Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám
Mesét mondok mókuskáról, Makkos erdő malackáról, Kócos, lompos kis mackóról, Három kicsi csavargóról. Öreg erdő sűrűjében, Annak is a közepében, Alit egy tölgyfa, órjás lombú, Tövében egy fitos orrú, V ége-hossza-két-arasz, Sávos, sörtés kismalac, Vaddisznócska vert tanyát, Jól megtömte horpaszát. Malacnépnek jó falattal, Szakajtónyi érett makkal, ízlett is az estebéd. Szinte több volt, mint elég, S tele hassal — ez jól esett — A harasztra telepedett, Elterült a levélágyon, Szemecskéjét lepte álom. Míg malacka jól aludt, (Megkerülve hat falut) Arraballagott egy kósza, Lompos, kócos, kis mackócska, Mindíg-éhes, ritkán-fáradt, És a vendéglátó fának Vetve hátát, lepihent. Sose látott még ilyen Hívogató moha-ágyat, Ilyen puhát, ilyen lágyat, Bárhol mászkált, kóborolt, Ilyen ágya sose volt. Feje alatt párnás mancsa, A magos ég betakarja, S hogy a fákra ült az este, Vadmalacka szuszogott, Mackókölyök mormogott, S felébredt e víg zenére, Az öreg tölgy kis vendége, Mert nem volt a fa lakatlan, (Odúja nagy, mint a katlan.) S az odúban ott aludt a Hosszúbajszú, rőt mókuska, Egész verőfényes napon Övé volt a makkos vadon. S napszálltakor a mezőn még Jól megtömte a bendőjét. Édesbélű mogyoróval, Pinty kisérte énekszóval. Míg a fácskát megszedte, Fazekas Anna: MACKÓ, MÓKUS, MALACKA. Éhét, szomj át elverte. El is aludt gyorsan, mélyen Az öreg tölgy hűs ölében, Nem zavarta zaj, se lárma, Gyöngykakukkok hars daná- Édes álmát őrizték, (ja. Gombák, füvek, őzikék, Nyuszik, csigák, páfrányok, Sárganyakú sármányok. Am a malac meg a medve Szuszogása felkeltette. Mi lehet e furcsa zene? Föld morajlik? Ég zengene? S fejét bátran — kukk — (kidugta Odújából a mókuska. Hanem látni, mit sem látott! Nem gyújtott a hold világot! Vagy gyújtott, csak fénye (apad? Erdő alján hajnal hasad? Cinke szól a csalitosban, Férges makk a földre pottyan, Gyik surran az avar alján, Vagdalamb búg, hallgat az(tán, S felszökik a tölgy ormára, A legelső napsugárka, Sűrű lombon átkukucskál, Zöld levelek között bujkál. Ágról-ágra hempereg, Mókuskára ránevet. "Szép jóreggelt, Mókuska! Két vándor jött házunkba. Messziről, s most itt pihen, Fogadd őket szívesen!” "Kinn tágasabb, — mormogja Morcosán a mókuska — Gyepem, mohám, avarom, Kósza népnek nem adom! Bárki telepszik alá ja, Én vagyok a tölgy gazdája. Amily igaz: A mogyoró Mindennél jobb ennivaló!” Felébred a kócos medve, Morgós, mérges, rossz a ked(ve, "Ne kötekedj, kis legény! Mert ez a tölgy az enyém! Amily igaz, hogy a málna Világ legjobb lakomája!” •• Felébred a malacka, Gerjed pulyka-haragra. “Elhallgass, te kis mihaszna, Mert az enyém a vén makkfa! Oly igaz ez, mint hogy a makk A földön a legjobb falat!” És a mérges, ugra-bugra, Hosszúbajszú, rőt mókuska, És a malac, a csavargó, Meg a lompos, morgós mackó, Egyre jobban felesel, Toporzékol, kerepel. Lármájuktól zeng a vadon, Haragszik a makkfa nagyon. “Szedte-vette, kósza pockok, Egymásra mért acsarkodtok? Cimborák is lehetnétek, Nem ily ádáz ellenségek! Rajtam meg ne osztozzatok, Vándoroknak háza vagyok, Nem mókusé, nem malacé, Nem mackóé, hanem azé, Akinek a játék tetszik, S aki játszik, nem verekszik!” Esdekel a napsugárka, “Hát velem ki fogócskázna? Szürkületkor messzeszállok, Játszunk addig, kis pajtások!” Hanem a kis ugra-bugra, Hosszúbajszú, rőt mókuska, És a malac, a csavargó, Meg a lompos, morgós mackó Egyre jobban felesel, Toporzékol, kerepel. Hát amint így karattyolnak, Kicsi híján hajbakapnak, Arra száll egy tekergő, Kötekedő kis szellő, Le is pihen izibe Az öreg tölgy hegyébe, Nagyot fúj egy karcsú ágra, Ahol egy makk rest kopáncsa Kapaszkodik álmosan, Észbe sem kap, s már zuhan, Épp a mackó orrára, Legkényesebb pontjára. Elbődül a bocsocska: “Miért bántottál malacka?” 59
