Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
Mit kíván a magyar nemzet? LEGYEN BÉKE, SZABADSÁG ÉS EGYETÉRTÉS. 1. ) Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését. 2. ) Felelős minisztériumot Buda-Pesten. 3. ) Évenkénti országgyűlést Pesten. 4. ) Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. ) Nemzeti örsereg. 6. ) Közös teherviselés. 7. ) úrbér viszonyok megszüntetése. 8. ) Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. 9. ) Nemzeti Bank. 10. ) A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk ... 11. ) A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. ) Unió (azaz Unió Erdéllyel) Egyenlőség, szabadság, testvériség. Ezt a 12 pontot a márciusi ifjak már 11-én szövegezték meg az eredetileg március 19-én Rákosra tervezett népgyülésre (lakomára). A cél az volt, hogy azt a népgyűléssel megszavaztatják és az országyűlés elé terjesztik. Petőfi Sándor: Nemzeti dal Talpra magyar, hi a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! — A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok to- Nem leszünk! (vább Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek, haltak, Szolgaföldben nem nyughat- A magyarok Istenére (nak. Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok to- Nem leszünk! (vább Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem (mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok to- Nem leszünk! (vább Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hord tunk! Ide veled régi kardunk! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok to- Nem leszünk! (vább A magyar név megint szép (lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok to- Nem leszünk! (vább Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok to- Nem leszünk! (vább nül és rontó szándékkal avatkoznak életünkbe, raknak reánk elviselhetetlen terheket, és veszélyeztetetik függetlenségünket. Ezekkel az erőkkel szemben harcoltak őseink a szabadságért 1848 márciusában, amikor tiltakoztak az ellen, hogy a fiatalságot idegenbe vigyék katonának, mikor követelték, hogy magyarul beszélhessenek, hazafias érzelmük miatt ne börtönözzék őket be, és mindnyájan egyenlőjogú polgárai lehessenek a hazának. A mostani szabadságharc alatt szintén ezek ellen az illetéktelen és rontó szándékú beavatkozások ellen küzdöttek testvéreink: hogy megszabaduljanak az idegen megszálló hatalomtól, a ráerőszakolt eszmétől, mely tönkretette a népet, meg akarták szüntetni a háborús jóvátételt, a magyarság deportálását, és véget akartak vetni a rabszolgasorsnak és a zsarnokságnak. Megfigyelhetjük hogy egyik törekvés sem irányult az ember hármas kötöttsége ellen, sőt mindkét esetben azokért küzdöttek, hogy újra felépülhessenek a családi otthonok, hogy gazdagodhasson a nemzet és fejlődhessék, és az Istent mindenki szabadon tisztelhesse a saját hite szerint. Március idusán, amikor felújítjuk a márciusi ifjak példája nyomán szabadságtörekvésünket, minden erőnkkel küzdjünk az otthoni elnyomatás ellen, de ugyanakkor ne akarjunk szabadulni azoktól a kötöttségektől, melyek terhek ugyan, de emberibbé és magyarabbá teszi életünket és jövőnket. Kótai Zoltán. 2
