Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám
TELEVÍZIÓ-BETEGSÉG! TELEVÍZIÓ-NADRÁGOK! TELEVÍZIÓ-ITALOK! Nem akarunk a televizóval szemben kritikát gyakorolni, csak az ezzel kapcsolatos tényekről tudósítunk. A televízió mindenesetre egy olyan kor-tünet, aminek figyelmet kell szentelni, hogy lássuk, vájjon jó dolog-e ez, és mik az árnyoldalai. Egyébként ez csak egy egyszerű tudósítás az amerikai televíziókinövésekről. Az angol alsóházban pár évvel ezelőtt erős vita folyt, hogy Anglia is bevezesse-e az Egyesült Államokhoz hasonlóan az úgynevezett “kereskedelmi távolbalátást.” Ez alatt a kifejezés alatt azt kell érteni, hogy a televizió-adást kizárólag olyan pénzekből tartják fenn, amit egyes cégek reklámcélokra fizetnek. Erre az alapra támaszkodik ma az amerikai televizió-adás. A veszélyeket, amik ebből adódhatnak, egyes képviselők az alsóházban drasztikusan ecsetelték. így pl. egyik képviselő idézte egyik amerikai barátját, aki a következőket mondta neki: “A gyerekeim rossz tanulók, nem akarnak többé este lefeküdni, a feleségem félig megvakult és a kutyámat nemsokára egy psichiaterhez kell vinnem. És mindez azért van, mert nemrégen vettem egy televízió-készüléket.” Ha manapság valaki azt mondja, hogy a televizó meghódította az amerikai kontinenst, ez csak egy lapos kifejezés. A távolbalátás ma már Amerikában egy járvány, aminek minden tünete észlelhető az amerikai emberen. így pl. egy amerikai szemspecialista, aki egy szemklinika vezetője New York mellett, elmesélte, hogy az utolsó évek folyamán a a klinikáján megsokszorozódott a betegek száma, férfiak, nők és gyermekek jönnek szembántalmakkal. A specialista kimondottan “televizió-betegség”-ről beszélt. Ez —fejfájásban, gyengébb látásban és az idegek kimerültségében nyilvánul meg. Ma már az Egyesült Államokban legalább 30 millió televíziókészülék van. Nyugodtan feltehetjük, hogy naponta kb. 4-5 millió ember néhány órát arra szán, hogy az adást figyelje. Kereken számítva tehát legalább 100 millió amerikai a napi szabadidejének egy részét a televizó-adásra szenteli. Ez a tény máris alátámasztja az UNESCO által megindított kivizsgálás eredményét, ami megállapítja, hogy az emberek többsége mindig inkább felhagy az olvasással, ha már belekóstolt a távolbalátásba. A legtöbben nem tudják a veszélyt felmérni, lassan közömbössé válnak és teljesen belenyugszanak abba, hogy azt nézzék és figyeljék, amit néhány ügyes rendező a számukra összeállít. Az Egyesült Államokban a televizió-ipar alatt nemcsak a gyárakat kell érteni, amik a készülékeket előállítják, hanem kiterjedt üzletágakról beszélhetünk, amik mind a távolbalátásból húznak hasznot. Hogy ez milyen széles körre terjed, azt csak akkor tudjuk kellőképen felmérni, ha figyelembe vesszük, hogy ma már nemcsak “televízió-nadrágot” reklámoznak, amiben Szemtelenségek - igazságok! Az egyetlen női lény, aki mindent fel tud sorolni, amit a táskájában tart, — a nőstény kenguru. Minden házasságban szerepel egy “régi szerelem” a háttérben, ami nem végződött házassággal. Az igazi “hölgyet” nem arról lehet felismerni, hogy hogyan öltözik, mert az ilyen — előbb behúzza a függönyét. A modern nők elvesztették erejüket, mint eámscm, akkor, mikor a hajukat rövidre vágták. 24 év remek kor egy 32 éves nőnek. Kétféle nő van: az olyan, aki a körhintát másoknak forgatja és az olyan, aki maga ül bele. Ha egy férj a konyhában meg mer állni szónokolni, ez biztos jele annak, hogy nem papucshős. A nők olyanok, mint a lovak: nagyon kedvesnek kell lenni velük és valami szépet a fülükbe súgni, mielőtt befogják őket a hámba........ — vélik a férfiak. ősi kínai bölcseség “Ahol a szívben igazságosság van, ott a jellemben szépség. Ahol a jellemben szépség van, ott az otthonban összhang. Ahol az otthonban összhang van, ott a nemzetben rend. Ha a nemzetben rend van, akkor a világban béke uralkodik.” Ősi bölcseség, de még ma is jól hangzik... 53
