Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. november - Civitas Europica Centralis
2017-11-03
oldal | 12 2017. november 3. Vélemény, publicisztika, interjú, blog 2 2 Inkább Orbán , mint a baloldal? „ Kár, hogy mérlegelnünk kell, megérie az európai keresztény hagyomány és a magyar etnikum védelme -- és már akkor is lehet védelemr ő l beszélni, ha bár csak retorika, de tudatosít -- , a demokrácia, a gazdaság és a társadalmi erkölcs (tovább)rombolását, a state capturet és az orosz behatolást. Rettenetes dilemma ez, de hogy mennyire kikerülhetetlen dilemma, azt jól mutatja, hogy a baloldal képtelen szembeállítani vele egy versenyképes alternatívát. Azaz a dilemma reális, nem áldilemma. A dilemma érvényess ég é t jelen esetben a politikai közösség mondta ki. A populizmus alapja ismert módon az oligarchia és a tömeg között a köztes intézményrendszer kiüresedésévelkiüresítésével létrejöv ő intim, közvetlen viszony. A liberális demokrácia -- kevésbé ismert módon -- az emberi szabadság és a tömeg irányításának kényszere közötti modus vivendi, amelyr ő l mára kiderült, hogy nem volt képes létrehozni a maga kultúráját, és szerte a Nyugaton megroppant a mélyebben gyökerez ő (kollektivista) tömegszenvedélyek -- a nacional izmus és/vagy a szocializmus -- súlya alatt. Van, ahol ez civilizáltabban (liberálisabban) folyik, így az Egyesült Királyságban, van ahol kevésbé, pl. Magyarországon, és van, ahol -- Németországban -- a súlyos múlt terhe és a viszonylag sikeres társadalom egyel ő re elég ellenállást képez a folyamattal szemben. De mindenütt az látszik, hogy a liberális demokrácia szövete elvékonyodván felsejlik mögötte a II. világháború el ő tti, eltemetettnek vélt múlt, illetve kiderült, hogy liberális demokrácia csak addig vo lt, amíg a jóléti állam m ű ködött, tehát -- ebben a szigorú értelemben -- a maga jogán legalábbis tán sosem volt. A liberális demokrácia két kihívója -- a migráció kapcsán meger ő södött nacionalizmus/etnicizmus és a szociális válság, amelyet a középosztályok alsó rétegeinek a pénzügyi válság nyomán bekövetkezett és a technológiai forradalomtól való félelemben tovább er ő söd ő elbizonytalanodása váltott ki -- robusztusabb politikai er ő k annál, hogy rövid távon stabilizálni lehessen a nyugati progresszióba és a m éltányosan m ű köd ő társadalmakba vetett hitet … Az egész ellenzéki politika egy katasztrófa. Minimum az ostobaság, a hozzá nem értés, a fajsúlytalanság, a megbízhatatlanság egyvelege. Miért is kéne rájuk szavazni? Hacsak Orbánról nem tételezi fel valaki kom olyan, hogy hazaáruló és a szándékait és a jöv ő képét a nemzet kifejezett tönkretételének vágya határozza meg, a korrupció és a máshol sem sikeresebb liberális demokrácia tönkretétele egyszer ű en nem érnek fel helyi értékben -- azaz a magyar közvélekedésben -- az egyéb politikai erényeihez. Márpedig az el ő bbieket nem sikerült még elhitetni róla. Az persze meglehet, hogy Orbánt el ő bbutóbb elhagyja a politikai érzéke, pl. a konzervatív ember számára -- lásd a Lukács János amerikaimagyar történésszel készül le gutóbbi interjút -- megengedhetetlenül közel engedett oroszok szorításának már nem tud határt szabni, de azt hinni, hogy az ő -- vagy akár Putyin -- mesterterve érvényesül a Nyug aton, már a ló másik oldala lenne. Valójában sokkal rosszabb nekünk, hogy t ő le függetlenül van egy objektív trend szerte a Nyugaton, amelyben megtalálta a politikája helyét, és ennek a trendnek a sorsáról még nem lehet elmondani semmi biztosat … ” Béndek Péter ( http://hafr.blog.hu ) Kiselefánt „ Gyurcsány Ferenc a magyar politika kiselefántja. Nehezen tanul, könnyen felejt. Én tisztelem a következetességet, min daddig, míg hülyeségbe nem csap át. Márpedig ha valaki következetesen ragaszkodik a saját hibáihoz, és képtelen bel ő lük tanulni, arra nem tudom, milyen más jelz ő t lehetne alkalmazni. A Demokratikus Koalíció vezére vitathatatlanul ezt teszi: pillanatnyi, elhanyagolható politikai haszon reményében azt a határon túli magyar közösségek elleni gy ű löletkampányt éleszti újra, amely politikai vesztét okozta. Nem, most nem állítja, hogy a külhoniak elvesznek munkát, kenyeret, túlterhelik a túlterhelt egészségügyet . 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkeszt ő k álláspontját
