Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. július - Civitas Europica Centralis
2017-07-31
oldal | 12 2017. július 31. De mit akarnak a székel yek Magyarországon? A székelyeket magyarországi honos népcsoportként, románokhoz, cigányokhoz, örményekhez hasonlóan itteni nemzetiségként szeretné elismertetni az RMDSZszel elégedetlen radikális székelyek csoportja. Ez els ő re több sebb ő l vérz ő javaslatnak t ű nik (hogy csak egyet mondjunk, a székelyek Romániában, és nem a mai Magyarországon élnek), úgyhogy megkérdeztük, mi ez az egész. Dallasból kaptuk meg a választ. Orbán tusványosi beszéde kapcsán megint el ő jöttek a székelyekr ő l sz ő tt magyarors zági legendák és sztereotípiák egyszer ű bb formái: ezek most éppen az „ el ő bb üt, aztán kérdez ” vonalra felf ű zve állították be a székely embereket olyan, kissé barbárformára stilizált turbómagyaroknak, akik nem vev ő k a pesti liberális maszlagra, ellenben ige n alkalmasak a magyarországi elképzeléseknek megfelel ő romantikus népszínm ű vek eljátszására. A b ő száz éves, a két világháború között hatalmas lendülettel továbbírt Erdélymitológiában a székelyek a magyarság legmagyarabb, legromlatlanabb, legautentikusabb figurái, akiknek a forgatókönyv szerint a f ő feladata, küldetése, hogy álljanak a vártán, lehet ő leg olyan stabil pózban, amilyet az aktuális pesti politika számukra el ő kíván í rni … ( http://index.hu/ ) V V é é l l e e m m é é n n y y , , p p u u b b l l i i c c i i s s z z t t i i k k a a , , i i n n t t e e r r j j ú ú , , b b l l o o g g 2 2 Gyászban a konglomerát A kortárs Erdély egyik legfontosabb alakjától, a napokban elhunyt Kántor Lajostól búcsúzunk, legutóbbi két váradi megjelenését is felidézve Sz ű cs László írásával. „ Annyira sajnálom – s nem az els ő ilyen gyászos alkalommal teszem ezt, – hogy K ő rössi Jóska barátom tanácsa ellenére nem vezetek kell ő rendszerességgel naplót. Különben most nem az lenne a helyzet, hogy kevés megidézni érdemes részletet tudok reprodukálni K á ntor Lajos legutóbbi két váradi megjelenésér ő l. Nem azt, hogy a publikum el ő tt mir ő l esett szó, amikor – hármasban Markó Bélával – az Ady Múzeumban beszélgettünk a Domokos Géza kockázatai cím ű Kántorkötet bemutatóján 2014 tavaszán, vagy sz ű k évvel kés ő bbi Törzsasztalestjén a Teleki utcai könyvesboltban … szövegh ű en megmarad, miként idézte fel Szabédi László emlékét, de arról már nem találom a szavakat, amir ő l utána, a vacs oraasztal mellett beszélgettünk. Csak a kedélyességét, szellemes megjegyzéseinek a hangulatát ő rzöm. Ez lehet a magyarázata annak, hogy amikor Lajosra gondolok, akkor nem valamelyik könyve ugrik be (na jó, ama legendás Kántor – Láng irodalomtörténet szürke borítója igen), vagy valamelyik publicisztikája a Riport h ő skorából (azért a kollekciót fellapoztam a héten). Hanem a humora … Igazán MÚREelnöki szerepében ismertem meg a Korunk f ő szerkeszt ő jét, ereje és stílusa volt, fontos vezet ő je a magyar újságírók romániai egyesületének, legendás munkabírással. Abban az id ő ben megannyi médium indulásánál volt jelen, mint er ő s háttérember, ma azt mondják az ilyenre, véleményvezér. Nélküle nem adott volna annyi hasznos, fontos kollégát a hazai s zerkeszt ő ségeknek a váradi Sajtókolllégium sem. Médiában, kultúrában, egy ideig a politikában is megkerülhetetlen volt a véleménye, utóbbiban aztán mégis megkerülték, hiszen 1994ben azért lépett vissza a formális politikai szerepb ő l, az RMDSZ „miniparlame ntje” (akkoriban KOT) tagságáról, mert leszavazták egy fontos javaslatát. Utólag persze neki volt, lett igaza, de hát mire ment, mire megyünk ezzel … ” ( http://erport.ro/ ) 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkeszt ő k álláspontját
