Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám
S körmös mancsa haragoson Végigszánt a kis malacon. Vadmalacka orrocskája Beledöf a mókuskába. Meglódul a mókus farka, Vaddisznócskát szájon kapja, S míg malackát rendre inti, Medve komát meglegyinti. Mackó karmol, rúg, harap, Mókuska is mind vadabb, Malacka döf és visít, Mint a füttyös füzfasíp. Egy pillanat — móküs, med- Civakodva, hemperegve, (ve, Malackával egy gomolyban, Verekedik a bokorban. Prüszkölnek és kalimpálnak, Morognak és kiabálnak: “Megtépázlak! Megbúbozlak! Megkarmollak! Megpofozlak! Megkontyollak! Megcibállak! Meggyomrozlak! Megcsupál(lak!” Szegény, szelíd napsugárka Ráborúl a vén tölgyfára, Pítyeregve suttogja, “Mackó, malac, mókuska, Verekedők, vadak vagytok, Bujócskázni nem akartok, Folyvást rosszban sántikáltok, Napanyámhoz visszaszállok! Kék hegy mögé elbújok, Fájó szívvel búcsúzok!” Pironkodik a tekergő, Kötekedő, kóbor szellő, Hogy a szőke napsugárka Miatta lett ilyen árva. Könyörög az öreg fának, Vessen véget a csatának, Hadd jöjjön a szánom-bánom, S ezt az ágrólszakadt három Csaláncsípett, tüsketépett, Csapzott, kuszáit aprónépet, Békéltesse gyorsan össze, Szól a vadon okos tölgye: “No, ti hires, hős vitézek, Szeleburdi süvölvények, Mi végre volt bajvívástok, Ha e vívás bajt hoz rátok?! Akinek a játék tetszik, Játszik ám, de nem verekszik! S aki játszik, nem biceg, Aki játszik, nem sziszeg, Aki játszik, nem szepeg! Ki a győztes közietek? ” Lankad a bocs körmös man- Fejebúbját megvakarja, (csa, Resteli, hogy harapott, S püfölte a malacot, Irul-pirul malacka, Elpárolgott haragja. Mókuska is szégyenkezik, Tölgy törzséhez törleszkedik, Fájós fejét tapogatja, Vadmalacka nyöszörög, Bőg a három kis kölyök, Az a mérges, ugra-bugra, Hosszúbajszú, rőt mókuska, És a malac, a csavargó, Meg a lompos, morgós mackó, S fogadkoznak a tölgyfának, Hogy ezentúl nem csinálnak Galibát meg perpatvart, Felfordulást, zűrzavart. Mosolyog már napsugárka, Napanyjának szőke lánya, És kacag a kópé szellő, Erdőn, mezőn tekergő, Még a vén tölgy is nevet: “Játsszunk együtt gyerekek!” Mind szívesen szót fogadnak, Zene-bonát, vígat csapnak, Kergetőznek, danolásznak, Bocskeringőt, polkát járnak, Vén makkfa is velük járja, Hajladozik minden ága. Hogy a három kis legényke, Szivében már szent a béke. Öreg erdő sűrűjében, Annak is a közepében, Ma is áll a magas makkfa. Lombja sátor és alatta Pitymalattól napnyugtáig Három kölyök bujócskázik. De ha jő az alkony óra, Térnek rendben nyugovóra, S ölelkezve haraszt-ágyon, Szuszog, morog, horkol három Kóborló csavargó, Malac, mókus, kismackó. Míg tündöklik a tejút, S csibéit a fiastyúk Tereli az égi réten, Alszik mind a három mélyen, Tücsök cirpel altatót, Hold ezüstje takarót, Selyempuhát terít rájuk, Meg ne fázzék csupasz lábuk. A gyöngykakukk is aluszik, Alusznak a pici nyuszik, Pókok, pillék, pintyőkék, Karcsulábú őzikék, Alusznak a csigák, cserjék, Galagonyák, gombák, gerlék, Mézillatú virágok, Pirospettyes pisztrángok. Egyedül a hold van ébren — Aludj lelkem, te is szépen. SZÁM - FOGYÓKÚRA Társasjáték Két ember játssza ezt a játékot, akár csak szóban, akár pedig papírral és ceruzával. Nagy előnye a játéknak, hogy bárhol, bármilyen körülmények között játszható: séta közben, villamoson, vonaton, telefonon, sőt még rövidhullámon is! Aki pedig strandon van, az fel is írhatja a számokat: a homokba! Az egyik játékos (A) mond vagy felír egy háromjegyű számot (pl. 752), a másiknak (B) erre olyan háromjegyű számot kell mondani, mely megegyezik az előzővel, csupán egyik számjegye kisebb annál (pl. 732). Ezután ismét A, kinek a 732 egyik számjegyét kell kisebbítenie (pl. 232). Kisebbíteni lehet 1-től 9-ig bármivel (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, .8 vagy 9). Az veszít, aki kénytelen a három nullát kimondani. Lássuk A és és В játékát: 867 861 561 531 331 321 320 020 010 000 Itt В vesztett, mert a 010 után kénytelen volt a 000-t mondani, vagy írni. 60
