Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
A MAGYAR SZABADSÁG PRÓFÉTÁI (Hungária: nő magyar ruhában és oldalán három-három férfi felállnak. Hungária az összekötő szöveget mondja, melybe az idézetek beleilleszkednek.) HUNGÁRIA: Nem magam nevében: mint nemzeti létünk, hazánk, történelmünk szimbóluma lépek elétek. Nyomorúság gyásza kellene, hogy fedje tagjaim, de ma ünnep van. Március idusa, a magyar szabadság ünnepe. Ha a világ szine előtt porba gyalázva, bilincsbe verve is fekszik HUNGÁRIA, ma a szabadság ünnepén azt a magyar lelket ünnepeljük, mit nem lehet letiporni és vasfüggönyökkel elbástyázni. Száműzött, csüggeteg magyarok, íme büszke magyar díszben állok elétek, hogy hirdessem nektek: A magyar szabadság nem halt meg. Őket idézem, magyarságunk nagy vigyázóit, őreit a lélektornyokon, hogy szavaikból és példájukból hitet, erőt, lelket merítsetek. Fegyvert és vitézt éneklek. Jöjj, végvárak bajnok lantosa, Zrínyi Miklós, a költő. Taníts bennünket hinni Isten segedelmében, ősi kardunk vitézségében, magyar becsületünk kemény épségében. Török áfium elleni orvosságod legyen a mi orvosságunk, otthon a hősi módon szenvedőknek, idekinn a reménytelenül csüggedőknek. ZRÍNYI MIKLÓS: Magyarok, tinektek szólok. Ez a rettenetes sárkány sok ezer magyar lelket rabságba vitt, sokat a kardnak élivei emésztett meg. Erdélyt, koronánknak legszebbik bogiárát felprédálta, fejedelmét eltiporta, gázolja nemzetünket, országunkat, mint egy erdei kan a szépen plántált szőlőt. Kérdezkedjetek mostan egymástól, kit illet ez a veszély, kit fenyeget ez a háború? Ne bízzuk másoknak discretiójába oltalmunkat. De ha az oktalan állatok a magok barlangj oknak bántódásáért a magok kölyköknek elviteléért készek a halált elszenvedni: mennyivel minekünk inkább, kik dicsőséges vérnek maradéki vagyunk, az mi atyánkfiáiért, atyáinkért, anyáinkért, feleségünkért, gyermekünkért meg kell indulnunk, halálra is, ha kévántatik mennünk. Talán vagyon oly gondolat ja némelynek, hogy ami megesett, orvosolhatatlan dolog már, de megszűnik ez a dühödt eb azután. Erdélyt megalázta, Magyarországot megijesztette, elég ez neki. Hívságnak hívsága ez a gondolat. Forgassuk elő a históriákat és megtaláljuk, hogy mióta a kaspiai barlangok közül kijött a dühös nemzet, keresztyén vérnek patakul folyása soha meg nem állott. Nem használ itt senkinek az ártatlanság, nem a tűrés s együgyüség, annál készebb azt rontani, mentül maga kára nélkül cselekedheti jobban azt... A frigynek árnyéka, sok éve már, minket nem nyugodtott, hanem rontott és ez alatt ugyan megromlánk. Erdélyt az adózás s az alázatosság meg nem mentette, hanem az elhitel megrontotta. Bizzunk a magunk erejében, a magyar katona fegyelmében. Ha tudnám, hogy a sereg, melynek én pa- ' rancsolok, engedetlen volna, inkább egy botot vennék a kezembe és disznót mennék őrizni, mert engedetlen néppel az ember nemcsak életét, de még tisztességét is elveszíti. De miért kelljen elvesznünk avagy kétségbe esnünk, míg csontjainkban velő, ereinkben vér, míg Isten mennyországában az mi bizodalmunk lehet, míg karunkban kopját, markunkban szablyát szoríthatunk? Avagy külömb anyagból vag"yon-e az mi ellenségünk felépítve? vagy nem azoktúl a vitéz magyaroktól származtunk-e mi, kik kevés néppel számtalan sok ezer pogányokat kergettek? Nincsen-e Istennek hatalmában Hunyadi győzedelmeit. Mátyás király dicsőségeit kezünkben ismég újonnan megvirágoztatni? De úgy, ha mindnyájan egy szívvel, egy lélekkel, segítségül híván Istennek szent nevét, alaposan nyúlunk a magunk dolgához, és fáradunk, vigyázunk, tusakodunk a mi életünkért. A fáradhatatlan szorgalmatosság, az unalom nélkül való vigyázás, az kész gyorsaság és a gyors készség szokta annak a drága fának gyümölcseit elérni, kit az emberek dicsőségnek hívnak. Minekünk pedig magyaroknak nemcsak dicsőségünk, de fennmaradásunk is abban vagyon. HUNGÁRIA: Nagy Rákóczi lelkét ím idézem. Császári udvar fénye, birtok gazdagsága nem nyomta el benne a magyar szabadság szerelmét. Az erdők mélyén, puszták tüze mellett, tárogatók hangjában felsíró magyar bánat átsajgott a szivén, és zászlót bontott a magyar ügy igazságáért, íme halljátok öntudatos magyar szavának büszke kiáltását a Nagyvilág felé. RÁKÓCZI FERENC: Menjen újonnan Világ eleibe igaz ügyünknek istenes folytatása, melyet is minden igaz Magyar Vér tökéletesen szivére vevén, buzduljon ismég sok megrontatott szabadságú nemze-3
