Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám
Igen fontos, hogy a gépeléskor a merész kiszögeléseknél ne varrjunk éles csúcsokat. Minden ilyen esetben egy, de néha két öltést is öltsünk keresztbe, így a hajlatot enyhítjük és az idomok kifordítását lehetővé tesszük. Természetesen, a gépelés utáni bevagdosásnak is — különösen ennél a figuránál — komoly szerepe van. Tartsuk szem előtt, jól, szinte az öltésig be kell vágnunk, de az öltésszálat a világért sem szabad elvágni, mert a varrás kibomolna. Ezt a munkát tehát csak jó szemmel és éleshegyü ollóval lehet csinálni. A hát bevarrása után vágjuk le a fölösleges, kirojtosodott széleket. Gondosan vagdossuk be és fordítsuk ki. A két lábbetét között a hasnál hagyott nyíláson át előbb a fejet tömjük ki szép gömbölyűre. Mikor a nyakhoz érünk, állítsuk be a szemeket, s a két szárat benn a vattában csavarjuk össze, hogy a szemek ki ne eshessenek. Ezután a farkát és a lábait tömjük ki. A lábak kitömésénél is vigyázzunk, mert a rossz töméstől könnyen szétállanak. Úgy kell fogni, hogy a nyúl lába a kezünkben is úgy álljon, ahogy az az asztalon fog állni. Végül a törzs első felét tömjük ki szép rugalmasan, domborúan. (A kis nyuszi gömbölyű, kövér). Igyekezzünk minél szebben kihozni az állat jellegzetes vonalait. Az előrész elkészülte után a tömést megszakítjuk és az állat hátsó felénél folytatjuk. Végül a két tömés közé ékeljük a hasa tömését és a nyílást bevarrjuk. Tehetünk a nyusziba hangot is. Ebben az esetben, mikor a törzs eleje és háta már ki van tömve, beillesztjük a szerkezetet, amiben egy gumianyaggal borított rugó van és azt úgy helyezzük a nyuszi hasába, hogy annak nyomható alja közvetlen összeköttetésben legyen a nyuszi külső bőrével, vagyis a karaküllel. A szerkezet alja és a karakül között ne legyen vatta, mert az a hangot elszigeteli. Nem szabad a nyuszi pocakját túlságosan feszesre varrni, mert a nyomásra működő siróhangszerkezetnek nem marad játéka, nem ad hangot. Varrjuk ki a nyuszi orrocskáját, száját piros himzőfonállal a minta szerint. Húzzunk fehér cérnából bajuszt az orr alá. Mivel a cérnának nincs tartása, az orr alá való szerelés után húzzuk meg keményítős, vagy cukrosvizes ujjal. Félszárazon alakítsuk át peckesre. Ha teljesen megszáradt, egy darabig tart. Ezt a műveletet később is megismételhetjük, ha a nyuszink bajusza csapzottá válik. A füleket úgy készítsük elő, ahogy szoktuk. A színükkel befelé egymásra fektetve, — a fül tövének vonala kivételével — összegépeljük, be vagdossuk, kifordítjuk, s alul ketté hajtva, dupla erős szállal a nyuszi füleinek helyére erősítjük. Az így elkészült nyuszi nyakába piros masnit kötünk. Ha az előírásokat betartjuk, ez a játék a valódi, habos fehér, gömbölyű kis állatkához fog hasonlítani. A KÁRPÁTOK DALA Míg áll a Kárpát büszke gránitorma s fiút fogannak rab magyar anyák, tekintsetek az örök csillagokra s daloljátok a Kárpátok dalát: e bérc örök, s a rabló bűn múlandó, gránithatárt itt istenkéz emelt, mit megcsúfolhat millió halandó, de földi törvény nem dönti e pert... Földeinket bár rablók cibálják — örök határunk mégis csak a Kárpát. Míg áll a Kárpát büszke gránitorma — és délre folynak onnan a folyók, hegyek szívének kincsét ide hordva, érett kalászért küld cserébe sót. Gránitkart, mely földünk ölbe fogja, örök ölelésre istenkéz emelt, kit megcsúfolhat millió halandó, de földi törvény nem dönti e pert, földeinket bár rablók cibálják, örök határunk mégis csak a Kárpát. E gránitölbe zárt nagy róna hantján apánk csontjából terem a kenyér, Anyánk csókjának ize él a magván, e szent magon, mely mindennel felér. E gránitölben egy a Sors örökre, együtt jár telelni innen a madár. Nincs a földnek oly hatalmú ökle, ki ős vizeknek új törvényt csinál... Földeinket bár rablók cibálják, örök egy várunk mégis csak a Kárpát. Dutka Ákos. 52
