Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
rájönnek, hogy össze kell fognunk ismét a közös ellenség ellen. Mi magunk egy barázdáról sem mondhatunk le soha. Ha őseink is így gondolkodtak volna, mi maradt volna nekünk Szent István birodalmából? Mi a Zrínyiek ősi fészkét sem hagyhatjuk. Mindenről alkudozhatunk, de hazánk szent földje felől soha!........” Az ősi vármegye közgyűlése egyhangú határozatával kérte az országgyűléstől és a kormánytól Muraköz visszacsatolását. A zalai gyűlés után a többi vármegyék is hasonló határozatot hoztak. Ám a minisztertanács még mindig vonakodott beterjeszteni a törvényjavaslatot. Mindszenty azonban ritkán szokott fél úton megállni. Felutazott Budapestre és kihallgatásra jelentkezett a miniszterelnöknél. Bárdossy László kormányelnök fogadta. A félóránál tovább tartó audiencia alatt izgatott dialógus hangja szüremkedett ki a párnázott ajtókon át. Bárdossy titkárja kétizben is benyitott, de a miniszterelnök kiküldte. Mindszenty emelkedett szavai künn az előteremben is érthetőek voltak: “— ...Benes “tanára”: Palaczky a magyarságot megmozdíthatatlan éknek nevezte az északi és déli szláv népek között. Ez az ék akadályozza a szláv faj világuralmának a kialakulását. Mi magunk faragjuk le ezt az éket? Köthet bennünket egy magánszerződés életfontosságú, ezeréves ügyeinkben? Miniszterelnök Ur! Vegye tudomásul, hogy egy magyar ember igy nem beszélhet!” Ez az utolsó mondat szinte pattogott. Rögtön utána kinyílt az ajtó, kilépett a haragosarcú Mindszenty, a nyitott ajtón túl a háttérben az Íróasztalnál a bámuló miniszterelnök látszott. Majd Mindszenty eltávozott. A kihallgatásra várakozó törvényhozók és főtisztviselők nézték az ajtót. Bárdossy zavart arccal jött ki: —• Furcsa ember ez a zalaegerszegi plébános! Elment? — El. Visszahívjam? — kérdezte Incze. — Nem, ne hívd vissza. Még gondolkodnom kell ezen... Gondolkodott. Pár nap múlva beterjesztette a törvényjavaslatot Muraköz visszacsatolásáról. Az országgyűlés 1941 december 17-én ünnepélyesen és nagy tapsok között szavazta meg. A horvát emigráció nemzetitanácsa a jövőbeli Horvátország északi határául Magyarország felé hajlandó elfogadni a Duna-Dráva vonalát, az ettől északra eső területekről: Bácskáról, a baranyai háromszögről és Vendvidékről javunkra lemond. De kéri- Muraközt. A magyar emigráció nem érezheti magát hivatottnak arra, hogy döntsön ebben a kérdésben, a magyar nép, Muraköz népe és Mindszenty nélkül, aki 1941-ben ezt a kérdést már egyszer és egyedül — eldöntötte... * Maróthy-Meizler Károly: AZ ISMERETLEN MINDSZENTY Paraszttarisznyától a bíborig! A “kisember” Mindszenty a trianoni korszakban. A másik, a napsugaras élete. Kétévtizedes SZEMTANÚ - MUNKATÁRS élményei alapján. Az emigráció legérdekesebb könyve! A kiadó: Pannonia - Av. Vélez Sársfield 1670 Buenos Aires, Argentina Siklóssy László: A LEGENDÁS LOVAS Sándor Móric gróf valamikor fogalom volt két világrészen. Fogalom, amely mindenkinek mást jelentett. Az ifjúságnak bálványt, a nőknek szívfájdalmat, a romantikusoknak a daliás idők újjáéledését, a sportembernek új lehetőségek megjelenését, a divatbábnak fékezhetetlen vágyat társasága és utánzása után, az újságolvasónak bámulattal vegyes derűs órákat, a mogorva nyárspolgárnak gyűlöletet, a rossz gyereknek mumust. Előttem van Széchenyinek két nyilatkozata éppen az 1827—1828-as évekből. Az egyik egy naplóbejegyzés 1827 december 13-áról: — iSándor, aki már kicsinylőleg beszélt a rókavadászatról, azt meséli, — és minden ostoba és fösvény ember élvezettel hallgatja őt, — hogy ő nem adna az Akadémiára egy krajcárt sem, ellenben hídra vagy hasonlóra félvagyonát is odaadná. Ez a fiatalember már mindenről ítéletet mond. Blamiroz engem, aki még semmit sem csináltam, Meg fogok vele verekedni! Pillanatnyilag így ítélt az impulziv természetű Széchenyi, de hogy ítéletét miképen változtatta meg, az kiderül másik citátumunkból, egy 1828 szeptember 4-én kelt levélből: —■ Sándortól ma vettem levelet Londonból. Gondold csak, minden erővel hidat akar rakni Buda s Pest között. Egy igen patriotikus levelet írtam neki, itt pedig szándékát hirdetem. Érdekes dolgokat mond el róla visszaemlékezéseiben leánya, Sándor Paulina, később Metternich Richárd herceg felesége. Sándor Vince grófnak és Szapáry Anna grófnőnek gyermeke volt Móric gróf, akit baráti körben Mőricnek is hívtak. Atyja rendkívül szigorú ember volt, amit angyali jóságú felesége alig tudott enyhíteni. A budai Sándor-palotában valóságos terror uralkodott, amely ellen a kis 11
