Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. szeptember - Civitas Europica Centralis
2015-09-17
oldal | 19 2015. szeptember 17. megvédtük, most kelet következik, s az az apróság sem akadályoz meg ebben, hogy ott épp egy Európai Uniós tagállammal vagyunk szomszédok. Egy olyan uniós tagállammal, amely ugyan nem schengeni övezet tagja még, de a határainkon kívül szakadt másfél milliós nemzettársunk (sokan közük immár magyar állampolgár is) otthona is. Persze, eddig sem a zöld határon jártunk át egymáshoz, amint azt az RMDSZ jelenlegi elnöke is első reakciójában mondta, úgyhogy tapsolhatunk nyugodtan a magyar-román kerítésnek is. Majd ha netán válságosra fordul a helyzet Ukrajnában, s a negyven milliós ország lakói is útra kelnek, oda is húzunk egyet…” Gál Mária (nszv) Nem szelektálni. Értelmezni! „Ukrajna felújította a szénszállítást az ATO-ból” — ezzel a címmel közölt cikket a korrespondent.net. Már ez is eretnek asszociációkat kelthet a fogalmazási nüanszokra kicsit is fogékony emberben, ám a következő kijelentés már nem csupán értelmezési zavarokat okoz, hanem egyenesen kétségeket ébreszt. Így hangzik: „A donecki népköztársaság bejelentette, azért állították le saját területükről a szén Ukrajnába szállítását, mert megszűnt a pótalkatrészek és a dízelolaj beszállítása a donecki népköztársaság ellenőrzése alatt álló területre.” Egy tájékozatlan érdeklődő a hír olvastán akár azt is hihetné, hogy az a két ország közötti kereskedelmi fennakadásról szólt. (Esetleg azon értetlenkedett volna, miért szerepel az egyik fél neve következetesen kis kezdőbetűkkel.) Az ilyen elhallások — melyek ugyancsak jellemzőek szupergyors, s így óhatatlanul felületességgel fertőzött mindennapjainkra — a legjobb szándékot is a visszájára fordíthatják. Hát még az olyat, melybe alattomban bele is kódolták a kétértelműséget… Választási kampány közepette élünk. Ilyenkor ajánlatos csínján bánni a ránk zúduló információáradattal. Persze, szelektálni lehetetlen, mivel csak a teljességre való törekvés szavatolja a tisztánlátást. Tehát nem válogatni, hanem elemezni, értelmezni vagyunk kénytelenek …” Csabay Attila ( http://tiszanews.org.ua/ ) Változatok önimádatra „A menekültáradat vonatkozásában két – a szembenálló politikai táborok érdekvilága által definiált – alapattitűd tapintható ki. Az egyik a menekültekkel való együttérzést artikuláló, emberi jogi argumentumokkal is megtámogatott internacionalizmus. A másik a nemzeti szolidaritáson alapuló, tradicionalista argumentumokkal megtámogatott nacionalizmus. A kettő különbsége látszatra az önzetlenség és az önzés fogalmaiban ragadható meg. De ahogy a kommentárokat olvasom, zavarba ejtő gyermekkori emlékek elevenednek fel bennem. A szüleim úgynevezett illegalisták voltak, akik (a fiatalabbak kedvéért mondom) a két világháború közt, a kommunista pártok törvényen kívül helyezésének időszakában kapcsolódtak be a mozgalomba. Többször le is tartóztatták őket. De – ahogyan az akkortájt sokakkal megesett – alighogy győzedelmeskedett az Eszme, máris párton kívül találták magukat. Onnan már jól érzékelhették a kommunista uralom árnyoldalait is. Ezek azonban a legkisebb mértékben sem ingatták meg őket. Kizárásukat egyszerű félreértésnek tekintették, s halálukig abban hitben éltek, hogy küszöbön áll a földi paradicsom. Nem csak ők vallották magukat kommunistának, településük is annak tekintette őket. Ami – a kollektivizálás, a politikai megtorlások, a Szekuritátétól való félelem éveiben – egyáltalán nem ment hízelgés számba. Hogy miért tartottak ki mégis halálukig az Eszme mellett? …” Bíró Béla ( http://www.maszol.ro/ ) Hajó, megye, ország „Furcsa logikát követ Klaus Iohannis államfő és az őt támogató ellenzéki Nemzeti Liberális Párt. A kormányfő – aki maga is ellenzékben van – arra számít, hogy céljainak megvalósításáért „saját kormánya” lesz a nemzeti liberálisok soraiból. Erre viszont nincs lehetőség a kényszerházasságot kötött, kétfelé húzó demokrata liberálisok és a nemzeti liberálisok miatt. Még akkor sem lenne esély, ha a két szárny mindenben egyetértene, a párt így is képtelen lenne összehozni a parlamenti többséget. Iohannis „saját kormányához” ugyanis az Országos Szövetség Románia Haladásáért pártot vezető Gabriel Oprea árulására lenne szükség (ami persze korántsem lehetetlen). Csakhogy az így létrejövő csapat sem lenne az államfőé, aki