Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. november - Civitas Europica Centralis
2017-11-03
oldal | 13 2017. november 3. Valaki id ő közben megsúghatta neki, hogy egészségügyi ellátás nem alanyi jogon jár, hanem biztosítás alapú, és hogy Csíkszereda 12 órás autóútra van, vajmi kevés az esélye, hogy a János kórház traumatológiáját a székely atyafiak lepnék el. Vagy figyelmezt ették, hogy Orbánék migráncsozása miatt túl nagy az áthallás veszélye, ami pártja és személye demokratikus voltát kérd ő jelezheti meg. Nem, ő most már nem mondja ki mindezt, de 2004es szégyenletes kampánya után már nem is kell. Megy az magától. Gyurcsány m ost csupán annyit mond, hogy vissza kell vonni a határon túli magyarok szavazati jogát (biztos nem volt, aki megsúgja, hogy szerzett jogot visszavenni nem demokratikus dolog), ami viszont újra a határon túli magyar közösségek „b ű nösségét” tolja el ő térbe, b ű nbakot faragva több mint kétmillió nemzettársunkból, és újra felkorbácsolv a a magyarmagyar szembenállást … ” Gál Mária ( https://nepszava.hu/ ) É des Munkács, itt vagyunk! „ Három év múlva lesz Trianon 100. évfordulója. Nem lesz kellemes. Szomszédaink önfeledten ünnepelnek majd, és ahol lehet ő ségük adódik rá, bizonyára nem mulasztják el, hogy a velük él ő – no meg az anyaországi – magyarok orra alá dörgöljék a tényt: egy évszázada ő k gy ő ztek, és voltaképpen azóta is azt csinálnak a fennhatóságuk alá került kisebbségekkel, amit csak jólesik nekik. Bemelegítésképpen alkalmunk lesz végignézni jöv ő re a románok emlékévét: Gyulafehérváron 1918. december 1jén tartották azt a nagygy ű lést, amely deklarálta Erdély elszakadását Magyarországtól, és amelyt ő l a mai Románia létét számítjuk. És amire – emlékezzünk – Medgyessy Péter akkori miniszterelnök 2002ben Budapeste n koccintott Adrian Nastaséval . Medgyessy tizenöt évvel ezel ő tti suta gesztusában mint pezsg ő spohárban szálló buborékban s ű r ű södik az az önfeladó és tragikus hozzáállás, amely oly sokáig jellemezte viszonyunkat az ország megcsonkításához. Az valahol termés zetes, hogy a Magyarország hajdani területéb ő l részesül ő államok nem igyekeznek megkönnyíteni magyar kisebbségük életét, és változó intenzitással ugyan, de alapvet ő en az asszimilálásukra törekszenek. Az azonban, ahogy a magyar politika és az anyaországi tá rsadalom nagyon sokáig ehhez a t ö rekvéshez és a határon túli magyarsághoz hozzáállt, korántsem ilyen magától értet ő d ő . Trianonhoz f ű z ő d ő viszonyunkat még a rendszerváltás után is a közöny határozta meg egyfel ő l, másfel ő l pedig az a belénk rögzült félelem, hogy ha csupán felvetjük a kérdést, az egyenl ő a sovinizmussal. A június 4ei emléknap ellenére sokaknak a nemzet ma is véget ér Röszkénél, Ártándnál, Záhonynál. Ebben a hozzáállásban a Fidesz 2010es gy ő zelme hozott alapvet ő változást. A kormánypárt tagad hatatlan erénye, hogy van politikai bátorsága. Ha valahol, ez a nemzetpolitikában kiválóan megmutatkozott. Els ő intézkedései egyikeként bevezette a kett ő s állampolgárságot, jelezve, hogy ezen a területen változások várhatók. Ne feledjük, mindez egy olyan i d ő szak után történt, amelybe belefért a 2004es kett ő s állampolgárság elleni kampánytól Sólyom László 2009es szlovákiai kitiltásáig nagyon sok minden. Ahogy az is – sosem feledem – , hogy amikor Robert Fico átrándult a magyar oldalra Bajnai Gordonnal talál kozni, gépfegyveres test ő rei mikrobusza nyitott ajtajából fürkészték a tájat, demonstrálva az aktuális er ő viszonyokat … ” Wekerle Szabolcs ( https://mno.hu/ ) Kisebbségek „ Aki megélte a kisebbségi létet (s vagyunk néhányan), az tudja, milyen élvezet ilyen „státuszban” élni. Az ugyanis nem önkéntes szám ű zetés a többségt ő l – az sors. Az sem mindegy, miféle kisebbségr ő l van szó. A kifejezés értelme szerint az, ak i kisebbségben van, az szám szerint van a kevesebbekkel. Pedig „min ő ségi” kisebbség is létezik. Amikor például a politika vagy a divat miatt kerül valaki ilyen helyzetbe. Nem ellentmondás ez, a politika és a divat nem alábecsülend ő módon gyakran fölt ű n ő en hasonló hatást vált ki. Ismer ő s példát idézve: a kommunista rémuralom idején a többség nem osztotta a hivatalos ideológia eszméit, csak kénytelen volt – a hatalom er ő szakossága miatt – elviselni azt. Láttuk aztán 1989ben, ez a kisebbség, amely igazából a többség volt, miként elégelte meg ezt a visszás helyzetet, és söpörte