s ez fogja egyedül, ha valami a világon nemzetünket az elsüllyedéstől megmenteni. A hazaszeretetei sokan úgy képzelik el, mint Ámort: bekötött szemekkel. így hátramaradást, hibát nem láthatnak, míg a sűrű kendő homlokuk körül; ha ez egyszer leesik, minden báj is egyszerre megsemmisül. A hon igaz szeretete, felfogásom szerint, valamely nemesb s állandóbb gerjedelmek tartalma, nem vak szerelem s azért nincs is oly változó fázisok alá vetve, mint azon mágikus, de mégis tökéletlen érzés, mely csak nyomorúságunkra emlékeztet, midőn pillanatokig félistenekké magasít s megint minden szép vágyaink mellett is porba gázol. Ha mindent nem dicsérek hazámban, abból foly: mert hazámhoz nem oly gyenge kötelék csatol, mint valaha Vénusz fiát Psychéhez: — a világosság hiánya. Ha anyaföldünk mocsarait, kopárságát említem s nem dicsérem: hazaszeretetből ered; mert inkább viruló kerteket kívánnék ott szemlélni, hol ma vadkacsa s vadlúd, vagy homok és por... Ha előítéleteket megtámadni, balvélekedéseket gyengíteni, oszlatni s a tudatlanság sokszori büszke szavát nevetséges hanggá iparkodom változtatni: hazaszeretetből cselekszem; mert soha sem hihetem, hogy előítélet, balvélekedés s tudatlanság alapja lehessen egy nemzet előmenetelének s boldogságának. A szélsőségeket s túlságokat gyűlölöm, s békítés barátja vagyok, szeretném a számos irá4
