Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. július - Civitas Europica Centralis
2017-07-31
oldal | 13 2017. július 31. Ha Erdélybe jössz… „ Mi élteti határon túl az Orbánmítoszt? Minek köszönhet ő az, hogy bár az idei tusnádfürd ő i fellépésén is puszta színházi kelléknek, biodíszletnek tekintette a helyieket, egyetlen szót sem pazarolt az erdélyi vagy általában a külhoni magyarok sajátos gondjaira, ő k mégis t ű zbe mennének a „nemzet miniszterelnökéért”? Ezt a kérdést már több budape sti ismer ő söm nekem szögezte. Nos, ezen én is, sok más erdélyi honfitársammal együtt elgondolkodtam már, f ő képp azért, mert Orbán Viktor nemcsak mondandójában, hanem retorikájában és sokszor gesztusaiban is egyre jobban hasonlít Ceausescuhoz , illetve a mai román nacionalistákhoz. Miért nem gyúl ki a vészjelz ő az erdélyi magyarban, amikor Orbán Viktor „magyaremberezik”? Hogy nem jut eszébe, mennyire viszolygott attól, amikor Ceausescu románozott, úgy téve, mintha az országban csak és kizárólag románok élnéne k? A felcsúti focibirodalomról, kisvasútról miért nem jut eszébe, hogy nemrég még egy ő rült elme m ű vének tartotta, hogy Scornicestire, saját szül ő falujába álmodta meg a román foci fellegvárát a Kárpátok géniusza? És f ő képp miért nem gyúl ki a kétségtelenül Európai Uniópárti, „Brüsszelt ő l” saját kisebbségi jogainak védelmét, sérelmeinek orvoslását elváró és követel ő erdélyi magyarban a vészjelz ő akkor, amikor minden magyarok f ő ellenségének kiáltja ki az Uniót a miniszterelnök? Hogy tud erdélyi magyar tapso lni Tusnádfürd ő n egy olyan beszédnek, amely az er ő s, egyszín ű nemzetállam mellett kardoskodik, miközben Romániában a kisebbségeket, etnikainyelvi másságot el nem ismer ő nemzetállamot épp a saját kisebbségi létét fenyeget ő legnagyobb veszélynek tartja, ez ellen kardoskodik 27 éve? „ Ha megvalósulna Orbán víziója, nekünk végünk lenne”, fogalmazott egyik kolozsvári ismer ő söm a tusványosi dzsembori után … ” Gál Mária ( http://nepszava.hu/ ) Tusványos, a káosz Szombat délel ő tti füttyszó, agresszió, elégtelen számú és alkalmatlan rendfenntartók, elszabadult indulatok Tusnádfürd ő n. Az Orbán beszéd idején történtekr ő l a helyszínr ő l Parászk a Boróka riportja tudósít ( http://erport.ro/ ) Magyarország ad, Ukrajna pedig elvesz Egyik szemünk sír, a másik nevet Kárpátalján „ Egy gyilkosságot nem akkor kell megakadályozni, amikor az áldozat testébe fúródik a kés, hanem akkor, amikor az ölni készül ő fenyeget ő en el ő veszi fegyverét. Egy folyamatos és er ő szakos asszimilációs nyomás alá került magyar nemzetrész megmentése érdekében sem akkor kell megmozgatni minden – ismétlem: minden – követ, s ő t sziklát is, amikor már a jogrendbe betonozták az asszimilációról rendelkez ő törvényeket, hanem akkor, amikor még csak elkezdték keresztülverni a tervezeteket. A Trianon el ő tti utolsó objektí v, 1910es népszámlálás szerint 185 ezer f ő volt a kárpátaljai magyarság lélekszáma. A Trianon utáni mérések eredményeit trükkökkel meghamisították. A 2001es – már ismét tárgyilagos – népszámlálás szerint a XXI. század els ő é vében 151 533an voltunk. A ki vándorlás és siralmas demográfiai helyzetünk miatt mára minden bizonnyal kevesebben vagyunk. A lehetetlen ukrajnai gazdasági helyzet mellett ráadásul az utóbbi id ő ben feler ő södött asszimilációs nyomásnak is ki vagyunk téve … ” Lajos Mihály (Beregszász) ( https://mno.hu/ ) Egy a tábor, egy a zászló „ Régi szép jelszó ez, bizonyára sokan emlékeznek rá, és az egykor körülötte zajlott heves vitákra is. Az orbá ni program valósággá vált menet közben, Dávid Ibolya és a rendszerváltó MDF elt ű nt a jobbfenéken, elfeledtük a független kisgazdákat is – nyugodjék békében Torgyán József – , a kereszténydemokratákat pedig nem a Fidesz partnereként, inkább gyámoltalan tarto zékaként ismerjük. Az a kérdés joggal merülhetne föl, hogy eme egy zászló alatt masírozó képz ő dménynek mi köze a jobboldalisághoz, a konzervativizmushoz vagy – ad absurdum – a polgári Magyarországhoz. Föl is fog majd, és jelentékeny következményei lesznek – ám jelen írásnak más a témája … ” Gazda Albert ( https://mno.hu/ )
