Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. szeptember - Civitas Europica Centralis
2016-09-06
oldal | 17 2016. szeptember 6. előretörését. Egy szó mint száz, a német kereszténydemokraták előtt tornyosuló gondok szemmel láthatók, ám még korai lenne leírni Merkelt. Mindezt csak azért kell előrebocsátani, mert a félelemre alapozott zsigeri, nemcsak a német, de az európai elitet is jelentős mértékben részben okkal sújtó, ám szintén túltolt indulatok sokszor a vágyakat vetítik ki realitásként. Különösen érvényes ez például Magyarországon, ahol a belpolitikai érdekeit érthetően szem előtt tartó, s ezt az összeurópai gondolkodás fölé helyező hatalom retorikáját nemhogy tompítanák, de még tovább erősítik a szolgalelkű szakértők s a média …” Stier Gábor (http://mno.hu/) Fogytán a türelem „Angela Merkel kormányzásának egyik legsúlyosabb vereségét szenvedte el azzal, hogy szűkebb pátriájában, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban a kereszténydemokraták harmadik helyre szorultak, a bevándorlásellenes Alternatíva (AfD) mögé. A CDU-nál azért még nem tört ki a pánik, hiszen a pártnak a szűk két hét múlva, Berlinben esedékes voksolásra kell készülnie. Ha azonban ott is hasonló eredmény születik, akkor több kereszténydemokrata politikus veti fel: gyökeres változások kellenek a menekültpolitikában. A testvérpárt, a CSU politikusai már eddig is bírálatokkal illették a kancellárt, mondván: ha az egy éve az általuk javasolt radikálisabb intézkedéseket fogadták volna el, akkor a CDU sem indult volna meg lefelé a lejtőn. Mi lesz ezután? Angela Merkel közismert kivételes nyugalmáról, higgadtságáról, legfeljebb Vlagyimir Putyin elnöknek sikerült kihoznia a sodrából, ez azonban még a visegrádi országoknak, sem sikerült legutóbbi találkozójuk során. Most sem fogja elveszteni a fejét, bárki, bármit is mond, akárhogyan szerepeljen a CDU a következő egy évben esedékes tartományi választásokon, illetve akárhány vereséget könyveljen el a párt. Meggyőződése ugyanis, azt tette a határok megnyitásával, amit tennie kellett. Egyrészt úgy véli, hogy ez hosszabb távon Németország érdekeit szolgálja, mivel a munkaerőpiacot „fel lehet tölteni”, másrészt a menekültek megsegítése Berlin morális felelőssége is volt. Ez a politika természetesen rengeteg veszélyt rejt magában, s a CDU mostani népszerűségi mutatóin, vagy éppen a vasárnapi választás eredményén is láthatjuk, hogy a rövidebb távú hatásai nem éppen pozitívak. Olyannyira, hogy már az SPD is kezdett kihátrálni a kancellár mögül …” Rónay Tamás (http://nepszava.hu/) Gyávák, árulók és ostobák „A jobboldal diadalmenetének gusztustalan mellékterméke, hogy az ún. ellenzék térfelén egyre többen állnak át a Fideszhez. Már-már azt gondolta volna az ember, hogy van legalább pár kisebb csoport, amely értelmesen szembeszegül a hazug népszavazási kezdeményezéssel. És csakugyan, az Együtt, a PM és a Bokros-féle MOMA közösen döntött valamiféle plakátkampányról: igen, kiragasztanak majd egy végtelenül ízléstelen, rosszul beállított fényképet, amely nem javasol semmi szépet és jót, viszont szükségtelenül (és nagyon helytelenül) sérti és bántja azokat a honfitársainkat, akik történetesen a Fidesszel és a Jobbikkal értenek egyet a föltett kérdés megítélésében. Bármilyen élesen különbözik a véleményem jobboldali polgártársaimétól, a megvetés gesztusa – s éppen akkor, amikor az együttérzés és az emberszeretet kötelességére kellene figyelmeztetnünk először önmagunkat, aztán másokat – nem elfogadható. Meg persze nem is okos dolog nyíltan lenézni azokat, akiket meg kellene győzni, akiket rá kellene beszélni, hogy ne vegyenek részt az október 2-ára tervezett képmutató színjátékban. De nem a hasznosság a legfontosabb itt. Ha valaki az egyenlőség elvét javasolja mint erkölcsi iránytűt, az ne beszéljen foghegyről felebarátaival …” Tamás Gáspár Miklós (http://hvg.hu/) Egy fénykép hátoldalára „Szeretem a fotókat nézegetni. Egy-egy felvétel – attól is függően, mikor és hol készült – sok mindent elárul a korról, magáról a megörökített alanyról. Például az a fénykép, mely a függetlenség 25. évfordulójának kijevi megemlékezésén Leonyid Kravcsukot, Leonyid Kucsmát, Viktor Juscsenkót és kissé eltakarva Arszenyij Jacenyukot örökítette meg. Elsősorban a tekintetük az, ami megfogja az embert: mindhármuk végtelenül komor, és talán
